Iza színházban járt - Kezdőlap
Értékelés:
(21 szavazat)

   

Előjáték a Lear királyhoz  

(Wyndham's Theatre - Shakespeare: Lear király- 2023. október 26-i előadás)

Lear szerepe minden nehézsúlyú brit színész számára kötelező, egy művészpálya utolsó szakaszának nagy kihívása. A legnagyobbak szinte kivétel nélkül nekifutottak: John Gielgud (1931, 1950), Laurence Olivier (1946), Paul Scofield (1962), Ian McKellen (2007), Don Warrington (2016) és Antony Sher (2016). Kenneth Branagh színészként és rendezőként egyaránt korunk egyik – ha nem legjelentősebb – Shakespeare-tolmácsolója, évekkel ezelőtt elfoglalta e poszton Olivier megüresedett trónját. V. Henrik, Hamlet, Macbeth, Jágó, Leontes karaktere és tucatnyi – színházi és filmes – Shakespeare-rendezés már mögötte van, a legjelentősebb darabok közül talán csak a III. Richard, A vihar és a Lear király nincs még feldolgozásai között. Egy 2019-es interjú tanúsága szerint évek óta foglalkoztatta Lear alakja: „a személyes megbocsátás óriási hiánya…amit világunk éppen megtapasztal a vad és ítélkező, azonnali és erőszakos megosztottságában…”, de energiáit lekötötte életrajzi motívumokon alapuló mozija, a Belfast – amiért a nyolcadik jelölése után végre kezébe vehette az Oscar-szobrocskát –, majd harmadik Poirot-filmje, A Haunting in Venice forgatása. 2023 tavaszán jelentette be, hogy a Kenneth Branagh Theatre Company 2015‒2016-os évadja után visszatér a West Endre a Lear királlyal 50 előadás erejéig a Wyndham's Theatre-be, majd 2024 őszén turnéra indulnak New Yorkba. 

Értékelés:
(50 szavazat)

  

Lagerfeld macskája   

(Vígszínház – Friedrich Schiller: Ármány  és szerelem - 2024. március 12-i előadás)

David Doiasvili a Sirály után Schiller drámáját vetíti, vizualizálja a Vígben. Nem elemez, színrevitele apropója – még erős jóindulattal - sem megfejthető, a látványvilág nem igazolja az előadást. Az igazi főszereplő majdnem, hogy Karl Lagerfeld milliárdos macskája, Choupette kitömött mása.  Hegedűs D. Géza – a néhai divatdiktátor maffiózó karikatúrájaként lép színpadra – így érthető mód kedvetlen, a Miller-házaspár szerepében Hegyi Barbara és Rudolf Péter derekasan küzd, míg az előadás Luise-je és Ferdinándja, azaz Márkus Luca és Medveczky Balázs – mintha másik előadásban lennének - klasszikus és heorikus történetet játszanak, imponáló erővel és hévvel.

vasárnap, 03 március 2024 16:29

Lavina (Orlai Produkciós Iroda)

Értékelés:
(25 szavazat)

 

Omlás és romlás

(Orlai Prodikciós Iroda - Ruben Östlund filmje alapján: Lavina - 2024. február 25-i előadás) 

Vágjunk a közepébe: insta-élmény, pergő nyelvű influenszer, mindenki laza, jómódú, problémamentes és egészséges, vakító síruhák és fogsorok, magasélet a magas hegyen.

Értékelés:
(61 szavazat)

Bánja a fene? 

(RS9 Színház – Samuel Beckett: Az utolsó tekercs – 2024. február 29-i előadás)  

Csupasz villanykörte fénycsóvájában egy öregember vet számot életével, mindennapi élethelyzet. Beckett az öregedést némi nosztalgiába burkolta, tragikomédiának láttatja. Lábán Katalin rendezőként – az RS9 alkotócsapatával – nem kis kockázatot vállal Beckett színrevitelével, korántsem kanonikus színházi darabot választottak. A főhős, Krapp szerepében - a híres-hírhedt színész, Kean karaktere után - Széles László tért vissza a színház piciny színpadjára. Ismét próbára teszi önmagát, feszegeti színészi ereje határait. Személyes önvallomással ajándékozza meg újra a nézőket, ezúttal nem a művészben lakozó hübriszről, hanem a magányról és az elidegenedésről.     

szerda, 28 február 2024 18:21

Carlo Goldoni: A hazug (Pesti Színház)

Értékelés:
(50 szavazat)

Goldoni nem elég 

(Pesti Színház – Carlo Goldoni: A hazug - 2024. február 27.)

Goldoni darabja Velencében játszódik, van benne félreértés, humor, bumfordi báj, helyzetkomikum. A szereplők között akad kalandor, sok-sok epekedő szerelmes, köztük tavasz-és hormonvezérelt lányok és fiúk, okos vagy idétlen szolgák, bölcsnek tűnő öregek. Kell némi korabeliséget árasztó díszlet, hozzá mai viseletet stilizáló jelmezek, és indulhat a Goldoni-szerű. Jogos félelem, hogy XVIII. századi darabot eredetiben már ember nem nézné végig. Bármennyire is koncentrálnak, próbálnak könnyednek látszani a színészek, kissé ijesztő este ez, ahogy nylonharisnyában és tűsarkúban mászkálnak a színésznők a magas lakklépcsőkön, a színészek meg féltéglaként repülnek-vágódnak földre, falra, emelgetik a súlyosnak látszó díszletelemeket. Alkalmanként erősebb a bútoros segédmunka a színjátéknál. Ami pozitív, hogy a színészeknek láthatón fekszik Horváth Csaba rendező Goldoni-koreográfiája.  

Értékelés:
(80 szavazat)

   

Korunk elmebaja túlélhető

(Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház – Rideg Sándor: Indul a bakterház - 2024. február 26.)

"Tudom én jól, az a baja a világnak, hogy nem tehénpásztorok kormányozzák. 

Ha én valamikor miniszter leszek, mindent a visszájára fordítok.(…) 

Aki vét a törvény ellen, felpofoztatom a bakterrel. 

Az ország vászontarisznyájára lakatot tetetek, nehogy kilopják belőle a pénzt…"

Rideg Sándor legszebb álmában sem gondolhatta, hogy első könyve ilyen magaslatokba jut, hisz cselédsorban nőtt fel az első világháború alatt, majd éhezett a Horthy-korszakban. Nem jutott be az írók elit klubjába, de első regényének adaptációja még ma is színpadon van, az elmúlt két évtizedben majdnem kéttucatnyi bemutatóval. Böhm György rendező érzelmes ember, és érzéke van a groteszkhez is. Tudja, hogy a „nemzeti vagy népi” a színpadon nem a bő gatya, a hímzett pruszlik, a bográcsgulyás vagy a tájszólás. Ahogy azt is, hogy a regény furabogarait nem kell nagyítani, csak élővé tenni. Az előadást nem terheli a „magas művészetet csinálunk” hamis címkéje, és mégis intelligencia-és műveltségi teszt. Élvezet nézni a gegeket, a jól komponált helyzetkomikumokat, a színészek eleven-bő kedvét, azt, hogy az előadásnak falusi komédia volta ellenére is van víziója.   

Értékelés:
(57 szavazat)

Don’t Rain On My Parade  

(Budaörsi Latinovits Színház – Tennessee Williams: A vágy villamosa - 2024. február 23.) 

Iza: A Budaörsi Latinovits Színház nagy maflást adott az ageing szégyenben élő 21. századnak, mert ritka, akár a fehér holló, hogy ma egy 70-es hölgyet nőnek, mitöbb vonzó, vágyakkal teli nőnek mutassanak. Ezzel párhuzamban Takács Katival szembejött a nagy kihívás. És nem a fantáziátlan színidirektorok fejéből kipattanó Csiky Gergely teremtette Szerémi grófnő karaktere, hanem az ellentmondások kincsestára, Blanche DuBois. A színésznő megragadta a lehetőséget, és vállat rándítva maga is nyelvet öltött az ageingre, miközben „eldalolta” a színpadon Streisand Don’t Rain On My Parade című klasszikusát.    

Éva: Egy nagy színésznő méltó szerepben, csodálatosan játszott egy olyan rendezésben, amely előadáshosszan kizárólag őt szolgálta. Azt éreztem, „igen, ezt így kell, végre látható, hogy Takács Kati korszakos színésznő”. Színházi életünk szégyendíjas sajátossága, hogy ez nem a Nemzeti Színházban történt meg, ott – ugye - honnan is sejthetnék, kicsoda Takács Kati. Ezért is járunk többet Budaörsre, mint a Bajor Gizi park 1-be.

Értékelés:
(72 szavazat)

 

Nincs irgalom  

(Centrál Színház – Arthur Miller: Az ügynök halála – 2024. február 24-i előadás)

Szerintem Arthur Miller abban hitt, hogy az ember boldogságra született. Ibsen és O’Neill nyomában, Williams kortársaként kereste, elemezte korának mintaéleteit, felnagyította a tragédiákat, egy-egy távolba mutató „milleri ítélet”-tel. Bíró Bence a darab új fordítója és dramaturgja Alföldi Róbert rendezővel némileg kiirtotta a darab humánumát, az emberért való aggodalmat, de ami fájó, az ethoszt, és a lét fölé emelkedő költőiséget. A maga irgalmatlanságában érdekes előadás született, de Alföldi húsz évvel korábbi milleri világ-és emberlátáshoz képest a hiány érzetével hagytam el a színházat.  

péntek, 16 február 2024 16:02

Cigány Mózes (Katona József Színház)

Értékelés:
(60 szavazat)

A cigánytábor az égbe megy    

(Katona József Színház – Kácsor Zsolt: Cigány Mózes – 2024. február 13-i előadás) 

C.S. Lewis-tól a gondolat, hogy egy nap elég öreg leszel ahhoz, hogy újra tündérmeséket olvas. Kácsor Zsolt - a Tórából és a cigány mondavilágból összegyúrt - korántsem finomkodóan irodalmi, inkább mosdatlanul köznapi durvaságú szövegét hallgatva azt hiszem, számomra eljött ez az idő. A nyolcvan perc egy szemvillanás. Bezerédi Zoltán előadásának gazdagsága megfinomítja a prózát, és úgy követjük a történetet, akár a Frakk, a macskák réme-t az oviban.