Melancholy rooms (Katona József Színház) és Bergman: Jelenetek a bábuk életéből (Örkény Színház)
Szenvedéstörténetek
A Katona és az Örkény társulata is új bemutatóval reflektált a mögöttünk álló két évre: nagyon különböző mód egy-egy Y-generációs rendező irányításával mesélnek az egyedüllétről, a magányról. Bemutatóikat a tavaszi premierek sorából kiemelte a rendhagyó színrevitel és az egyedi alkotói formanyelv. Valamiért egyik előadás sem nyert meg magának 100 %-ban, de mindkettő kétségkívül hatott rám, hosszan elgondolkodtatott. Ráadásul spontán mód összekapcsolódott bennem a két produkció, utóbb ugyanannak a témának a pandantjaként látom őket.
(színészek improvizációja alapján írta) Schwechtje Mihály: Szex. Újra. El. (Örkény Színház)
Batman és Catwoman
Besegítve már az elején összegzek – az örkényes Kárpáti Aurél mintára -: IGEN. Amikor kijöttünk azt gondoltam, ez már megint a „WTF”-kategória, annak ellenére, hogy szórakoztatott, és tagadhatatlanul karneváli hangulatban távoztunk összevetve ezt a legutóbb itt látott, a Jelenetek a bábuk életéből való előadással. Holott ez is, ahogy a Bergman-darab is a férfiak szexuális frusztrációjáról szól, vagyis nem igazán az én bajom. Azonban Böhm György dramaturg/rendező munkái hosszú évek óta ízlelgetik velem a camp stílust a színpadon, és ez a produkció egy öntudatos, magát felvállaló……. giccs. Nekem bejött.
Mr. Melody Man - Darvas Ferenc lemezbemutató koncertje
(Darvas Ferenc Te vagy a legjobb ötletem lemezbemutató koncertje az Örkény Színházban – 2022. április 21.)
Somerset Maugham Színház című regényétől Bereményi Géza Turné című filmjéig bezárólag sok példát hozhatunk a színház intrikus, néha kegyetlen belső világáról. Erre itt van egy hetvenhatéves siheder, aki beleszületett e világba, egész élete körülötte forgott, mégis mindenki szereti: Darvas Ferenc.
Spiró György: Főtitkárok (Katona József Színház)
Bástyák és Gyalogok
(Katona József Színház – Spiró György: Főtitkárok – 2022. március 15-i előadás/
Tandem Színház – Ezerkilencszáz’56 – 2022. április 10-i előadás)
Generációmnak – a Kádár-korszak már-már boldog vége gyerekei - ’56 fogas kérdés volt, van és lesz. Mást mondtak a nagyszüleink, akik átélték, mást a szüleink, akik éppen kisdobosok voltak, és mást nekünk, akik azt tanultuk róla, hogy ellenforradalom, de családi körben szétszálaztuk kicsit ezt az állítást. Megint mást a gyerekeinknek, akiket már a Terrorháza - történelmi fantasy-gyár is tanítgat róla. Spiró György saját szavait idézve megírta a „XV. századi Everyman (Akárki) című angol moralitás modern változatát, jegyzőkönyvek, emlékiratok, naplók alapján”, amit Zsámbéki Gábor - sokadik Spiró-rendezésként - színpadra vitt. Ennek pandantjaként a pécsi színésznő, Bacskó Tünde saját „családi ’56-ját” vitte színre, eredeti szemszögből felidézve azt, sanzonest formájában.
Vidéken is van élet - Bacskó Tünde színművész (portré-interjú)
A Szent családban láttam először, Szászné szerepében. Nem éppen jópofa, vicces karakter. Önjogán látszódott Vári Éva mellett, aki miatt a Pécsi Harmadik Színház a Schwajda-művet műsorra tűzte, és akiért Vincze János rendező-dramaturg szinte egyszemélyes „show”-vá változtatta a darabot. Bacskó Tünde színpadi jelenléte „földszagú” volt. A játéka kemény és zsigeri. A világjárvány hozadéka, hogy a színházak online térben elérhetővé tették régi előadásaik felvételeit. A Pécsi Harmadik három Spiró-darabbal állt elő, a Szappanoperával, a Prahhal és a Príma környékkel. Látva ezeket az volt az érzésem, jól ismeri az élet árnyékos oldalát, sőt még annak is sok sötét mélyét, talán minden figurát belülről hoz.
Turgenyev: Apák és fiúk (Katona József Színház)
Nevelni kell a parasztot….
(Katona József Színház - Turgenyev regénye nyomán írta: Brian Friel: Apák és fiúk - 2022. január 26.)
Iza: A „katonás&ascheres” Apák és fiúk röviden: nihilista vs. liberális lényegében egyre megy. Ábrándozik, hőzöng, kiválik, aztán így vagy úgy elbukik, belesimul a sírba vagy a középszerbe. Élményszámba menő két és fél óra. Annak, aki szereti, ha 14 színészből 14 a helyén van, és mind igazi mestere annak, amit csinál, ráadásul minden klappol, a teáscsészétől a színpadi zenei hangokig. Jó, egy kifogásom azért van. Nem tudom mi volt (mit jelképezett) az a fás szárú olyan fikusz-féle cserje, ami a harmad színpadot betöltötte. Nem oroszos, inkább olyan trópusi fajta.
Éva: Ascher úgy tud oroszt rendezni, hogy mindenkinek és mindennek súlya, értelme, jelentősége lesz. Forradalom előtti pillanatot ír meg Turgenyev, még létezik az a monumentális világ, amit elsöpör egy új erő, kicsi időnk még van, hogy gyönyörködjünk az emberekben, van min.
Jacques Prévert-Kovács Adrián-Vecsei H. Miklós-ifj. Vidnyánszky Attila: Szerelmek városa (Vígszínház)
Kilincstől az Othello-ig
(Vígszínház – Jacques Prévert - Kovács Adrián - Vecsei H. Miklós - ifj. Vidnyánszky Attila: Szerelmek városa – 2022. február 24-i előadás)
Nem biztos, hogy érteni kell, ami a színpadon folyik, én mégis szeretem, ha nem kukán ülök. A 2015-ös Athéni Timontól a 2018-as A félkegyelműig egész jól tudtam menni ifj. Vidnyánszky Attilával, a rendezővel. Aztán jött A nagy Gatsby, most a Szerelmek városa, és ugyan látom, hallom, talán érzem is, ami a színpadon folyik, de semmi gondolatiság nem jön át számomra, csak egy hatalmas villózó, lüktető tarkaság, ami egy jól kifundált blöffnek tűnik. Ahhoz, hogy komolyan vehessem a produkciót, kellene a tartószerkezetet adó dramaturgia, egy üzenetet hordozó gondolat. Látom a hatalmas akaratot a „művészetcsinálásra”, a képességesség megmutatására, de a jó színház alapja, hogy az alkotók eldöntsék: csak filmes illúziót keltő látványt akarok vagy van némi mondanivalóm is. Jelenleg a néző csak a Play Hollywood fantázianevű kísérlet tanúja lehet, akkor is, ha komolyan veszi, amit lát, és hagymaként próbálja felfejteni annak feltételezett rétegeit.