Iza színházban járt - Cseh Andrea Izabella

 

„Szegény anyám csak egy dalt zongorázott…..”  

(Pesti Magyar Színház – Eugene O’Neill: Utazás az éjszakába - 2017. február 2.-i előadás)

Én azon rosszféle színházbajáró vagyok, aki egy színész miatt megy be a színházba. De három szerző kivételt képez: Csehov, Eugene O’Neill és Tennessee Williams. Mindegy ki játssza, azt látom úgyis, ahogy olvasás közben a fantáziavilágomban szólnak a sorok. Mondhatják nekem, hogy e szerzők darabjai elavultak, a ma emberének porosak, a letűnt múltban játszódnak. A szélsőséges érzelmű hősök, robbanás előtti, fojtott párbeszédeik mindig elvarázsolnak, egy titkos, messzi világba.

szombat, 18 február 2017 01:07

Szálinger Balázs: Köztársaság (Trafó)

Gaius a neve, és nagy a pofája 

(Trafó – Szálinger Balázs: Köztársaság - 2017. február 13.-i előadás)

„Semmi nincsen, mi ne lett volna már egyszer,
Csak mindig újabb betyárokkal verekszel,
Édes állam, s ahova el nem érsz,
Ott más a szív, a fegyver és az ész”.
 (Szálinger Balázs: Köztársaság)


A Köztársaság egy erősen koncentrálós előadás. Sokat kivesz a nézőből, hogy helyre tegye a dolgokat. Lassan jön rá, hogy a színen lévő Gaius az valójában az a Julius, aki majd átlépi a Rubicont. Azt veszi rögtön, hogy a story a görög és perzsa háború környékén egy kalóztáborban játszódik, aztán elbizonytalanodik, lehet mégsem, globálisabban kéne szemlélni a történéseket, Gaius ide, vagy oda? Amire felfogja a kalózvezér intelmét: „Hejj, a végén zsarnok leszel, fiú./Vigyázz, az a legboldogtalanabb./ Egy rabszolga, és nincsen semmije,/ Éhezik és retteg, és megölik.”, addigra a vezérnek annyi. A sors fintora, hogy „Te is fiam, Brutus” Gaiusa még nem tudja, hogy a vezér jóslata piszkosul igaz.

csütörtök, 16 február 2017 18:28

Emilia Galottti (Katona József Színház)

„Aki szarik a törvényre, az ugyanolyan hatalmas, mint a törvényhozók…”  

(Katona József Színház – Lessing: Emilia Galotti - 2017. február 9.-i előadás)

Bátorság kell ahhoz, hogy valaki ma Lessing művet vigyen színre, főleg, ha az még csak nem is a Bölcs Náthán. De ezek a Katonások bátrak. Felvállalják simán, hogy nem adok nagyon mást csak egy jó színházi estét, de ezt Barbie-baba budoárjában, hogy mégis legyen egy csavar.

Hivatásunk, hogy a mi időnket meséljük….

(Örkény Színház – Thomas Mann: József és testvérei - 2017. február 5.-i előadás)

Egy nemzetközi jogi kurzuson tudtam meg, hogy a Háború és béke két mondatban elmondható: „Napóleon megtámadta Oroszországot. Pierre beleszeretett Natasába.” Ezek után nem csodálkoztam, hogy az Örkény Színházban azt tudtam meg, hogy Thomas Mann 1600 oldalas regénye 125 oldalban visszaadható és simán elbírunk egy 5 órás előadást, ha szemnek és fülnek is érdekes az, ami a színpadon folyik. Pedig ezen a színpadon semmi parasztvakítás nem volt. Egy forgószínpad, azon egy faházikó és fölötte egy projektor kivetítőn a változó ég. A színészek leginkább mezítláb, vagy gumicsizmában, zömük tréningruhában. Na jó, Znamenák István Egyiptom földjén, jegesmedveháton érkezve a színpadra, az lehet, mégis a vakuljon néző kategória volt.

csütörtök, 02 február 2017 00:55

Mesés férfiak szárnyakkal (Nemzeti Színház)

Nem sokat tudok a szovjet űrkutatásról!

(Nemzeti Színház – Zsukovszkij - Szénási-Lénárd: Mesés férfiak szárnyakkal - 2017. január 31-i előadás)

De tegnap este megtudtam, hogy Sztálin elve az volt, „aki repülőt vet, rakétát arat”. Nem hittem, hogy kibírok szünet nélkül, azonos érdeklődési hőfokon 2 óra 20 percet, de igen. A „beregszászi négyes” tett róla, hogy színpadi jelenlétükbe, kis életképeikbe belefeledkezzek, mert azért az előadást olyan nagyon kerek egészként nem tudtam befogadni, pedig igyekeztem ám! 

kedd, 31 január 2017 10:00

Terror (Katona József Színház)

Lőtt, ölt, majd elsétált  

(Katona József Színház – Ferdinand von Schirach: Terror - 2017. február 28.-i előadás)

Kétfajta romlottság van;
az egyik, amikor a nép nem tartja meg a törvényeket;
a másik, amikor a törvények rontják meg a népet:
ez gyógyíthatatlan baj,
mert magában az orvosságban rejlik.
(Montesquieu)

Színház=kikapcsolódás. Hülye vagyok én, hogy a szabadidőmben is jogászkodom? Persze régen tudom, a színház és a bíróság között olyan nagy különbség nincs. Színpad mindkettő, itt is, ott is vannak klasszisok és ripacsok. és nem mindig a klasszis nyer egyik helyen sem, kényes az egyensúly. Most a színházban tökéletes volt az igazságszolgáltatás gépezete, úgy ahogy az életben ritkán. Pártatlan, okos résztvevőkkel (jó színészekkel) a pulpituson. Akik az este megbuktak, azok az ülnökök voltak, a közönség, a mennyiség felülírta náluk a józan észt. 

szombat, 28 január 2017 13:03

Anyám tyúkja 2. (Örkény Színház)

A tornác, ami visszavárt

 

(Örkény Színház – Anyám tyúkja 2. - 2017. január 27.-i előadás)

 

Ha az Örkény Színház társulata kiülteti Ficza Istvánt a színpad közepére, megüzenvén általa, hogy „egész népemet fogom nem középiskolásfokon tanítani”, akkor nem viccel. Ez a svájci óramű pontosságával működő kis társulat, mint a mai napig kézzel gyártott Patek óra fogaskerekei kattogták, hogy felelősségvállalás, tisztesség, helytállás. Aztán menjél haza kedves közönség, gondold tovább.

 

„Mindennap meghalok újra”

(Átrium Film-színház – Rendben élni (monodráma Leé József verseiből) - 2017. január 18-i előadás)


„Fogytán az erőm,
s e vérző alkonyi órán
szemem sugarából, lásd, kihunyóban a fény.
Nem hallod mégse a jajszavam, átkom,
tűrni tanított a sors, a magányom,
s egyszerű elvem, a csendes alázat
hűti a lázat,
él még a kertben az őszi remény.„
(Leé József: Lehetne sírvers is)




Két fiatal színházi menedzser, Babus Dóra és Kovács Brigitta invitált első színházi produkciójára, a Fedél Nélkül című lap elhunyt szerzője, Leé József verseiből összeállított monodrámára. Az Átrium Film-színházban egy kis hétköznapi csoda várt rám. Egy sugárzó fiatal színésznő kizökkentett a téli, szmogos fagyból. Tette ezt egy kilátástalanságban, utcán élő, gégerákban elhunyt férfi fájdalmas, borús gondolataival. 

Fényes szelek

(Nemzeti Színház – Shakespeare: III. Richárd - 2017. január 11-i előadás és )

A fordítás előbb öregszik, mint az eredeti szöveg” mondja Nádasdy Ádám műfordító. Ezt Vecsei Miklós szövegkönyvíró nagyon meghallhatta, mert III. Richárd fordítása, átírása „nyomokban Shakespeare”, bár a történet maradt. Trill Zsolt és Hegedűs D. Géza duója az előadás igaz értéke. De arról se feledkezzünk meg, hogy Patkós Márton majdnem úgy moonwalk-ol, mint Jacko és még angolul is jól rappel.    

péntek, 30 december 2016 11:16

Hattyúk tava (Pécsi Balett)

Bozsik Yvett hattyúi

(Művészetek Palotája – Hattyúk tava (Pécsi Balett) - 2016. november 30.-i előadás)

A Feledi Project egy új útra terelt, előadásai hatására elmentem Frenákra és most Bozsik Yvettre, kíváncsivá tett a csapat a moderntánc műfaja iránt. A Hattyúk tava nem éppen úgy élt emlékezetemben, hogy a kezdőkép egy rave party közös kokainszippantással, csak valami kerti összejövetel derengett. Ahogy az sem rémlett, hogy a herceg anyja főként tolókocsiban közlekedik, mint Giza a Macskajátékban. Felfogtam persze, ha Bozsik Yvett a rendező/koreográfus, akkor a 32 fouetté en tournant forgás nem fog jönni, de a story nagyjára azért számítottam.   

31. oldal / 42