Minden irodistalánynak alanyi jogon egy vezérigazgatót! - avagy egy végigmosolygott léha este
(Veres1Színház - VADNAY LÁSZLÓ és VITÉZ MIKLÓS forgatókönyvét színpadra írta: BÖHM GYÖRGY és NEMLAHA GYÖRGY: Meseautó - 2024.november 17-i előadás)
A RAM-ArT-ban láttuk a Veres 1 Színház saját bemutatóját, a Meseautót. Legendás filmet, sikeres remake-t, több színpadi truvájt őriz a nézői emlékezet. Most Böhm György és Nemlaha György írta színpadra a filmből a darabot. Nem csalódtunk, teltházas, végigdúdolt, igazi zenés este volt, néha kis bujkáló szívfájdalommal.
„Ki vesz engem észre?”
(Pécsi Nemzeti Színház – Havel: Audiencia – 2024. március 11-i előadás)
Köles Ferencért, a város egyik legjobb férfiszínészéért bármikor megyünk Pécsre. Füsti Molnár Éva rendezte Havel Audienciáját feszes, kilátástalan kamarajátékra. Aki a rendszerváltás, vagy mi a szösz előtt nagykorú volt, annak nem kell magyarázni a káeurópai kisszerűséget, bambulást, bőbeszédű bratyizós-kétségbeesett fogalmatlan agressziót, ráismer. Köles Ferenc nagy színész, Sörmestere az örök beszorított kisfőnök. Katona Levente játéka szép beköszönés Pécsre, igazolja a Kemény István-i gondolatot: „Aki próbált már kidobóembert meggyőzni bármiről, annak van fogalma arról, hogy igazából hol az értelmiség helye a társadalomban.” Nem bírjuk elhessegetni a gondolatot, hogy 2024-ben is valahol ott, ahol a hetvenes években, a trutnovi sörgyárban.
Omlás és romlás
(Orlai Prodikciós Iroda - Ruben Östlund filmje alapján: Lavina - 2024. február 25-i előadás)
Vágjunk a közepébe: insta-élmény, pergő nyelvű influenszer, mindenki laza, jómódú, problémamentes és egészséges, vakító síruhák és fogsorok, magasélet a magas hegyen.
Genetikusan kartonpapa
„Az elnyomás csapatban károg, élő szívre mint dögre száll”
József Attila
(Pécsi Harmadik Színház – Tasnádi István: Kartonpapa – 2024. január 31-i előadás)
Recenzens jókedvét épp elvitte a cica, mert a Pécsi Harmadik, mint művészszínház Vincze János kényszerű távozása okán - tán - az utolsó hónapját éli. Értékvesztés, épp szegényedik el Pécs, a színházi élet, meg mi, no de ez a lőtéri kutyát sem érdekli, miért épp Uránvárosban kellene vigyázni a világosságra, máshol sincs, oszt’ jónapot. Aztán elkezdődött a Kartonpapa című előadásuk, a családba sűrített belső és külső elnyomás bravúros katalógusáriája és paradox módon jókedvem lett: a tehetség az, ami bizakodással töltött el.
Ahogy azt elképzeli
(Budaörsi Latinovits Színház - Molnár Ferenc - Liliom – 2023. december 16-i előadás)
Csak egy férfi képzeli, hogy nem fáj, ha bántja a nőt. Fáj és nincs bocsánat. Csak egy művész képzeli, hogy tud polgári-normálisan élni. Nem tud és belebukik. Alföldi Liliomjának sem bocsátunk meg, de megértjük milyen egy művész. Nem irigylünk senkit.
Az Orfeum mágusai
Orfeum – Galambos Attila: BONNIE és CLYDE gengszterpop – “vacsoraszínház” – 2023. november 27-i előadás)
Fergeteges főpróbán jártam, Böhm György rendező ismét biztos kézzel alkotott: sodrás, humor, csillogó pimaszság, profi énektudás, vicces sasszék a magas kultúrába és vissza, szórakoztató karakterek. Így kell a zenés előadást színre vinni: minden pillanat kitöltött, hibátlanul gördül a szöveg, a zene, a poénok, nincs üresjárat, nincs lötyögés, nincs ciki. Ami van: profizmus, glamour, könnyedség – egy bitang nehéz műfajban. A Böhm-féle orfeum világában szívesen lennék habitüé.
Küzdőtér, kripta, koncert
(Örkény Színház - Szabó Magda. Az ajtó - 2023. január 28.)
Szabó és Szandtner-rajongó, aki vagyok, ezért jó volt nekem. Unortodox recenzió ez itten, mert szaknők és szakférfiak amúgy is szétírták már Az ajtót is, az örkényes Az ajtót is. Pogány Judit – úgy, mint Udvaros a Nemzetiben – csinált egy előadás-gegen Emerencet és alakítása összes szava a közönség szívébe került. Mindenki más – ezüstben, lakkban, partyfólia-parókában, varjúdombi mesék-lebernyegben - egy hideg, elrajzolt, szürreális világban mozog. Mondjuk tegye fel a kezét, aki nem egy hideg, elrajzolt, szürreális világba lép ki mostanság.
Dagerrotípia
(Stúdió K Színház - Szendrey Júlia titkos naplója és korabeli hiteles és képzelt beszámolók nyomán írta: Szeredás András és Fodor Tamás - 2022.10.24-i előadás)
Egy héttel a Dagerrotípia-premier után Kiskőrösön jártam. Ha nem látom az előadást, nem zavart volna, hogy Petőfi szülőháza m ö g ö t t áll Szendrey Júlia szobra, bónuszként egy fehérnemű boltra mutat, előtte táblán nem saját művéből idézet, hanem Petőfi verssorai. A szobor a turisztikai kísérőszöveg szerint a költő méltó társát formálja meg, aki megjelenésével a tisztaságot, a nyugalmat, a biztonságot ezen felül és a gondokkal bátran szembenéző párt (sic) is jelképezi. A Stúdió K előadása viszont igazságszolgáltatás egy nőnek, aki nem adta fel. A fel nem adásnak nincs jutalma. Eddig emlékezete se nagyon. Nem tudok rá válaszolni, hogy miért jut valakinek boldogtalan, következetes, de töredék-élet. Homonnai Katalinnak pedig itt én most követelek valami nagy-nagy díjat.
Visszahódítás
(Pécsi Nemzeti Színház – Csiky Gergely: A nagymama - 2021. december 4-i előadás)
Szerencsés az a színész, aki megérheti, hogy saját közönsége van. Állhat szemben a neki állva tapsoló nézőtérrel. Vári Évával ez történt Pécsett 2021 decemberében, mikor 21 év után visszatért városa nagyszínpadára. Lipics Zsolt minden színigazgatók legfőbb erényét, a szép eszét vette elő, mikor címszerepben léptette fel Vári Évát. Bizonyítani a zeniten ugyan nem kell, dolgozni annál inkább, mert Vári nem dívát, nem gyöngyös pártás monarchia-matrónát játszott, hanem – a kínzóan archaikus szöveg ellenére – egy magát meghaladó, érzelmi nagy dobást élete végén elvégző okos, megtört szívű nőt.
Kávéházi asztalnál
(Sándor Anna: Mózes és Jézus Budapesten - politikai kabaré, Spinoza Színház, 2021. szeptember 22.)
Két jó pasi cikizi egymást, méregetik a jelentőségüket, nem kímélve a másik egóját. Teszik ezt épp a Margitszigeten. Az egyik elébb épp vízen járt, a másik kettéválasztotta a főfolyót, hogy száraz lábbal kelhessen át rajta. Épp mint…nem mint, ők azok, Mózes és Jézus Budapesten. Megnézik, mi újság ezen a hol kedves, hol borzasztó helyen. Sándor Anna új darabja ismét tanít, nevel, szórakoztat. Ráfér erre a cifra világra.
Prielle Kornélia, P. Márkus Emília, Rákosi Szidi, Blaha Lujza, Berky Lili, Neményi Lili, Honthy Hanna, Perczel Zita, Dayka Margit, Tolnay Klári........
Képzeljük el az arckifejezésüket, mikor az újságot olvasva azt látták, hogy a már akkor is gátlástalan zsurnaliszták épp legendának, nagyasszonynak, vagy örökifjú dívának nevezték őket, egyidejűleg arról tudósították az ezerfejű cézárt, hogy kedvencük eljátssza Csiky Gergely Nagymamáját.
AlkalMitológia
(Benczúr-kert: AlkalMáté Trupp: JORDÁN ADÉL - 2021. augusztus 7.)
Színháztörténet, akik vagyunk. Indultam Mészáros Mátéval a mókusos Zsámbékon, eljutottam Jordán Adélig. Sorban álltam, fújtam magam szúnyogriasztóval a susnyásban, ettem pirított káposztás szendvicset éjjel a büfékocsiból, adakoztam Máté devizahitelére Czukor Balázs szalmakalapjába, serdületlen fiúgyermekeim a négyfejű professzortól tanultak káromkodni. Lassacskán megszerettem mindenkit, ha ott volt, ha nem; ha magát játszotta, ha nem; az életem részévé vált az augusztusi jegyért tiprakodás.
(Závada Péter: A széplélek - térdráma - Stúdió K Színház, stream-előadás, 2021. május 13.)
In medias res dúl Neuschwansteinban a Lajosipar, recsegő walkmanból árad Wagner, nézegetik az imaginárius turisták a Hamupipőke-kastélyt, emögött pedig a závadai kemény-bölcsész tartalom, nemkülönben jelenidő: filozofálás a Utah-i szerverteremről, a romantikáról, mint elsőrangú idegroncsolószerről, az idegenekről és a félelemről. Homonnai Katalin Lajosként átlép az időn, nemen, Caspar David Friedrich Vándorává lényegül át. Nagypál Gábor idegenvezetője pedig kétségbeesett és irányt vesztett kortársunk lesz kék bársony mellényben, havasi gyopár kitűzővel a mindent tudó narrátor paródiájában.
Kis magyar élet
(6szín: Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak - Kocsmaária, rendezte: Keresztes Tamás, 2021.07.06.)
Tényleg milyen kevés elég a sokhoz. Melós-toposz a világot jelentőn, rezonálhat bennünk a nembölcsész Hofi és a bölcsész Bödőcs. Jön Thuróczy, mint Magyar Oszkár, vegyíti a karcos líraiságot a talajmenti hétköznapisággal, ráismerünk az összes pulthoz támaszkodásra, bambuló falatozásra, sör és első slukk után kiszakadó sóhajra.
Párosan szép, vagy nem
(Vígszínház: Yasmina Reza: Bella Figura - 2021. február 27. online bemutató)
Egy legális gazdag, meg egy illegális, lecsúszóban lévő pár véletlenül találkozik egy osztrigás-pezsgős helyen, inkluzíve egy kissé demens, de életvidám anyóssal. Halász Judit brillíroz, Kovács Patrícia helyenként érzelmesre hangolt bézs kekk dög, Stohl András a lassan a védjegyévé vált, klasszikusan feszülő arcizom magas színvonalú használatával játszik ideges félrekúró férjet, Wunderlich József indokolatlanul boldog kisherceg, Petrik Andrea ugyan tudna adni egy erős nőt, de irodalmi alapanyag hiányában csak boldogtalant skiccel. Török Ferencen nem múlik, ő aztán belerendez holdfényt, színpadi autót, fekete damaszt hangedlit, együttlétre alkalmas éttermi WC-t, csak hát nem egy nagy truváj ez a darab. Szép kis Orlai-produkció lenne, de ő figyelne a büfésre, kisperec-kispezsgő a szünetben. Ez meg egy egyfelvonásos mintha.
Irányítás
(Vígszínház, Házi Színpad - CSÁTH ÉS DÉMONAI - naplók, levelek, tárcák, versek, színdarab és regény részletek, valamint Csáth zenéi - 2021. február 13. (streamelt)
„Komolyan aggódom, hogy sohase leszek boldog”
Csáth Géza: Napló (1912-1913)
Szépen kezdődik minden: sok versengő tehetséggel megvert hősünk eldönti, hogy ő fogja irányítani az életét, aztán 0,02 g morfin reggel fél hatkor és a többi már irodalomtörténet.
Előzetes, egy készülő előadáshoz….
(Kelemen Kristóf: A nemzet özvegye - Örkény István Színház - 2021. január 22-i stream előadása)
János bácsi, van az a barna vödör, hallod? Ikonikus káeurópai mondat, épp exhumálják a 301-es parcellában a nemzet halottjait, a jelen lévő védtelen családok meg birkózzanak meg azzal, amivel nem lehet. Párhuzamosan az újratemetésre készülve politikai karrierek szöknek szárba, ezek már csak ilyenek, jót tesz nekik más vesztesége.
Tényleg nincs
(Gózon Gyula Színház- Spiró György: Csirkefej, 2020.11.28.-stream-előadás)
Haragos és tehetetlen Horváth Zsuzsa Vénasszonya, Menszátor Héresz Attila Apaként meg maga a Romlás. Két furcsa ellentétes erő, elvesző lelkek, reménytelen jószándékok és a végén Túróczi Éva Anyájával a hibátlanul beköszönő Pokol. Árkosi Árpád rendezése kontinuussá teszi a szaggatott szöveget, a cezúrákat eltünteti, hadd fájjon még jobban a tanácsi lakások vigasztalan szürke udvarán játszódó történet. Spiró és Vörösmarty találkozik a Gózon stream-színpadán: nincsen remény.
(Spinoza Színház - Sándor Anna: Kálmán Imre, az operettkirály - 2019. november 28-ai előadás)
Az operett egyrészt referenciapont a magyar kultúrtérben, másrészt zabáltatja magát rendesen. Néha könnyedén értelmezési tartományt vált – lásd Urbán András kemény Sacra Hungarica-ját a Stúdió K-ban – majd szattyáncsizmásan-szaténcipősen visszatér és jön a „ringó vállú csengeri violám” – ünnep.
Élveboncolás
(Feridun Zaimoğlu – Günter Senkel – Luk Perceval: MOLIÈRE – the passion, Radnóti Színház, 2019. október 19-i előadás)
A Moliére-univerzum ismerői most kaptak egy gyomrost. Erősen koncentráltam végig a tagadásra: ez nem Moliére. Sem a darab, sem az ember. Pál András Ő-je a romlás maga. Sok ismerős szörny egyben. Váratlan élmény a Radnótiban Hegymegi Máté rendezése.
Családban marad
(Nemzeti Színház- Tartuffe - 2019. október 18-i előadás)
Insta-ház Orgoné, mindenki laza, csillog, trendi. Fényfestés, füst, fuksziába boruló színpad, plázásra túlzott dizájncsillár. Komikusnak szánt hajszának tűnik az első rész, sajnos a zajban eltűnik Vas István fordítása is, de elmutogatják a sztorit. A diákelőadás-fíling nagy reccsenéssel beszakad a második részre: Orgon bukása a tragédia, Elmira kezdettől fogva lerágná a nadrágot Tartuffe-ről, a ház lakói gond nélkül elszegődnek az új úr alá. Szűcs Nelli Dorine-ként energiaközpont, Trill Tartuffe-ként az első pillanatban nyertes, Horváth Lajos Ottó játszik egy szépet az asztal alatt. Se jó király, se felségárulás nincs egyébként. Csak flott árulás.
Merjünk kínosak lenni!
Megvetéssel vegyes kelletlenséggel bejön hét színész, ránk néz, aztán épp megtérve az állam kebelére elátkozza független korábbi énjét. Csemege. Most színházi alkotók confessióján röhögünk utálkozva, de az idomulás sosem volt szakmaspecifikus. Urbán András nem tud olyan szöveget letenni, amit ne olvasnánk mindennap, a töménység és a fokozás mégis kemény. Aztán úgy elszabadul a Globus konzerves-operettes közösségi gyónás, hogy egy ideig biztos nem gondolunk a szabadságra, mint lehetőségre. Majd.
Az örök város
(A Stúdió K Színház és a Rijekai Kulturális Központ előadása - A város emlékezete - 2019. szeptember 25-i előadás, rendezte Edvin Liverić)
Városlakóknak szóló előadás. Az első kép Nyakó Júlia mindentudó, szomorúan empatikus szibillája. Háborús zubbonyban, virágokkal a hajában, tépett, fáradt türkiz selyemruhában. Jelenés. És kezdődik az utazás a történelemben: keressük a jeleket, horvátmagyaroznánk, dekódolnánk okosan, de elragad a játék. Italo Calvino és ki tudja még ki filozofikus szövegei, sanzon, statisztika, humor, szövegszínház és akció. Impulzív, műfajhatárokon pimaszul átszökellő előadás ez. Nina Sabo, Nika Ivančić, Deni Sanković játékstílusa, fordulatszáma passzol a Stúdió K-hoz, kis műhely, szabad műhely, jó itt a játék.
Abba belegondolt már az a sok Kossuth-díjas színművész, hogy mit össze izgul az ember lánya nézőként? Hát még rajongóként. Illene.
Design Juan
Hát ez nem sikerült. Ott ültem 19-én a karácsonyi ajándék jegyemmel a teltház közepén, másfél mosollyal egész este. Nem hasít, nincs tétje, nem nevettet, semmi nem lesz könnyebb. Pedig Moliére még mindig jól ír, Petri fordítása penge, a főhős a világirodalom legnagyobb arca. Az Újszegedi Szabadtéri Színpadon Don Juan dizájnostul, dinnyéstül fiaskó.
Lakmusz
Érdekes, ezt mindig diktatúrában mutatják be. Ott van húzása. Bence és Péter Kecskeméten megcsinálta: operett is, színház is, ötvenes évekes is, Ascheres is, miniszterelnökös is. Nem is lehetett a POSZT-on versenyen kívül se megnézni. Pedig nem szállott benne egyetlen páva se sehova. Több kritikust is láttam óvatlanul mosolyogni a Városmajorban. Jó volt, na.
Nagyszabás
Wagner. Alá kell törni. Anélkül nem megy. Nekem 6-8 évem van benne, először a Parsifalt néztem a MÜPÁ-ban, ahol a színpadon frakkos emberek ismeretlen harmóniák közepette németül szomorkodtak. Gondoltam az első szünetben, hogy nyilván hazamegyünk, ezt élő ember nem bírja ki. Kiváló volt a büfé, nem szépítem, lehetett kapni alkoholt. Így maradtam. Valami azonban történt: idén harmadszorra nézem végig a Ringet. Fogdosom már egy évvel előtte a hologramos zárjegyes bérletet, vagy most a plasztiklapocskát és titokban boldog vagyok. Könyveket olvasok össze, meg vissza, leitmotivok mennek éjjel a youtube-ról. Amikor végre eljön az idő, megszemléljük a többieket, a harmadik emelet középerkélyének társadalma heterogén: diákok, turisták, hardcore wagneriánusok – akik engedélyt kérnek, hogy a zakójukat levegyék és előadást tartanak a Wagner-kürtről – és mi. Ricola cukorka kibiztosít, vizesüveg ridikülben megtapogat, fény le : flow, Fischer, Ring, Európa.
A bátorság titkos helye
(Budapest Bábszínház, Ország Lili terme - Háy János: Apa lánya - 2019. április 30.-i előadás)
Az akarat sem ér semmit, ha nincs benne alázat,
Melynek a működésbe vegyülve az a hatása,
Hogy a lélekben a cselekedetnek csömör nem lép a nyomába.
Aki tudja, miről van szó, annak ezt nem kell magyarázni.
És aki nem tudja, annak én bizony nem fogom elmagyarázni.
(Vas István: Avilai Teréz intelmeiből)
Vannak a gyenge nők, akik félnek. Aztán már nem. Gondolkodnak magukon. Aztán már nem. Ilyen volt Irena Sendler ápolónő, aki 2500 gyereket mentett ki a varsói gettóból. A Bábszínházban Pallai Mara Háy János szövegével az ő képzelt történetét játssza el szuggesztív-szépen. Mikor a színészi jelenlét már mindent odaadott, akkor jönnek a bábok és váratlan helyekről előbújva emelik a tétet: szívbeli előadás ez.
A gyereknek kél káromkodni kedve - szubjektív anyázás
(Pécsi Harmadik Színház – Schwajda György: A szent család – 2019. április 13.-i vendégjátéka a Játékszínben)
A világ már csak egy földszinti egyszobás, ahová nem süt be a nap. Négy gyereket nevelt fel, nincs ami már ne fájna, gyengeségükben az összes halálos és piti bűnt elkövették már egymás ellen. A maradék erejét felzabálja a magány, a szeretetéhség és a tudás, hogy ez visszafordíthatatlan.
Házaspárbaj
(Pinceszínház - Balázs Ágnes: Meghallgatás - 2019. március 8.-i előadás)
Szerelmi pszichokrimi alkotói duplacsavarral: házaspár a színpadon, házaspár az író és a rendező is. Nem bejósolható fordulatokkal tempósan bontakozik ki a történet, árnyalatnyi transzcendenciával, meghökkentő véggel. Murányi Tünde sehová be nem sorolható játékától emlékezetes az este: mindent el tud játszani. Praktikus-technikás színészt, dívát, komikát, megcsalt feleséget, epilepsziás sokkal feltörő őrületet átvészelő embert, bosszúálló szörnyet, megváltó társat. Ez így kibírhatatlanul sűrűnek tűnik, az Izaura tévé sorozatai bírnak ennyi fordulattal, de a Pinceszínházban kamarazenélős, egymásra figyelős, érzékeny előadást láttunk. Kálid Artúr eljátszhatja a szakmai-érzelmi nullpontot megélő középkorú színész összes küzdelmét és … de nem spoilerezek.
Bardo
Az egyik legszebb színpadi piéta evör: a Bolond tartja vállán keresztfaként a vonallá feszült testű halott Woyzecket, Marie távolabb, Andrés közelebb térdel és a háttérben gúnyos kíváncsisággal bámulva áll a Kapitány, a Doktor és a Tamburmajor. Miért megy egyszerre három-négy Woyzeck? Hajlok rá, hogy a töredékesség miatt. Mintha ez a darab alkalmas lenne, hogy a jelenetek szabad rendezésével szabadon engedjék a látomásaikat a rendezők. Hegymegié: időn és ismert világi helyen kívüli, pokol tornáca-szerű katonai tábor, ahonnan elmenni nem lehet, mert az „el” nem értelmezhető. Itt vár Woyzeck arra, hogy megölhesse Marie-t és végre ő se éljen már. Sok reminiszcencia jut az első pillanattól: Godot, bolond narrálta furcsa vásári szomorújáték, az imitált forgó miatt haláltánc-fíling. Vigasztalan hely, könyörület, emberi szívmeleg nélküli világ.
Ladányi metoo
(Örkény Színház - Szép Ernő: Patika - 2018. december 21.-i előadás)
Nemsokára Magdi mamaként és Miklós papaként emlegetjük a kormányzóékat, terül már a bársony a várbeli erkélyre, úgyhogy nézzük csak meg, milyen volt a vidék, mikor az asszonyt szájon törölték a nappaliban, úgy ment felszolgálni a kávét szattyánbűr papucsban az uraknak. Szép Ernő? Igen. Mohácsi? Inkább. És milyen jó. És hosszú. De ez erény. Egy órás kocsmajelenet rulez. Tenki-Znamenák-Novkov.
A Török Pál utca titkos kincse: Buflakár Béla
(Pinceszínház - Tasnádi István: Paravarieté - 2018. december 1.-i előadás)
Kicsit tétovázott a közönség, hogy röhögjön-e, de aztán úgy döntött, hogy igen. Tasnádi István Paravarietéje az, aminek látszik, csoda kegyetlen mischung, ami utólag fáj, közben meg szórakozat a „magatokon röhögtök”-jegyében. Kaszás Gergő a középszerűség virtuózaként a XXI. századi magyarok Oblomovja. Buflakár Béla képét ki kellene tenni a középiskolákban. Már ha még lesznek.
Tét, nő, karc
(Mozsár Műhely/ E-Mancik Színházi Manufaktúra - Szomjas férfiak sört isznak helyettem - 2018. október 14.-i előadás)
Harmincpluszos nőknek fáj a szépen definiált élet, ezt ki is mondják ahelyett, hogy szülnének rendesen. A „női princípium” szöveg meg mehet a debil propagandatermékek közé, mert a valóság a folyamatos keresés-találás, bánat, szerelem, és temperált – néha csak ideiglenes - magány. Ami persze alkalmas az önmeghatározásra. De semmi ordenáré kékharisnyaság, minden karcos, fáj és igazi.
Amikor a zenit a semmivel egybeesik
„sokkal több vagyok,
mint Prospero, e kis kunyhó lakója,
a te szegény apád.”
Nem a varázsló töri el pálcáját, hanem Prospero dobja könyvét - hatalmát a földi dolgok kupacára. Aztán szembenéz a közös emberi sorssal, a halállal. Szikszai Rémusz méltán korhatáros Vihart rendezett a Bábszínházban. Megtudjuk, hogy létezik olyan, hogy tudás és erkölcs párban jár, a megbocsátás értelmi-morális aktus, és a legbátrabb a halál szemébe néző ember. Ahogy Fodor Tamás mondja, hogy olyan anyagból vagyunk, mint álmaink, az fáj rendesen.
Nyilván neki is nehéz saját magával
(Alkalmáté Trupp – Fenyő Iván - 2018. július 29.-i előadás)
Alkalmáté újra, ezúttal a jócsávó, „nehéz ember”, celeb, majd megvilágosodott Fenyő Ivánról. Ami a színpadon kiderül róla: érzékeny, erős akaratú, jó színész és tud szeretni. És egy irritáló, hisztériás, nagyképű, zűrzavaros szemétláda. Akkor most mi van? Egy kegyetlen előadás, az van.
Tűsarkú cipőben, hátrafelé, magyarként
Szerencse, hogy hisznek magukban: Bulyovszky, Fedák, Karády; Bíró, Dobra, Kerekes. A színésznéket Pannóniában alig száz éve is még a prostituáltakkal vette egy kalap alá a közönség, nem védte őket a házasság intézménye sem. Fordíthattak, írhattak, játszhattak akár idegen nyelven, teljesíthettek kül-és belföldön, megadva annak magánéleti árát: az önelégült magyar középszer mindig a lábát törölte abba, aki nála különb. Bíró Kriszta hál’istennek megint nem fér bőrébe, megírta-szerkesztette a három színésznő életét úgy, hogy csak úgy sistereg a színpad. Női sorsok, kíméletlenül a Magvető Caféban.
Everything will be all right, tonight
(Pesti Magyar Színház, Sinkovits Színpad, 2018. május 15-i előadás)
A magyar színjátszás aranyfedezete, trezor nélkül. Az egyikük a legszebb hangú magyar színésznő, akinek vitán felüli tehetsége, nota bene életműve okán minden díja megvan. A másik az alternatív szcéna örök garabonciása, aki akkor sem fog állami díjat kapni, ha szeme egyetlen villanásával stadiont igéz Penészlekre. (Tudna.) Ionescot úgy játszanak, mintha francia társalgási darab lenne. Emelje fel a kezét, aki abszurd színművet mostanság nem alkohol hatása alatt, vagy gyógyíthatatlan proccságból néz. Na. Ez nem olyan. Béres Ilona és Fodor Tamás rulez.
Olyan a nép, amilyen a besúgója? A fogyatékosa? A fogyatékos besúgója? Elvarázsolt világ, nemzet- és besúgókarakterológia az Örkény Stúdióban Bíró Krisztával.
A kör közepén
Katona József Színház - Dosztojevszkij: A félkegyelmű - Miskin herceg - 2018. február 23.-- előadás)
„Szegény félkegyelmű! Mi lesz most vele?”
149 éve ismerjük Miskint, a jézusian szelíd orosz herceget. Takátsy Péter Miskinje nem ilyen. Őrült. Szép, csendes, abszent, kortalan. Takátsy jó színész és ezt végre – a sok nagy gonddal kidolgozott epizódszerep után - meg is mutathatja. Ő Rogozsin, Natalja Ivanovna, Agafja, Ivolgin. Dosztojevszkij-rajongóknak is erősen ajánlott.
Jelenidő
(Székesfehérvári Vörösmarty Színház - Jon Fosse: Halál Thébában – görög drámatrilógia (Jurányi Ház vendégjáték) - 2018. február 2.-i előadás)
Kezdi az ember gimnazistaként a Labdakidákkal való ismerkedést, glóriával maturál, aztán harminc év múlva is görög beavató színházba jár, meg norvég kortárs átiratot néz, mert a kíváncsiság nem múlik. Horváth (Forte) Csaba Székesfehérvárott úgy rendezte meg Jon Fosse drámatrilógia-átiratát, hogy félrenézést nem engedő kemény jelenidőben, a szemünk előtt történik minden.
„Bogusławski mindig így csinálja.
Megjelenik valahol,
csodát tesz, és eltűnik.
Ez a módszere.”
Káeurópai garabonciás, a csalóknak csalót játszó csaló, az igazságba a hatalmasok orrát beledörgölő gonosz kobold, magányos kicsi ember - Fodor Tamás Bogusławskija a bármit eljátszani képes illúziótlan, szabad művész és nem a „titáni adottságokat a középszerrel megrendelésre vegyíteni képes goethei zseni”. Diktatúrában, naná, majd máshol. Szikszai Rémusz nagy sikerű rendezése a Vidéki Színházak Fesztiválján.
Amikor a valóság rosszabb, mint a disztópia
(Katona József Színház - Puskin: Borisz Godunov - 2017. május 31.-i előadás)
Mindegy, melyik öltönyös vágja zsebre a kezét, a cár, vagy az álcárevics, egyforma nímand mind a kettő. Formátummentes uralkodók, reménytelen országok, álhírekkel és odavakkantott bojári parancsokkal irányított nép: Zsámbéki Gábor Borisz Godunovja a Katonában.
Karsai György angyalai
(Szophoklész: Antigoné - Ódry Színpad Padlás, 2017. május 16-i előadás
A pokol kénköves tüzén fognak égni a görög drámákat dögletes unalommal és hamis pátosszal tanító gimis magyartanárok. A diákagy ösztönösen védekezik: vagy nem fogadja be a blablát, vagy hülyeséget rögzít. A következmény? Volt, aki még operaházi főigazgatóként is magabiztosan állította, hogy a „Sok van mi csodálatos...” szállóige egy nagy nemzeti drámánkból származik.
I like Fibinger
(FÜGE - Orlai Produkciós Iroda - Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról - 2017. április 25.-i előadás)
Parti Nagy Lajos hőse, Fibinger, a morbid obes kültag életmód tanácsadási haknija a Jurányiban. Mészáros Máté drámai színész, ha valaki nem tudná. Mondhatni hősleg működik. Röhögve és szemlesütve nézett terápiás monodráma.
Kis kendőm négy sarka, avagy W.S. Othello, a girnyó nigger – Ketten elmennek színházba és teljesen mást látnak. Mit látott Éva, mit látott Péter?
(Stúdió K - WS Othello - 2017. április 13-i előadás)
Éva: Tévéfelvételen ülünk. Ez a mór egy idejétmúltan tartásos, becsületes vak, Jago pedig autópiaci intellektusú intrikus, Desdemona meg hűséges. De minek? Szegény. Zsótér Sándor amerikai beleröhögős tévés szitkomot rendezett az Othellóból a Ráday utcában.
Péter: Az eszeveszett féltékenység (és mi más is lehetne a féltékenység, mint aktuális őrültség?) megtestesítője kultúránkban évszázadok óta Othello, a gonosz intrikáé pedig Jago. Féltékenység és intrika örök témák, mindig-aktualitások.
Ez egy ilyen történet
Életünkbe beépült a csalás és az öncsalás, ez a modus vivendi, ahogy Kuligin mondaná. Anton Pavlovics elégedett lenne: a megcsalt férj, a Prozorov-világot lebontó hűtlen feleség, és a feleségét feleséggel csaló leendő dandártábornok élete ugyanannyit ér, mint Olgáé, Másáé és Irináé. És a miénk. Bagossy László Három nővért rendezett az Örkényben.
A nagyvad, az autonóm és a szenvedély
(CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál – Christopher Marlowe: II. Edward – 2016. október 9.-i előadás)
Alföldi Róbert Ionescu Makbettje után újra kíméletlen nemsekszpírt rendezett: homoszexuális király, ország hülyéi nagyurak, gyorsan hulló egyedek a hatalmi táplálékláncban, nyelves csók inkluzíve Kott-i Nagy Mechanizmus. Nóvum a nagyvad, a címszerepben a rendezés fölé növő Fekete Ernő.
A kis nagy nő
(Orlai Produkció, Spinoza Színház - Martin Sherman: Rose - 2016. október 15.-i előadás)
Vári Éva finom dáma. Azt tesz, amit akar: buklé házi zokniban és fekete zsorzsett délutáni szettben olyan sorsot mutat nekünk a Spinoza négylépésnyi színpadán, hogy az még nézőként is teher.
Amorózó, dzsentri, ikon, művész, korszakos szimbólum: Jávor Pál. A Spinoza Színház róla szóló szezonnyitó premierje hibátlan választás, táblás ház és a nosztalgiaünnep.
Cintányéros tutti a csillagesvényen
„Csak az derült ki, amit úgyis
tudunk, hogy az emberek többnyire gyávák,
szemetek. Vagyis hogy élni akarnak.
Ez pedig – végül is – megbocsájtható.”
Petri György: 1956
Köd utánam - Kovács Márton, a Mohácsi testvérek és Parti Nagy Lajos jegyzi az Örkény Színház évadnyitó operettjét három kurta rövid felvonásban. Magyar színház operettel biztosra megy: van, ahol az önkormányzati fenntartó rendeletben teszi kötelezővé. Jól van ez így: a könnyed dallamvilág, a humor, a primadonna-bonviván, szubrett-táncoskomikus párosok tapsos-táncos abganggal végződő szükségszerű egymásra találása jótékonyan hat a megtépázott állampolgári idegzetre. A polgárnak szordínós háborgás és nyugalom egyaránt kell.
Gyilkosra szavaztam
(Kleist: Kohlhaas/Szkéné)
Az előadás ötödik percében szavaznunk kell, hogy meghaljon-e Kohlhaas. A végén egy gyilkosé a kegyelmünk. Ráadásul hiába. Ennyit bármilyen szavazás értelméről.
Ne játssz égi bosszúállót, nagyfiú
Schiller: Haramiák, Pesti Színház, rendezte: Kovács D. Dániel
Karl Moor téved: sorsunk kusza fonalát nem bogozza ki senki és nincs láthatatlan hatalom, amely megnemesíthetné a gyilkosságot. Kovács D. Dániel Schiller romantikus művének idealizmusát elvetve sodró lendületű, modern hangvételű, csupa virtuóz ötlet végzetdrámát rendezett - főleg fiataloknak.
Minden varázslat
Shakespeare: Vihar/Bagossy László/Örkény Színház
Einstein szerint vagy abban hiszünk, hogy a világon minden varázslat, vagy abban, hogy semmi. A varázsló a gnóthi szeauton parancsa szerint él, a legtöbbet önmagáról tudja, ezért a többi ember is nyitott könyv a számára. A varázslat nem megosztható: magányos műfaj. A varázsló - a beavatott - egyedül van. Magányos a varázsló, magányos az író, magányos a rendező. Magányos az Örkény színpadán Prospero. Bagossy László Viharja a varázslatról, hatalomról és a különállásról szól. Gálffi László Prosperója autonómiáját a megszenvedett magány és tudás adja, a hatalom csak ráadás.
Féktelenül
(Ódry Színpad - Shakespeare: Macbeth - 2016. január 29.-i előadás)
Mindent lehet. El lehet játszani a negyvenszereplős Shakespeare-drámát négy színésszel egy egyetemi padláson. A képzeletünk működik, a végzősök tehetsége és néhány irodai görgős szék, bot, kötél, vörös gumikesztyű, antracitszürke műanyag fólia elegendő ahhoz, hogy a sötét skót tragédia megelevenedjen.
Barakiás: Fodor Tamás
Szikszai Rémusz rendezésében mutatta be Székely János Caligula helytartója című drámáját a Zsámbéki Színházi Bázis támogatásával a FÜGE Produkció és a VÁDLI Alkalmi Színházi Társulás 2011-ben. Jelenleg a Szkéné Színházban játszott előadás a hatalomnak alávetett ember külső és belső kényszer között őrlődését, a döntés nagyszerűségét és hiábavalóságát mutatja be.
Jókor, jó helyen - Csuja Imre az Örkényben
"Én tudatosan vagyok ösztönös”
Mindenki ismeri: mozinézőknek az „Ízrájder, öcsém” Csokija Rudolf Péter Üvegtigriséből, tévénézőknek Al Bundy lúzer cipőbolti eladó magyar hangja a Rém rendes családból, most épp az internet és közösségi oldalak egyszerű népét hódítja meg az Országos Mentőszolgálat újraélesztési klipjével. Megtekintése erősen ajánlott.
A nevetés gyógyít
A Katona József Színház és a Szputnyik Hajózási Társaság közös előadásában volt látható ez év decemberéig a magyar egészségügy jelenlegi helyzetéről szóló darab. Az írók a színlap szerint Bodó Viktor és Róbert Júlia voltak, de széles körű ötletbörze előzte meg a színrevitelt, nézők, színészek és mindenki, akinek volt már abszurd, röhögtető, és kínos kalandja a honi egészségügyi ellátással, beküldhetett történetet. Kaptunk is elrajzoltsága ellenére egy igazán reprezentatív és pontos képet arról, hogy milyen groteszk dolog is ma Magyarországon egészségügyben dolgozónak, páciensnek, vagy hozzátartozójának lenni.
Kimennek maguktól
Dürrenmatt 1968-ban megjelenő Shakespeare királydráma-átirata, a Varsói Szerződés csapatai prágai bevonulásakor pontosan időzített volt: nincs szabadság, sem a nemzetek, sem az egyes emberek nem urai sorsuknak. Bagossy László rendezése a történelmi húsdaráló működését mutatja be, szórakoztatóvá téve a pusztulás abszurditását, saját jelentéktelenségünk patentjául adva vezetőink szintúgy értelmetlen vesztét. Ha esetleg azt gondolnánk, hogy nekik jobb.
Haraggal és önként – „hogy csak önmagad légy”
A Katona József Színház 2011. januárjában Zsámbéki Gábor rendezésében mutatta be Moliére A mizantróp című színművét. Szimbolikusnak tetszik, hogy a színház fennállása alatt egyszer történt csak meg, hogy egy darabot két rendezésben is színre vittek. Az 1988-as, méltán elhíresült előadást Cserhalmi Györggyel a főszerepben Székely Gábor leköszönő igazgató rendezte, akinek ez volt Katonában az utolsó rendezése. Zsámbéki Gábor a 2011-es bemutatót követően adta át a színház vezetését Máté Gábornak, aki mindkét Mizantrópban szerepelt. Ez a rendezés egy Zsámbéki-maxima és összegzés. Érdemes megkeresni a választ, hogy miért megy majd négy éve szinte teltházzal.
Üzembiztos Übü
Alfred Jarry, a francia drámairodalom fenegyereke volt. Übü királya modelljét, a rennes-i fiúgimnázium fizikatanárát az író egyetemes és mitikus alakká növesztette: Übü hataloméhes, kegyetlen, kapzsi, gyáva, gusztustalan és halhatatlan lény.