Molnár Ferenc: Liliom (Örkény Színház)
CSI: Józsefvárosi helyszínelők
(Örkény Színház – Molnár Ferenc: Liliom - 2022. október 8.)
Kissé csalódottan mentem színházba, mert a bemutató előtt pár nappal Patkós Márton Liliomja kivonódott az első előadásokból. Aztán nehéz szívvel jöttem ki. Tavasszal Pécsett Zsótér Sándor Dosztojevszkij értelmezése megfosztott a bűn utáni bűnhődéstől, most Kovács D. Dániel elgondolása a molnári étosztól, attól, hogy a perifériára szorult kisembernek is lehet erkölcsi nagysága. Az előadás sallert osztó társadalomkritika, és nem ad feloldozást Molnár mába gondolt hőseinek, ahogy katarzist sem a nézőknek.
Bacsó Péter - Hamvai Kornél: A tanú (Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház)
„Fölösleges ember”
(Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház – Bacsó Péter - Hamvai Kornél: A tanú - 2022. szeptember 30.)
„Egy érdektelen ország fölösleges embere vagyok.
Szovjet ember.
De a helyemet legalább tudom.
(Kelet-Európában mindenki szovjet ember.
Édes mindegy, hogy érte vagy ellene
határozza meg magát.)”
(Petri György)
Iza: Bacsó írása tanmese, amely minden korban érvényes, különösen akkor, amikor a történelem ismételni látszik önmagát. Az előadásban a háború utáni Magyarországon járunk, és nagyon leegyszerűsítve egy Rajk Lászlóra emlékeztető fontos ember, aki maga is segített megszületni egy diktatúrát, éppen annak áldozatává válik. Egy olyan rendszer járulékos veszteségévé, amely a politika, a gazdaság, a teljes társadalom mellett, uralma alá hajtja a kulturális és tudományos életet is. Böhm György rendező agyafúrt színházi ember, mindig elegánsan elvitorlázik azon zátonyok mellett és között, amelyekre az van írva: közönséges, unalmas, sablonos. Most is. Használja a film klasszikus szállóigéit, és látszólag rendes realista színházi estét tár elénk, ám becsempészi a maga költői törekvéseit, ha úgy tetszik, művészi üzenetét. „Az egyre fokozódó nemzetközi helyzetben” felültet mindenkit a saját történelmi szellemvasútjára. Aki veszi a lapot az vele nevethet vagy sírhat.
Éva: A tanú referenciapont Pannóniában, nem lehet vele alibizni, meg kell csinálni jól. Böhm György fogta az egész társulatot, ők meg fogták Böhmöt és megcsinálták igazi truvájra. Heterogén kórusúttörők ezernyi mikrogeggel, rezgő kalász, strasszos párta, történelmi Honthy-paródia, leragasztott szemüvegű felnőttpajtás, sarlókalapácsos kottatartó, pártkurvák változatos életkorban, Zalaegerszeg és Ruszt hommage, конечно káeurópai történelem.
Kander-Ebb-Fosse: Chicago (Pécsi Nemzeti Színház)
Szex, pisztoly, pénz és talár
(Pécsi Nemzeti Színház – Kander-Ebb-Fosse: Chicago – 2022. október 15-i előadás)
A Chicago musical színpadra tételéhez két út vihet. Az egyik Fred Ebb (Maurine Watkins nyomán) eredeti története némi show-val fűszerezve, a másik nuku csilli-villi, sorok közé bújtatott társadalomkritika. A színháztörténeti írások szerint Pécsett az 1981/82-es évadban az utóbbi megoldást választották Eörsi István ostorozó dalfordításaival. A pécsi Nemzeti 41 év után azonban az első metódusra szavazott. Egy hajszállal sem maradnak el a magyar Musical Mennyország, a Madách Színház előadásai mögött. A produkció szórakoztat, előhívja a musical már meglévő referenciapontjait, és ugyan nem préseli a nézőt a székbe, de dúdolgatva, elégedetten lép ki a pécsi Király utcára. Tetszett.
Franz Kafka: A kastély (Vígszínház)
Ébredés
(Vígszínház – Franz Kafka: A kastély - 2022. október 25-i előadás)
Bölcsen lettem volna, ha a regényt ismerve érkezem az előadásra, és nem megy el az első félórám azzal, hogy valahogy felüljek Bodó Viktor Kafka Expresszére. Igen ám, de ha nem az előadás után olvasom a regényt, nem esik le az állam, hogy milyen abszolút mód adták vissza Kafka világát. Ráadásként olyan együtt alkotó csapatjátékot láttam a Vígben, mintha a Stúdió K vagy a Katona kis társulata lett volna a színpadon, ahol mindenki, mindig a helyén van. Sokadszorra éled a reményem, hátha visszatalál ez a színház és társulata a saját „helyére” a honi színházi palettán.
A gyémánt út pora (filmkritika)
Kötéltánc
(A gyémánt út pora - magyar kisjátékfilm)
Szembesülni egy szerettünk leépülésével sokk, élve-lélegezve elveszíteni azt, aki valaha volt nekünk, akit szerettünk, átélni naponta ugyanazt, újra és újra leküzdve a tehetetlen dühöt. A jelek felismerésének az érzését hála Istennek nem ismerem, remélem, hogy sosem fogom. Ám Vámos Zoltán kisfilmje elgondolkodtatott, vajon lenne-e erőm dönteni életemről akkor, amíg még képes vagyok rá, és még én tehetem meg. Szeretettel és hozzáértéssel készített, mértéktartó kisjátékfilm született Vári Éva és Orosz Ákos főszereplésével.