Konzumkarma

(Katona József Színház – Kander-Ebb: Chicago – 2026. február 4-i előadás) 

Iza: A musical szó hallatán általában a Broadway jut eszünkbe – lépcsősor, tollboák, minimum huszonöt táncos és egy karmester, aki éppen a világforradalmat vezényeli. A Katona Kamrában a Chicago most úgy történik meg, mintha valaki halkan félrehúzta volna a függönyt a műfaj előtt, és megmutatta: odabent nincs csillogás, csak egy mindent kisöprő erkölcsi huzat. Székely Kriszta rendezte előadás inkább pincebéli bűnügyi kabaré, dalokkal.

Éva: Lfszt van itt (by ÖI) nagyszínpad, tánckar, kórus, nagyzenekar, ezért Székely Kriszta megélezte borotvára a Chicago-t Csikágóvá, Karma Klubbá és szétcseszte a tanagrát. Rezes Judit a Katona Prima Balerina Assolutája, Mentes Júlia a kedves lényével meg átvág mindent, mint a gyémánt. A gránitot is. Mennyire jó ez itt, pedig biztos nincs benne operaforint. 

Az igazi megrág, kiköp

(Katona József Színház - Biró Zsombor Aurél: 2031 – 2026. február 19-i előadás)  

A előadás különös helyet foglal el még a Katona repertoárjában is, hisz az elmúlt évek egyik legfeszítőbb színházi kérdését próbálja körbejárni: hogyan lehet a színházi intézményrendszeren belüli abúzusokról beszélni? Igen ám, de úgy, hogy közben az ehhez kitalált színházi „forma” egy újabb hatalmi gesztussá válik, ami nyilván újabb etikai kérdéseket vethet fel. 

Felkiáltójeltől a gondolatjelig

(Budaörsi Latinovits Színház – Csehov: Ivánka bácsi – 2026. március 7-i előadás) 

Csehov és különösen a Ványa bácsi számomra az, mint egy indiai ember számára a „szent tehén”, a színházhoz és a mindennapi élethez kötődés alapja. Örülök, hogy Keresztes Tamás rendező nem formailag kísérletezett a darabbal, hanem úgy nyúlt Csehov klasszikusához, mintha újra kellene hangolnia egy régóta ismert hangszer minden húrját. Hangszerelése révén egy befogadható, intelligens és lírai előadás született, ugyan nem az én Ványa-eszményképem, de nem vitathatom, hogy Budaörsön Csehov nem csak megszólalt 2026-ban, hanem megszólítja a nézőket is.

Boldogság pas de deux (Szerelem Ó! az Art Színtérben és a Csengetett, Mylord? az Orlai Produkciós Irodánál)

Így pár héttel a választások előtt minden magyarra ráférne, hogy csökkentsék a stressz-szintjét, és a valóság abszurditásának feldolgozásához kapjon kis segítséget. Például olyan színházi előadást, amelyen jóízűen nevethet. Egy szerencsés hétvégét tudhatok magam mögött, két olyan vígjátékot láttam, amelyben nemcsak poénokat mondtak, hanem erős karakterek jól felépített helyzetekben, kiváló ritmusban sajátos világot teremtettek. Magam lepődtem meg legjobban, hogy hangosan nevetek, kisimulnak idegeim. Mindkét előadást receptre írnám fel, többet használna, mint a sokak által cukorkaként ropogtatott Frontin.