Joseph Stein – Jerry Bock – Sheldon Harnick: Hegedűs a háztetőn (Csokonai Nemzeti Színház Debrecen)
Egyensúly a szakadék fölött
(A Hegedüs a háztetőn a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban, 2026. június 21-i előadás)
A Broadway és a West End repertoárján számos musical él tovább újabb és újabb szereposztásokban, ám legtöbbjük megmarad saját korának lenyomataként. A Hegedűs a háztetőn ezzel szemben ritka kivétel: minden nemzedék új kérdéseket tesz fel neki, és minden korszak más választ hall ki belőle. Az 1964-es ősbemutató idején a holokauszt utáni zsidó identitás drámáját jelentette. A hetvenes évek nézője a kivándorlás és az asszimiláció dilemmáját látta benne, a közép-európai rendszerváltozások idején a szabadság és a hagyomány viszonyáról kezdett beszélni. Ma már az otthon elvesztéséről, a menekülésről és a közösségek törékenységéről szól. Kevés színpadi mű képes arra, hogy úgy nyerjen új jelentéseket, hogy közben egyetlen sorát sem kell átírni. Ez a klasszikus művek sajátja.
Csehov: Erdőszellem, avagy a föld az őrült, amely még a hátán hord benneteket
Az elveszett Ványa
(Radnóti Színház – Anton Csehov: Az erdő szelleme, avagy a föld az őrült, amely még a hátán hord benneteket)
A drámatörténet igazságtalansága, hogy a remekművek előzményeit többnyire a filológusokra hagyja. A zsákutcák, a félbemaradt kísérletek, a szerzői tévedések rendszerint lábjegyzetként élnek tovább, miközben éppen ezek árulják el a legtöbbet az alkotás természetéről. Csehov Az erdő szelleme című darabja hosszú ideig ilyen lábjegyzet volt. Magyarországon sokáig A manó címen játszották, többnyire azzal a megjegyzéssel, hogy a Ványa bácsi nyers előzménye. Ez igaz is, meg nem is. A darabban valóban felismerjük a későbbi remekmű szinte valamennyi alakját, motívumát és konfliktusát, mégis önálló világ tárul fel előttünk. Olyan mű, amelyben Csehov már pontosan tudja, kik ezek az emberek, de még nem döntötte el végleg, hogyan fogja elmesélni a történetüket.
Az egyenes tartás…..meg az ára (Drahota Andrea 85. születésnapjára)
Egyes színművészek nem voltak kisebbek a „nagyoknál”, de a mesterség érdekelte őket, nem a siker látványos koreográfiája. Drahota Andrea pályája immár hat és fél évtizede a következetes szakmai igényesség története. Életkorában benne van egy egész színházi korszak emlékezete. Amikor főiskolára került, még játszottak a két világháború közötti színészek, mire pályája kiteljesedett a modern dráma meghatározó alakjává vált, amikor visszavonult pont eltűnt körülötte az a színházi világ, amelyben létezett, így tanúja, egyben hordozója az elmúlt hat évtized változásának. Visszafogottan, a csend drámaiságában.
2025-2026-os színházi Évadértékelő
Emlékezzünk Koós Boglárkára, Scherer Péterre, Nyakó Julira, Csernus Mariannra, Szilágyi Tiborra, Kálloy Molnár Péterre….köszönjük, hogy nézőik lehettünk.
Ahogy idei listánkból is kitűnik, színházi életünk továbbra is remekül ért ahhoz, hogyan kell a végkimerülést esztétikai teljesítményként beadni, a függetlenek megint abból dolgoztak, ami épp maradt: dühből, találékonyságból, egymásba kapaszkodásból és abból a naivnak tűnő, de még mindig makacs hitből, hogy színházat pénz nélkül is lehet csinálni, csak idegrendszer és tehetség kell hozzá. A Radnóti és a Katona állócsillag, az Örkényt reméljük, nem vesztjük el, bár olyat, hogy színház ilyen gyorsan ledobja évtizedes arculatát – és nem éppen közönsége boldog örömére – még nem láttunk. Nem vagyunk belpesti fintorgók, mentünk mindenhová, mégis majd megevett minket a nézői paradoxon: minél többször vagy színházban, annál több előadásra akarsz elmenni, csak nem tudsz. Bekukkantottunk Tatabányára, prémium, megyünk a következő évadban is, sok reményt fűzünk a Víghez, ki nem hagyjuk. Végigugráltuk a Csinibabát, láttuk a MÜPÁ-ban az utolsó Ringet, tudatmódosult állapotban ültünk a Nemzetiben a Marxtőkéjén, ahol elvtársnőnek szólítottak minket, de a végén felragyogott a Bárány, a MITEM mixtúráját is élveztük, relatíve szerencsésen. Budaörs idén is szépen ment és mázlink volt, hogy majd mindenhol ott voltunk, ahol jó lenni: RS9, Dante, Spinoza, Orlai Produkció, Lóvasút Márfi-trilógia, Kettőspont Színház & Spirituális Műhely, Szeged Osztrovszkij & Én és a kisöcsém, Mettrin Maladype, Pécs Köles Ferenc, Debrecen, Miskolc, Szombathely…..és még London is! Thália reméljük továbbra is segít, egyébként is, már van egy csomó jegyünk az őszre is.
A pesti hang őrei – Benedek Miklós és Fesztbaum Béla a kuplé és a sanzon hagyományában
Tegnap este különleges környezetben – saját civil világomban - a Budapesti Ügyvédi Kamara Dísztermében láthattam Fesztbaum Béla „A pesti polgár” című önálló estjét. Két hatalmas márványtábla előtt játszott, amelyeken sok száz 1938 és 1945 között elhurcolt, hősi halált halt ügyvéd elődöm, egyben pesti polgár neve van felvésve. Fesztbaum mindig karizmatikus, de a hely hangulata mintha őt is megihlette volna, különösen bensőséges másfél óra tanúi lehettünk mi mai ügyvédek. Az előadásban Benedek Miklós alakját szomorúan szép felhajtással idézte meg, ahogy az lenni szokott, elgondolkodtam…..
