Putyin asztala  

(Budaörsi Latinovits Színház – Bertolt Brecht: Kurázsi és gyerekei -2023. február 18.) 

Zsótér-előadásra nem úgy megy az ember, hogy csak beül a színházba. Készül, előolvas, hozzáolvas, és főleg akkor nem, ha Brecht az alkotótársa, mert a Brecht „rajongó” rendező fényévekre van hozzánk képest az író gondolatainak szétszálazásában, majd újraöltésében. Eörsi István szerint Brechttel szembeni – nézői - tartózkodásunk oka „történelmünk nyomorúságában keresendő”, mert „nemigen volt öntudatos polgárságunk, se felvilágosodásunk, nem volt antiklerikalizmusunk, nem volt önálló gondolati kultúránk …. fenyegetett nemzeti létünkkel más nemzeteik létét fenyegettük szakadatlanul….”. Fennáll ez a helyzet? Igen. Hogy mennyire, az akkor derült ki, amikor felment a függöny Budaörsön és elénk tárult a Kreml szobája az óarany brokát függönyökkel, valamint az elhíresült hosszú asztal……erre nem lehetett felkészülni, azonban megvolt miről szól most a színpadon a háború.  

Már csak a semmi van bennem…..

(Örkény Színház – Ferdinand von Schirach: Isten  - 2023. február 12.)

Von Schirach Berlinben praktizáló védőügyvéd, aki úgy tizenötéve tollat ragadott, ám eredeti szakmája ott van minden művében. Akárcsak első, Terror című vitadrámája az Isten is egy összetett és jelentős érdeklődésre számot tartó kérdést jár körül: az eutanázia társadalmi, jogi, etikai és vallási vonatkozásait. Milyen joga és kötelessége van a saját életével szemben annak, aki megszületett? Miként feszül egymásnak az egyén autonómiája a társadalommal szembeni heteronómiával? Nem színjátékot látunk, nincs igazi cselekménye és nincs drámai akció. A közönség szemtanúja egy nyilvános szakértőbizottsági ülésnek, majd a hallottak alapján - az előadás végén - egy konkrét kérdésről szavazhat. Kifelé nem volt a hűha felfedezésének érzése, de azt nem tagadom, hogy jogász énemet megmozgatták a látottak-hallottak.   

The Lady is a Tramp  

(Radnóti Színház – Truman Capote: Álom luxuskivitelben – 2023. január 30.)

Valló Péter rendezői munkáinak mátrixa számomra egy keresztszemes hímzés: a szép motívumok között előfordul nézői vakfolt. Most inkább míves motívumot húzott a Radnóti színpadán. Truman Capote kisregénye értő adaptációját, a második világháború utáni Amerika felidézését úgy, hogy - a mozi szirupja nélkül – az Audrey Hepburnnel készült filmre is emlékeztetett kicsit. Szép a befejezése is: a véget nem érő, boldog-boldogtalan útkeresés, amelynek nem lehet nyugvópontja. A társulat örömmel tart vele a jazzes színpadi kalandtúrán, és ott van neki Sodró Eliza, aki kilép a színpadra és – képzeletben - megszólal Frank Sinatra dala, ráadásul üvöltve: The Lady is a Tramp.   

Sziporkázó banalitás 

(Nemzeti Színház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház közös produkciója – Petőfi Sándor: A helység kalapácsa - 2023. január 26.)

Darvas Ivántól a gondolat, hogy a színház akkor jó, ha az egzisztenciája forog kockán és valamennyi tagja vásárra viszi a bőrét, mert az háló nélküli artistamutatvány. Ez az előadása pont ilyen, a kárpátaljai művészek valóban színházuk létéért küzdenek hosszú évek óta, és talán az már csak pro forma létezik. Az előadás – jó értelemben - teljesen idióta, de közben meg a legegyszerűbb és legszerethetőbb előadások egyike, amit az utóbbi években láttam. Talán az Örkényben a Mohácsi János rendezte Liliomfihoz hasonlíthatnám, de annál puritánabb és őszintébb. A papírforma szerint az a Vidnyánszky Attila rendezte, aki számomra a honi színházi élet legellentmondásosabb és gondolataiban legérthetetlenebb szereplője évek óta.