Juan Mayorga: María Luisa (OPI)
Veszélyes vágyak
(Orlai Produkciós Iroda - Juan Mayorga: Maria Luisa – 2025. február 1-i előadás)
Vakon repültem a premieren, a spanyol kortárs drámáról korábbi olvasmány vagy színházi élmény híján a rendező és a színészek terhe volt mit tudnak átadni számomra. Kissé tanácstalanul álltam fel a székből. A Szkalla-család spanyol ágával találkoztam, avagy egy Mi történt Baby Jane-el?-szerű gyilkos elmetörténetet láttam? Mindenesetre olyan történetet, amelynek szerzője támaszkodott országa klasszikusaira, Calderónra és Cervantesre, becsempészve a darabba egy Lear-parafrázist is. Mégis mindenkit buzdítok, nézze meg ezt az előadást, mert sarkosan elüt az OPI-stílustól, és rendhagyó színészi rácsodálkozásokra ad alkalmat.
William Shakespeare – Nagy Feró: HAMLET (Sicc Production)
Minden ütést állni kell
Amikor a néző azt olvassa a műsorlapon a szerzőknél: „Shakespeare és Nagy Feró”, kicsit megremeg a térde. Nem példátlan persze, hogy a zenélésből élő pop-rock-punkénekesek egyszer csak a világot jelentő deszkákra vagy a filmvászonra lépnek, és a művek dallamait is kottára vetik. Az viszont ma már hihetetlennek tűnik, hogy a Nemzet Csótányának elkeresztelt Nagy Feró eljátszotta a dán királyfit. Az, hogy a SICC Production színpadra vitte zenéjét, ezzel életet lehelve a darabba aktuális gondolatok társításával, nagyobb művészi elismerés a politikai rezsim szeszélyéből kapott díjnál.
Székely Csaba: Semmit se bánok (Pinceszínház)
Hétköznapi fátum
(Pinceszínház - Székely Csaba: Semmit sem bánok – 2025. január 12-i előadás)
Mintha a tragikomédia műfaját éppen a rendszerváltás utáni társadalmi és politikai képződmények leírására találták volna ki. Kevés kell a sokhoz: három kiváló színész elsőre abszurd, de történetileg lehetséges életet mutat, ahogy a hatalommal való visszaélés újra beépül a mindennapokba. A nagy ígéretek kiábrándulásba fulladtak, még ma is a múlt árnyai közt élnek a posztkommunista országok polgárai. Nem látszik ez elsőre, mert mindhárom figura a saját infernóját éli, de aztán beszakadnak a sorsok, múlt és jelen összekötődik, méghozzá vaskövetkezetességgel. Spiró György mellett e korjelenség ábrázolásának másik mestere Székely Csaba. Pikáns felhangot adott az előadásnak, hogy éppen akkor láttuk, amikor a magyar Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője rendszerszintű korrupció indokával felkerült az USA szankciós listájára.
Ann Silberberg és Létay Dóra: Én, ZsaZsa (Spinoza Színház)
Zsazsa, a „művészeti forma”
(Spinoza Színház - Ann Silberberg és Létay Dóra: Én, Zsa Zsa – 2024. november 28-i előadás)
Gábor Sári, alias Zsa Zsa hatása a sztárvilágra megkérdőjelezhetetlen. Színésznőként nem forgatott halhatatlan filmklasszikust, azonban hírességként maradandó nyomot hagyott. A saját személyisége adta karrierjét, ha úgy vesszük belőle nőtt ki Paris Hilton vagy a Kardashian-család jelensége. Híres, vagy inkább hírhedt volt? Ki tudja, csak az biztos, olyan magyar, aki hírünket vitte a világba a "híres, mert híres" médiaszemélyiségek előfutáraként.
Aesopus-Dargay Marcell-Fábián Péter-Parti Nagy Lajos: A nyúl füle (Örkény Színház)
Állati cifrálkodás
(Örkény Színház - Aesopus-Dargay Marcell-Fábián Péter-Parti Nagy Lajos: A nyúl füle című előadás – 2024.december 22-i előadás)
Aesopus a meseköltészet archetípusát találta fel, gyorsan pergő történeteivel már az óvodában megismerkedtünk. Tőle tudtuk meg, hogy a róka ravasz, a szamár buta, a nyúl elbizakodott. És a Tücsök és a hangya című meséje miatt aggódunk egész életünkben a jövőnkért. Fábián Péter író-rendező a színház jó, jobb hangú tagjaival nekifutott egy különleges dramaturgiai kísérletnek, és imponáló magasággal átugrották az a lécet, amelyre az van írva: „..jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat...”. Ráéreztek, hogy nemcsak gondolkodásra, de néha jóleső – és bizony kárörvendő - nevetésre is vágyik a néző.
Dave Johns: Én, Daniel Blake (Radnóti Színház)
Emberarcú tragédia
(Radnóti Színház – Paul Laverty: Én, Daniel Blake - 2024. december 17-i előadás
Valló Péter rendezése a színházi évad lelkiismerete. Egyszerű, szép, teljes, fájdalmas és felemelő. Schneider Zoltán a lehető legjobb választás Daniel Blake szerepére. A versenyközpontú társadalmakban a legalapvetőbb szükségletei kielégítéséért küzdő polgárokat statisztikai adatokra redukálják, ezzel elkerülve a szenvedéseikért való felelősség érzését. A kiszolgáltatott helyzetben lévőkkel szembeni embertelen bánásmódról szól a dráma, amikor egy remény marad, a „nyomorultak” egymás iránti szolidaritása. Ezt itt nem politikai gyújtóbeszéd, de megtapasztaltuk az elmúlt 15 évben, mit jelent egy rezsim érzéktelen közönye, amikor vezérelve: „annyit érsz, amennyid van”, és úgy bánik az adófizetőivel, mintha az állam eltartottjai lennének, és a védelmükre, szolgálatukra létrehozott intézményei lényegében már sorra megbuktak.