Tudod, a halálig rövid az út...

(Budaörsi Latinovits Színház – Shakespeara. H.ml.t – 2024. április 20-i előadás) 

Iza: Hamlet a színházban állandó, hol Shakespeare-hűen, hol nem. Így is - úgy is születtek jelentős előadások. Újra és újra jönnek a felfedezők, és velük új színpadi adaptációk. Igaz, elfogyni látszanak azok az eredeti értelmezési módok, amelyben a világrend helyrebillenése érdekében Hamlet megszabadítja királyságát a zsarnoktól, így a hű barát, Horatio viszi át örökségét a jövőbe. Abba a jövőbe, amelynek kulcsa immáron Fortinbras. Képzeletemben a dán királyfi alakja, filozófiája, erkölcse Gábor Miklós - a felvétel technikai minősége miatt mára szinte nézhetetlen – színházi felvételétől indul, és Kenneth Branagh svédszőke bajszos alakján át egészen Benedict Cumberbatch Yoda-pólós 21. századi figurájáig terjed. Budaörsön nem szereztem új lenyomatot melléjük, mert Hamlet nem lehet egy bulikirályfi, aki drogozik, biszexuális, hantás és céltalan unalmában öldököl.   

Éva: Polarizálódtunk megint Kolléganővel, én vagyok az, akinek bejött ez a rendezés. Az összes Alföldi Róbertre jellemző stílusjegy „rajta van” az előadáson. Éles szilánk ez a h.ml.t, helyenként meghökkentő, de működő értelmezéssel, esztétikailag is végigvitten, nagyon invenciózusan tömörítve, még kreatívabban kegyetlenítve. Ha nem lenne tilos, akkor leírnám, hogy jó néhány jutalomjáték van benne, az évadnyertes Takács Katié (Polonius) biztosan, de lenyűgöző, alázatos és fókuszáltan fegyelmezett volt Szőts Orsi Oféliája is. Itt ezennel feltalálom a társulati tehetség fogalmát, ez egy tehetséges társulat. Fröhlich Kristóf még ne dőljön hátra, de ez a h.ml.t megvan, megcsinálta.

„Valami baj van Kazincbarcikán…”

(Örkény Színház - William Shakespeare Szentivánéji álom című drámájának Závada Péter féle átirata: LIDÉRCEK, SHAXPEARE, DELÍRIUM – 2024. április 2-i előadás)

Éva: Bodó Viktornak Budapesten rég színházat kéne vezetnie, itt azonban nyilván nem fog. Nagy kár, mert ha ő rendez, ott mindig a szabadságról van szó. Csak már - 2024 Magyarországához illően - nagyon keserűen. Ennek ellenére én szeretem Bodó univerzumát az egymásba érő-forduló életekkel, a dimenziólépésekkel, a műfajszörffel, az infantilis mágia keveredését a kisrealista jellemábrázolással, és az abba virtuózan átcsapó szürreállal.

Iza: Vigyáznék a gyors ítéletekkel, de ez a produkció először, másodszor, meg harmadszor is „retró diszkószínház”. Nem áhítozom - általam sosem látott - iskolateremtő színházi nagyok után, megértettem, hogy színházi korosztályom jelene ez. De a csillogó lufikból kiértenék némi mondanivalót, hogy ne csak keressem a kincset, ami nincs. A színház arra hivatott, hogy adott kor emberi, társadalmi viszonyait elém tárja, és lehetőleg lenyomatot is hagyjon a korról. Azonban az előadás tömör víziója, amit Bob Dylan énekel-szaval már ötven éve: I would not feel so all alone/Everybody must get stoned. Hát, NEM. 

Viaticum  

(MITEM 2024 - Sardegna Teatro, Teatro Bellini Napoli, ERT Emilia Romagna Teatro Fondazione, Fondazione Teatro Due Parma - Alessandro Serra: TRAGÉDIA | Oidipusz éneke – 2024. április 27-i előadás)

Az elődásban benne van Serra korábbi produkcióinak minden kifejező, egyben esztétikai kódja, amelyek ismertté tették színházát. Mesteri fény- és hangjáték Szophoklész művei után arról, hogy a rendező miként képes egy hatalmas esztétikai szuggesztióra redukálni az Oidipuszt. A történet klasszikus szerkezetében, látványos képek egymásutániságán át lépésről-lépése követjük Oidipusz bukását és az anyagi világból való szabadulását. A produkció képes visszaadni a dráma dramaturgiai sűrűségét, annak mélységét. Nem feltétlen nézném minden héten Serra színházát, de évente egyszer kivételes kaland.  

Ruszt József tér … a Broadwaytól balra

(Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház - Thomas Meehan - Charles Strouse - Martin Charnin: Annie – 2024. április 12-i előadás) 

Éva: Dupla élvezet a premier, amikor a nézőtérről olyan egyszerűen könnyűnek és könnyednek látszik ez a bitang nehéz zenés műfaj. Az eszünk hiába tudja, hogy annyi munka van ebben az előadásban, ami egy piramis felépítéséhez kell, a bennünk élő önfeledt néző természetesnek veszi a hibátlan belépést, a tizenegy tagú mindent eljátszó zenekart, az iskolázott énekhangokat, a sokszínű játékot, a takkra lépő tánckart, a zéró üresjáratot, az összes működő poént, a hozzáadott szívet, lelket és tehetséget. Böhm György rendező, aki Thália régi cimbije és kispapja már az első pillanatban megvett minket a „Ruszt József tér”-táblával.

Iza: Járvány, veszélyhelyzet, infláció, megszorítások, a közszféra sztrájkhullámai, évek óta ebben élünk. Mivel lehetne ebből kis időre kiszakadni? Egy musicallel, és éppen az Annie-vel, amelynek alapüzenete, hogy a világválság nem feltétlenül pusztít el. (A darabban az 1929-1933 közötti világválság nyomasztja Amerika lakosságát.) Könnyű lehetne egy ilyen típusú zenés darabbal gyönyörködtetve fantáziálgatni vagy szentimentalizálni, ám a zalaegerszegi produkció – Böhm György vezénylete - legnagyobb értéke az, hogy ezt elegánsan elkerüli.