Dagerrotípia (Stúdió K)
Dagerrotípia
(Stúdió K Színház - Szendrey Júlia titkos naplója és korabeli hiteles és képzelt beszámolók nyomán írta: Szeredás András és Fodor Tamás - 2022.10.24-i előadás)
Egy héttel a Dagerrotípia-premier után Kiskőrösön jártam. Ha nem látom az előadást, nem zavart volna, hogy Petőfi szülőháza m ö g ö t t áll Szendrey Júlia szobra, bónuszként egy fehérnemű boltra mutat, előtte táblán nem saját művéből idézet, hanem Petőfi verssorai. A szobor a turisztikai kísérőszöveg szerint a költő méltó társát formálja meg, aki megjelenésével a tisztaságot, a nyugalmat, a biztonságot ezen felül és a gondokkal bátran szembenéző párt (sic) is jelképezi. A Stúdió K előadása viszont igazságszolgáltatás egy nőnek, aki nem adta fel. A fel nem adásnak nincs jutalma. Eddig emlékezete se nagyon. Nem tudok rá válaszolni, hogy miért jut valakinek boldogtalan, következetes, de töredék-élet. Homonnai Katalinnak pedig itt én most követelek valami nagy-nagy díjat.
Ibsen: Solness (Örkény Színház)
Így ígérj királyságot
(Örkény Színház – Ibsen: Solness - 2022. október 19.)
Iza: Ahogy a filmeken, az Örkény bejáratára is ki kellene írni lassan: „A képsorok a nyugalom megzavarására alkalmasak.” Hittem, hogy csak a színész mezítelensége zavar, de nem, ha a színész betrappol nézői intim szférámba az ugyanolyan. Aztán megnyugodtam. Példának okáért, Széles László Kean-je a RS9-ben egy belülről jövő lelki sztriptíz volt, ez csak egy mutatvány. Nagy hirtelenjében személyesnek és őszintének ható kitárulkozás, ám valójában ügyes szemfényvesztés. A színészeknek eszük ágában nincs arról mesélni, mi van a "színfal" mögött, csak úgy tesznek.
Éva: Esküszöm, nem tudom mit láttam, de tetszett. Az Örkény kardigános korszakát éli, nevezetesen fázik az ember, ha nézi a premiereket, de ez ámulat volt. Mintha a szövetségesek egymásra kacsintottak volna, hogy "gyertek, megmutatjuk nekik"- és megmutatták. Magyarázat nincs, majd találgatok alant.
Mark Haddon – Simon Stephens: A kutya különös esete az éjszakában (Budaörsi Latinovits Színház)
Bármire képes lehetsz!
(Budaörsi Latinovits Színház - Mark Haddon – Simon Stephens: A kutya különös esete az éjszakában – 2022. november 18-i előadás)
Nem adatott meg egyes hivatásosokat jellemző ecetkoncentráció, így szakképzett nézőként recenzálok egy igen figyelemreméltó előadásról. Büszkén álltam fel a székről, lám-lám, egy művelődési ház pici színpadán is lehet akkorát villantani, akár a Temze partján. Jó pár éve láttam a sokszoros díjesős angol produkciót, ami hatalmas élmény volt, de egy zenés fény-show is egyben. A budaörsiek egy (két?) évad alatt gazdálkodhatnak abból a pénzből, amit Angliában a monumentális, villódzó, elektronikával vastagon felszerelt díszletre elköltöttek, hogy a főhős nem mindennapi gondolkodását „belülről” is lássa a közönség, érezze, ahogy egy tinédzserfiú tomboló gondolatai között szörfözik. Ezt itt ésszel, szívvel, ötlettel és humán erőforrással (buzgó színészvérrel) kellett pótolni az alkotóknak. Nagyot futottak, alaposan átgondolták az előadás legapróbb részletét is.
Győrei Zsolt: A Latabárné fia (Spinoza Színház)
Egy jó fiú
(Spinoza Színház – Győrei Zsolt: A Latabárné fia – 2022. november 24-i előadás)
Latyi, ahogy még nem láttuk, Deutsch Ilona Honor szerető és gondoskodó fiaként. Az arc, amit ismerünk egy színpadi dinasztia sarjáé, akinek látszólag vér helyett komédia csorgott az ereiben, és a magyar Buster Keaton címet uralta. Az arc, amit nem ismerünk, egy artistáé, egy Max Reinhardt színészé, a fasizmust és a kommunista diktatúrát is túlélő művészemberé, aki belebetegedett a 20. századba és a mulattatásba. Két 21. századi alkotó, Győrei Zsolt író és Peller Károly színészművész tisztelettel mutatja meg Latabár Kálmánt, az embert. Nem döntik le a bálványt, de felfedik a korántsem komédia uralta mindennapjait, privátemberi arcát.
Királyrák krumplifészekben (Pécsi Nemzeti Színház)
Képeslapok a szakadék széléről
(Pécsi Nemzeti Színház/ Pécsi Horvát Színház – Pål Mangor Kvammen - Torfinn Nag - Jon Arne Sægrov - Per Inge Torkelsen: (Maggi és Lillemor) Királyrák krumplifészekben - 2022. november 12-i előadás)
Imádom két össze nem illő történet párhuzamát. A felfedezést, a rejtvény-és rejtélyfejtés élményét, amikor feltárul két mű között bármi analógia, még akkor is, ha tudom, hogy az analógiákat csak az agyunk hozza létre. Szerintem a norvég írónégyesnek fogalma sincs arról, hogy a Maggi és Lillemor című darabjuk az a patchwork, amit én beleláttam. Főleg azért, mert ez csak Vári Éva játéknak köszönhetően tárul fel. Erősen hittem, nekem már csak élvezni kell a színpadi játékát, nem kell továbbgondolnom, hogy a puszta jelenléte mit jelent egy előadásban, mit ad hozzá. Azonban, amit új bemutatója közben „mutatott”, az már két hete ott motoszkál a fejemben.