ÁdámÉva (Pécsi Balett)
A Pécsi Balett esete a gnosztikusokkal
(Pécsi Nemzeti Színház/Pécsi Balett – ÁdámÉva - 2021. november 13.)
Ruszt Józseftől a gondolat: a nézőt nem szabad sem ostobának nézni, sem megterhelni. Az első 15 percben elszégyelli magát, hogy: „Tökhülye vagyok, csak én nem értem.” Aztán elgondolkodik: „Nem, én ennyire nem lehetek ostoba, mert…..”. Végül arra jut: „Na, tudjátok kit etettek ezzel….”. A rosszabb eset, ha 10 perc után feladja, kikapcsol. A Pécsi Balett felülkalibrálta a premierközönségét, egy átlagos színházba járónak eléggé felfoghatatlan volt, ami a színpadon történt. Kidolgozott testű, láthatóan képzett balett-táncosok apait-anyait beleadva mozogták be a színpadot, de mi végből, az nem derült ki.
David Mamet: Egy jobb világ (Thália Télikert)
Ne nevezd a feleséged Kicsimnek!
(Thália Színház – David Mamet: Egy jobb világ - 2021. október 29.)
Iza: Nem gondoltam volna, hogy az összes színházi – még vagy már - tekintély között Valló Péter lesz a legtökösebb (sic!). Azzal mond véleményt a Marton-Gothár-Eszenyi tengelyen évek óta guruló abúzus-cunamiról, amivel a legjobban tud. Színházrendezőként, színpadon. Rafinált színházi szaki. Nem pártoskodik, nem mond oda, nem törekszik senkit megvilágosítani. Mindenki a maga intellektusa, érzelmi világa szerint értse, élje meg a tanmeséjét. Ebben igazi társa két szerény, ám igen elhivatott és tehetséges színészművész: Mentes Júlia Virginai és Zayzon Zsolt. Izgalmas, hosszú utóhatású, elgondolkodtató előadás van születőben.
Éva: A világon minden a szexről szól, csak a szex szól a hatalomról. No, itt zéró szex, de amit a hatalom természetéről tudni lehet, azt megtanuljuk a harmadik kép végére. Ne szépítsük, ez viviszekció. Lélektani zártszoba-thriller, két kiváló színésszel. #MeToo-darab is, de a lényege az, hogy az ostobaság öl, mint a korrupció, bünteti a társadalom bármelyik szereplőjét, nincs olyan szint, ahol védett lehet valaki, vagy bejósolhatóan bármely intézmény képes lenne az igazság kiderítésére. Itt van ehhez Zayzon egyetemi tanára, aki sebezhetetlen angolszász értelmiségiként kezdi és áldozatként végzi, meg Mentes Júlia Virgina diákja, az örök átok nő, aki csak annyira okos, hogy tudja, mennyire buta. Félelmetes kombináció.
Az utolsó „színészúr” (69!)
Az utolsó „színészúr” (69!)
Vajon, ha nem magyar színész, világhírű volna? Biztos. Daniel Day-Lewis, Ralph Fiennes, John Malkovich, Kenneth Branagh csapattársa lenne. A rejtőzködő, szemérmes, szakmájának élő művész, aki mindent lát, mindent ért, mindent tud, de inkább begubózva mint a világ előtt szélesre tárt ajtóval éli a civil életét. Ő speciel magyar színészként is lehetett volna világhírű, azon kevesek egyike, aki 1983-ban - a nemzetközi Wagner-film II. Lajosának megformálásával - tényleg elindult ebbe az irányba.
Don Quijote (Feledi Project)
Don Qujiote parafrázis
(Nemzeti Táncszínház/Feledi Project – Don Qujiote – 2021. november 10-i előadás)
Azt, hogy Feledi Jánosnak csípős, de jó humora van már tudtam, azt, hogy a humor árnyalatait művészként miként képes a színpadon megjeleníteni most tapasztaltam meg. Új munkájában fel-feltűnik Don Quijote, és Cervantes regényének többi alakja is, de új produkciója inkább abban rokon a regénnyel, hogy három, kalandokat megélő, a végén csalódott fickót látunk. Nem a XVII. században, napjainkban. A tánc mellet van egy kis dumaszínház, méghozzá szellemesen szórakoztató. Három remek karaktertáncossal dolgozott: Csuzi Márton, Keresztes Patrik, Takács László, akik „vették az adást”, és Feledi gondolatait szinte személyes üzenetként tudják közvetíteni.
Szakcsi Lakatos Béla – Csemer Géza: Cigánykerék (Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház)
„Értsük meg a mások igazát”
(Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház – Szakcsi Lakatos Béla – Csemer Géza: Cigánykerék- 2021. október 16.)
„Rossz időket érünk,
Rossz csillagok járnak.. „
(Arany János: Zách Klára)
Iza: A musical közel negyven éve íródott, és nem igazi gyöngyszem a palettán. Talán ez az oka, hogy a zalaegerszegieké még csak az ötödik bemutató. Holott a történet valós szociológiai dráma: miért pazarolja el a legtöbb cigány a tehetségét, miért nem tud beilleszkedni a (magyar) társadalomba? Az operákból tudjuk, a zene a fő, a libretto lehet pocsék. A Cigánykerék zenéje pazar, tele dúdolható slágerrel. Azt hiszem, a sikerhez az alkotók szíve a kulcs, ha oda utat talál a darab, érzelem-bomba este kerekedhet az előadásából. Böhm György rendező és a zalaegerszegi társulat tagjai szívéhez talált egy ösvényt.
Éva: A zalaegerszegi színház társulata kiválóan teljesít: az előadásban tizenhat tonna meló van, mindenki kiteszi a szívét, szolgálja az előadást, akár kicsi, akár nagy feladat jutott neki. Ruben Brandt-speciál ez, a jelenetekben öt percenként kincset érő idézőjelek, konfettipisztoly-lövés minden kis paródia, nyócker elemelve és felemelve a sültreál füllentésével. Kádár János hanghordozása megvan? Csárdáskirálynő-hommage a kevert-császárkörte-feketecímkés cseresznye tövében? Szocialista Maigret a Józsefvárosban, sarki presszó, szkájfotel, kétdekással bélelt kávé? Elképesztő.
Masteroff-Kander-Ebb: Kabaré (Vígszínház)
Willkommen! And bienvenue! Welcome! A Vígszínház visszatért!
(Vígszínház – Masteroff-Kander-Ebb: Cabaret - 2021. október 8-i előadás)
Éva: Az ember figyelmesen előredől a második percben és végig úgy marad. A sok Cabaret után végre nem egy elkönnyített előadás, noch dazu élő zenekarral, sok kicsi finom és fájdalmas játékkal, reménytelen történelemmel. Seress Zoltán színpadot uraló cinikus-humanista konferansziéja nagyon jól sikerült, Dobó „jól áll neki a Vígszínház” Enikő meg a csillagos eget leénekli a nézőknek, robbanócukor a talpa alatt a világot jelentő.
Iza: Hittem volna, hogy egy marosvásárhelyi gyökerű rendező, Béres Attila fogja újra felkurblizni a Vígszínház motorját? Nem! De így lett. Vendég rendezőként a múlt hátán belökte a színházat a jelenbe. Visszaadta a „Vígszínházam”, pontosabban a már erősen halványuló bizonyosságot, hogy a Vígszínház fogalom, és nem véletlenül volt és lehet újra bokréta a magyar színjátszás kalapján. Pedig nem láttam hibátlannak a produkciót, de amit mögé láttam, inkább kiéreztem, az valami csodálatos volt.
33 álom/Esterházy Péter: 33 változat Haydn-koponyára (Örkény Színház)
És itt majd bejön egy úthenger....
(Örkény Színház – 33 álom/Esterházy Péter: 33 változat Haydn-koponyára- 2021 szeptember 30. / október10.)
Iza: Számomra csalódás volt az Örkény Színház első, páros bemutatója. A tény, hogy két év bezártság után ez az „üzenet”. Nem tudom, mi ijesztett meg jobban, hogy egy színészt művészet címszó alatt a végtelenségig lehet szívatni, vagy az, hogy láthatóan volt, aki ezt élvezte a színpadon. Egy híres, közel kétszáz színpadi bemutatót maga mögött tudó színésznőnk frappánsan úgy összegezte az ilyen előadásokat:”…. amikor nem tudja a rendező pontosan, hogy mit is akar, azt mondja…..és itt majd bejön egy úthenger.” Úgy érzem, az Örkény Színház színpadára most megérkezett az úthenger. Színházi léptékkel nézve nem jelent semmit, hogy ez a két előadás most megszületett, talán ahogy az se jelentett volna semmit, ha nem. E „semmiért” viszont a színpadon lévők vért izzadnak, cikázva az Örkény Színház és az Örkény Stúdió színpadjai között a párhuzamosan folyó előadások alatt.
Éva: Most akkor ez esztétikai, jelképtani, filmtudományi speckoll 35 éven aluliaknak, vagy csak nem ittunk eleget? Kihagyjuk a legendás „nem találunk szavakat”-idézetet és megállapítjuk, hogy az egyik előadás egy vizsgaelőadásba oltott tarantinós ördögűzés videotékában visszafelé, a másik meg – az Esterházy Péter-báb miatt – szíven rúgó hommage végre EP-szöveggel és az arra optimalizált, nagyot teljesítő Znamenák -BBM-Csákányi triásszal. Kolléganővel ellentétben a 33 álmot azért nézném meg még egyszer, hogy már feszengés nélkül élvezhessem a teljesítményt, a 33 változatra meg elvinném egy barátomat, aki egész jól viseli, hogy feszt EP-idézetekkel traktálom.
Valahol Európában (Pécsi Nemzeti Színház)
Szolidaritás egymással, a világgal
(Pécsi Nemzeti Színház – Zeneszerző: Dés László, Dalszöveg: Nemes István, Szövegkönyv: Böhm György, Korcsmáros György, Horváth Péter - Valahol Európában című musical - 2021. október 9.)
Van kies hazánkban ember, aki még sohasem látta Dés László – talán - első musicaljét, én. Az alap azért megvolt, Radványi Géza által rendezett, 1948-as mozifilm, így a „Könyörgöm, akasszuk fel!” is. Hiába ismertem két-három slágerdalát, hallgattam Kulka Jánostól minden jótékonysági esten vagy tíz éven át a Zene azt kell-t, nem éreztem késztetést a megzenésített változatra. Jól sejtettem, ez a darab nem egy Chicago, de még csak nem is a zeneszerző már érettebb műve, a Pál utcai fiuk szintű musical, akkor sem, ha a fáma szerint gyerek, kutya a színpadon már fél siker, és itt ifjú emberekből nincs hiány. Családi színházi előadás született Pécsett, több évadot jósolok neki, nyolcévestől a nyolcvannyolc évesig minden néző találhat benne valamit, amiről úgy érzi: pont őt szólítja meg.