Spiró György: Csirkefej (Pécsi Harmadik Színház)
Pusztulatból megtisztulás
(Pécsi Harmadik Színház – Spiró György: Csirkefej - 2022. december 14-i előadás)
Először láttam élőben Spiró darabját, és hálás vagyok, hogy színházlátogatói odüsszeiám állomása lehetett ez a - kétségtelenül - színháztörténeti epizód. Vincze János rendező 1988-ban e darab színrevitelével rakta le a Pécsi Harmadik Színház képzeletbeli alapkövét, és a dráma újragondolásával talán sokadszorra mentheti meg édes gyermekét, a Pécsi Harmadikat. Sikert, vastapsot, ovációt és standing ovation-t sokszor láttam már, azt, hogy a közönség az előadás végén a dermedtségtől alig képes tapsolni, talán most először. Ahogy azt is, hogy egy nézőt olyan mélyen megérintenek a színpadon látottak, visszaköszönve onnan saját élete, hogy pánikrohamot kap. Vincze János és jelenlegi társulata képes volt újra rendhagyóra komponálni Spiró tragédiáját.
Barátom, Harvey (Vígszínház)
Fekete Péter visszatért
(Vígszínház – Mary Chase: Barátom, Harvey - 2022. december 21-i előadás)
Harminc évvel ezelőtt a Vígszínház színpadjára lépett egy különösen szerencsétlen fiatalember, aki bármit csinált, bárhová lépett, csak baj járt a nyomában: Fekete Péter. Egy vékonydongájú fiatal színész játszotta: Rudolf Péter. Fekete Péter most megemberesedetten, Etwood P. Dowd karakterében visszatért, és ő is sokat csetlik-botlik a hétköznapi kihívások között. Azt értem, hogy 1963-ban Várkonyi Zoltán, a darab akkori rendezője kedveskedni akart - egy tengerentúli nagy sikerrel - a hazatelepült Páger Antalnak, azt kevésbé, hogy Valló Péter, a darab mostani színre állítója miért nem keresgélt egy kicsit nagyobb elánnal egy jó vígjátékot Rudolf Péternek. Aki persze fölényes rutinnal és látható játékkedvvel hozza a figurát, neki személyes sikere az előadás.
Shakespeare: Szeget szeggel (Vígszínház)
A jóllakott oroszlán nem vadászik….
(Vígszínház – Shakespeare: Szeget szeggel - 2022. december 11-i előadás)
Hiába a príma alapanyag, még a lecsó sem sikerül mindig nagyszerűre. Patinás teátrum, harcedzett és képességes igazgató-rendező, egy jó társulat, és a színpadra vitt „dühös vígjátékuk” érthető és nézhető is, de mégsem lépi túl egy kötelező tananyaghoz készült oktató-nevelő előadás hőfokát. Érezni az igyekezetet, ám azt is, adósak a tisztes darabértelmezéssel, inkább az ötletek dominálnak. A díszlet, a jelmez a szereposztás egymás ellen dolgozik, nem tudnak eggyé válni Shakespeare művével. Talán csak azért vették elő, mert sok szerep van benne, Fesztbaum Béla kiélheti komédiás kedvét, a közönség pedig - vérmérséklete szerint - szörnyülködhet vagy örvendhet, hogy Wunderlich József büntiben van. A szépségflastrom Nádasdy Ádám szövege, fülorgia, akárcsak A vihar fordítása.
Varsányi Anna: Az eprésző kislány (Budaörsi Latinovits Színház)
Várkonyi Zoltán mulat
(Budaörsi Latinovits Színház – Varsányi Anna: Az eprésző kislány)
Kósa Lajos és Borkai Zsolt polgármesterségét látva merész vállalkozás napjaink Magyarországán abszurdot vagy groteszket írni a helyi politikai elitről. Varsányi Anna talált egy szegmenst, és beleképzelte magát egy határszéli magyar falu úgy 300 lelkes közösségébe. Ami született az nem a Rokonok, de Alföldi Róbert összehozott belőle egy precízen kivitelezett, minimum élvezetes színházi estét, haszontalan és/vagy kártékony emberek reménytelen kavalkádját. Komolyan venni nem szabad, de nevetni ér.
Felvidéki Judit és Keller Zsuzsa: Toprongyozó (RS9 Színház)
Mindent remél, mindent elvisel
(RS9 Színház – Keller Zsuzsa és Felvidéki Judit: Toprongyozó – 2022 november 15-i előadás)
Iza: Lakitelek, privatizáció, kárpótlás, kereskedelmi televízió, tanácsiból magántulajdon, állami vállalatok szanálása, búcsú a tsz-ektől és a vb-titkároktól, a disszidensek hazatérte, Antall József, szabad madarak, kisgazdák, fiatal demokraták, Nagy Imre temetése, Alkotmánybíróság, ombudsman….. az előadást nézve elemi erővel tör fel az érzés: erős hit a rendszerváltásban. (Kár, hogy az ezredfordulóra megjött a felismerés, maximum rendszerváltoztatás lesz ez.) Korabeli Ruti-butik falai között három óra érzelmi cunami, a ’90-es évek újra, de nem könnyes nosztalgiával. Felfelé és kifelé ballagva egy kérdés foglalkoztat: a Kádár-korszakot miért egy cinikus, mára embertelen rendszer váltotta fel, amely egyre reménytelenebb az itt élők többségének?
Éva: Felvidéki Judit rendezésén átsuhan a finom balzaci igény, jeleneteket látunk a kisboltos-kismagyar életből, felvonul minden rendszerváltáskori ismerősünk, előúszik minden látványdarabka: a „bécsi” kilós kávé aranypapírja, a neonvilágította turkálók homályából kivillanó mentazöldek, rózsaszínek és lurexek, az olasznak vélt üvegszálas harisnyák gyűrődései, a mystic rúzsok pazar lilája. Ez volt az az idő, amikor megjelentek a színek, a formák, de elvesztek a szokásos kapaszkodók. Nem is lettek meg többé soha. Ebben a darabban, rendezésben, játékban azonban szeretet van, ezért ad biztonságot. Bármennyire is sajog a szívünk, jó nézni.
Hubay Miklós - Vas István – Ránki György: Egy szerelem három éjszakája (Pesti Színház)
Bús szívből énekelni édesen…..
(Pesti Színház – Hubay Miklós - Vas István – Ránki György: Egy szerelem három éjszakája – 2022. december 16-i előadás)
„Musical”, melyet Radnóti Miklós tragikus élete ihletett. Sennyei Vera előadásában Melitta Búcsúdala az elmúlt hatvankét évben klasszikussá nemesedett, akár Karádytól a Hamvadó cigarettavég. Ifj. Vidnyánszky Attila – alkotótársaival és anyaszínházával – jó ütemben érzett rá a háború utáni és a mai ifjak létének kétségtelen párhuzamára, miként lehet egy kor – így vagy úgy - halálos játékai közepette embernek maradni, boldogulni és szerelmesnek lenni. Az előadás „kisatis”: lendületes, poénos, egyben költői. Nem mondom, hogy utolsó centijéig átgondolt és összetartó a produkció, de annyi szív, lélek, a színház – különösen a Vígszínház - iránti alázatos szeretet van a produkcióban, hogy ez mit sem számít.