Szabó Magda: Az ajtó (Nemzeti Színház)
Zárt ajtó
(Nemzeti Színház – Szabó Magda: Az ajtó - 2021. szeptember 19.)
Iza: Szeredás Emerenc figuráját a két Szabó, Magda és István, meg persze Helen Mirren, ha nem is állócsillaggá varázsolták, de nemzetközi irodalmi és filmes körökben közismertté tették. Még egy színház vezető színésznőjének sem fenékig tejföl a teátrumi lét, a ziccer szerepek sem sikerülhetnek mindig. Udvaros Dorottyának most összejött. Csendes alázattal, belülről fakadó, szomorú mosolyú ragyogással tette magáévá Szeredás Emerenc karakterét. A Nemzeti társulata pedig példásan alájátszik. Jó ütemű, ihletett előadás született.
Éva: A MITEM-en nézzük, rácsodálkozom, hogy a közönség nem „szakmai”. Miért nem kíváncsiak Udvaros Dorottyára a többiek? Udvaros az, aki mondhatja a Nemzetiben, hogy „elvárom” és akitől nemzeti lesz a színház. És tárgyilagosan derűs, de öngyötrően tiszta Emerencet játszott. Szépen kilépve a koncepció elé, azt csinált, amit akart és úgy, ahogy csak ő tudja.
Valahol Európában (Pécsi Nemzeti Színház)
Szolidaritás egymással, a világgal
(Pécsi Nemzeti Színház – Zeneszerző: Dés László, Dalszöveg: Nemes István, Szövegkönyv: Böhm György, Korcsmáros György, Horváth Péter - Valahol Európában című musical - 2021. október 9.)
Van kies hazánkban ember, aki még sohasem látta Dés László – talán - első musicaljét, én. Az alap azért megvolt, Radványi Géza által rendezett, 1948-as mozifilm, így a „Könyörgöm, akasszuk fel!” is. Hiába ismertem két-három slágerdalát, hallgattam Kulka Jánostól minden jótékonysági esten vagy tíz éven át a Zene azt kell-t, nem éreztem késztetést a megzenésített változatra. Jól sejtettem, ez a darab nem egy Chicago, de még csak nem is a zeneszerző már érettebb műve, a Pál utcai fiuk szintű musical, akkor sem, ha a fáma szerint gyerek, kutya a színpadon már fél siker, és itt ifjú emberekből nincs hiány. Családi színházi előadás született Pécsett, több évadot jósolok neki, nyolcévestől a nyolcvannyolc évesig minden néző találhat benne valamit, amiről úgy érzi: pont őt szólítja meg.
Sándor Anna: Mózes és Jézus Budapesten - politikai kabaré (Spinoza Színház)
Kávéházi asztalnál
(Sándor Anna: Mózes és Jézus Budapesten - politikai kabaré, Spinoza Színház, 2021. szeptember 22.)
Két jó pasi cikizi egymást, méregetik a jelentőségüket, nem kímélve a másik egóját. Teszik ezt épp a Margitszigeten. Az egyik elébb épp vízen járt, a másik kettéválasztotta a főfolyót, hogy száraz lábbal kelhessen át rajta. Épp mint…nem mint, ők azok, Mózes és Jézus Budapesten. Megnézik, mi újság ezen a hol kedves, hol borzasztó helyen. Sándor Anna új darabja ismét tanít, nevel, szórakoztat. Ráfér erre a cifra világra.
David Hare: Amy világa (Szerepeink) - Belvárosi Színház/OPI
Easter egg
(Orlai Produkciós Iroda – David Hare: Amy világa (Szerepeink) – 2021. szeptember 16.)
Iza: A darab egyik felvetése: eljöhet-e az idő, amikor meghal a színház? Az este után csípőből rávághatnám a választ: most. Hernádi Judit akarata, színészi ereje sem menti az előadást, mint már annyiszor. Valahogy maga is kedvetlen: egy remek szerep jött vele szembe, de a rendezői koncepció ellenében mégsem játszhatja azt ki. Látszólag minden és mindenki a helyén van, fegyelmezett a színpadi csapatmunka, de már a bemutató környékén fáradt, erőtlen a produkció.
Éva: A szó, amit kerestem: frekvencia. Van egy speciális, behatárolt tartománya az Orlai-produkciók nagy részének, s ennek az előnyei egybeesnek a hátrányaival. Nem tud nem „siker” lenni egy kellemes rezgésszámú, egy vagy két nagyvadra épített társalgási darab jókezű, vagy klasszikus rendezőkkel. De ott van néhány előadásban a titkos easter egg, amit pont ők rejtenek el: mit játszhatnának el, s mi az, amit nem látunk. Ez vágyakozást kelt, és hiányérzetet szül. Most is egyszerre néztünk egymásra kolléganővel és mondtuk: Arkagyina. Aztán nem az lett.
Robert Wilson - Szophoklész: Oidipusz király (MITEM 2021)
Pofonofon
(Nemzeti Színház/MITEM 2021 – Szophoklész: Oidipusz- 2021. szeptember 17-i előadás)
„Egy jó ütés nagy csodákra képes,
Kitüntetés, csillagokkal ékes.…
Ha beindul a nagy pofonofon,
Ketten osztozunk meg a pofonokon:
Én adom, és te állod majd!..”
(Geszti Péter: Dzsungel könyve)
2019 késő őszén bekeveredtem a nápolyi Teatro di San Carlo teherliftjéhez. A falakat a színház dolgozóinak, művészeinek Robert Wilson rendezőhöz írt üzenetei borították, a 2018-ban a Pompei Teatro Grande-ban tartott közös produkciójuk, az Oedipus emlékére. Igazán kedves sorok voltak. Naná, hogy kapva kaptam az alkalmon, hogy - ha három év elteltével is -, de megnézhessem az előadást Budapesten. A maga nemében lenyűgözött a produkció, bár nem ezt várom a színháznak aposztrofált intézménytől. Amit láttam: fény-, hang- és táncjáték ötnyelvű narrációval, 80 percben. Patikamérlegen beállított arányok és hatások, iszonyatos munka, és tiszteletreméltó művészi fegyelem. Semmi spontaneitás vagy egy kis rés a „véletlenre”. Enyhén didaktikus a művészi üzenet, egy éppen a legnagyobbak közé sorolt rendezőtől.
Szergej Polunyin - Raszputyin táncdráma
Újkori karizma
(Margitszigeti Szabadtéri Színház – Szergej Polunyin: Raszputyin - 2021. augusztus 13.)
Sokunk számára Nurejev (már csak) legenda, utódja, Barasnyikov Jessica Lange fiújaként és a Sex and the City sztárjaként van meg, nem balett-fenoménként, de Szergej Polunyin végre a klasszikus balett most „kézzel fogható” és látható képviselője, sőt, enfant terrible-je. Személye képes lehet arra, hogy a klasszikus balettet beintegrálja a tömegkultúrába. Személye körüli tények: viselkedése pimasz – lehet, inkább vállalhatatlan, mintsem polgárpukkasztó -, homofób, szexista, putyinista, teste teletetoválva, Twitter-király, akár Trump, majd hopp! a vallásban keres oltalmat és egy éve gondos családapa, gyermeke neve, Béke. Életpályája kiállt a hollywoodi forgatókönyvírók után. Szegénységbe született ukrán fiú, aki 13 évesen ösztöndíjat nyert a londoni Királyi Balettbe, 16 évesen a társulat tagja, 19 évesen a valaha volt legfiatalabb vezetőtáncosa, 22 évesen már el is hagyja őket. Mára – ha maga tagadja is – sokaknak ikonféle, mert karizmája alkalmas arra, hogy tömegeket érintsen meg. És még nincs a krisztusi korban. Ezzel együtt, Polunyin Raszputyin-estje közepes élményt nyújt, igaz, elképesztő zenével és egy majdnem félisten szólótáncossal.
Klaus Mann regénye nyomán, Mikó Csaba és Kukk Zsófia átdolgozása alapján Urbán András és a Társulat: Mefisztó (Átrium)
Szeress úgy is, ha rossz vagyok….
(Átrium – Klaus Mann regénye nyomán, Mikó Csaba és Kukk Zsófia átdolgozása alapján Urbán András és a Társulat: Mefisztó - 2021. július 19-i előadás)
Iza: Önkitárulkozós performance-féle, mert színdarabról, koherens dramaturgiáról azért túlzás lenne beszélni, maximum nyomokban Klaus Mann regényének motívumairól. Nem volt számomra megrázó, ahogy ízlésvilágommal sem találkozott. Ellenben sohasem fogom elfelejteni, vagyis nyilvánvalóan jó színház, mert hatott rám. A legnagyobb emóciót Alföldi Róbert művészi állapotára való rácsodálkozásom váltotta ki, hogy az alkotóembernek hol áll éppen a karrierje, s hol tart az életben.
Éva: Kabaré kétségbeesés idején. Helyenként durva, obszcén, végletes, mert az ingerküszöbön át kell menni, ez nem fuvolázó békekor, sőt. Az viszont biztos, hogy se Az ember tragédiáját, se a Mefisztót nem forgatjuk már sűrűn, a közönség néha tanácstalanul nézett a referenciaponként szolgáló szövegrészeknél. Aznapi propagandacikk, kormánysajtó-gyöngyszemek, trash-kommentek az internet népétől: minden volt. Mint hétköznap. Nyomasztó. Mint hétköznap.
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak - Kocsmaária (6szín)
Kis magyar élet
(6szín: Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak - Kocsmaária, rendezte: Keresztes Tamás, 2021.07.06.)
Tényleg milyen kevés elég a sokhoz. Melós-toposz a világot jelentőn, rezonálhat bennünk a nembölcsész Hofi és a bölcsész Bödőcs. Jön Thuróczy, mint Magyar Oszkár, vegyíti a karcos líraiságot a talajmenti hétköznapisággal, ráismerünk az összes pulthoz támaszkodásra, bambuló falatozásra, sör és első slukk után kiszakadó sóhajra.