Iza színházban járt - My Fair Lady (Centrál Színház)
csütörtök, 13 október 2016 16:26

My Fair Lady (Centrál Színház)

Értékelés:
(47 szavazat)

Agyő Robi, welcome Róbert !

(Centrál Színház – Lerner/Loewe: My fair lady – 2016. október 12.-i előadás)

Sok gondolatot és érzést keltett bennem a My fair lady új bemutatója. A legmarkánsabb mégis az volt, hogy a magyar színházi élet enfant terrible-je, Alföldi Róbert, ha nem is finom angol, de ezüstös hajú, középkorú úrrá érett. És nagyon jól áll neki!

Ha lehet ilyet mondani, Puskás Tamás rendező film remake-t vitt színpadra, kívül-belül felélesztve George Cukor 1960-as évekbeli, mára klasszikus és soha csillogásábòl nem vesztő mozisikerét. Az előadás maga is filmfőcím vetítéssel kezdődött, a díszlet és a jelmez pedig megszólalásig azonos volt a mozifilm miliőjével.

Ez egyrészt remek alapötlet, hiszen aki egyszer is látta a filmet, azonnal „hangulatba jött”. Másrészt viszont a rendező elég magasra tette a lécet a két főszereplőnek, mert Audrey Hepburn és Rex Harrison által filmre vitt alakok ikonikusak. A szereplőválasztáskor azonban észnél volt Puskás. Két olyan színészt nyert meg, akik hosszútávra tuti sikercsinálók, ráadásként „működőképesek” a szerepben és a színpadon egyaránt, külön-külön és együtt is.  

Bravúr Tompos Kátyától, hogy sikerült, ami szinte lehetetlennek tűnt. Egyéni, saját színt vinni Eliza figurájába. Ha nem is árnyékolta be Hepburnt, de elérte, hogy az ő személyes sikere legyen ez a szerep. A színésznő alakítása perfect, hangja csodálatos, színpadi jelenléte pedig a női bájon túl, egyenesen sugárzó volt. Kár, hogy anyaszínházában, a Nemzeti Színház színpadán nem találják meg a hasonló kihívást jelentő szerepek.

Eliza apját, „a legeredetibb angol moralistát” játszó Magyar Attila kicsit kakukktojás volt az előadásban. Önmagában remek, egy hajszál hiányzik csak ahhoz, hogy igazán elhiggyük, megvan benne a született bölcs. Azonban ő egy más színjátszó iskolát képvisel, mint a két főszereplő, hozzájuk nem passzol. Pár sarokkal arrébb, az Operettszínházban isteni lenne. Ez persze nem von el semmit Magyar Attila szerepbe fektetett munkájából és alakításából, nem ő osztott szerepet.

Pickering ezredes karakterében Cserna Antal, Freddy és Mrs. Eynsford-Hillként Rada Bálint és Szabó Éva, házvezetőnőként Pálfi Kata és Almásí gróf szerepében Mészáros András megbízható untermannként hozta, amit kell, példásan szolgálták az előadás sikerét. Akárcsak Mrs. Higginsként Borbás Gabi. A színésznőnek azonban olyan, senkivel össze nem téveszthető hangszíne, arcjátéka van, ha csak percekre is áll a színpadon, az megjegyzendő. A tökéletes estéhez kellett a profi ének-és tánckar, a lendületes koreográfia, ami Jaross-Giorgi Viktória munkája, és Dinyés Dániel hangszerelése.

Lehet a plusz trouvaille az uralkodó figurája lett volna a darabban, akit Verebély Iván személyesített meg, nőnek öltözve. A kezdő filmvetítésből tudtuk, 1912-ben vagyunk, amikor is V. György ült a trónon. Ez mi volt? Fodor Tamás, mint I. Erzsébet, az ötletek ötlete volt (Szikszai Rémusz), de innentől kezdve, minden csak puszta hatásvadászat, itt kicsit értelmetlen is. Verebély egy perces jelenése azzal együtt mosolyra adott okot.

Végül a cukor, Alföldi Róbert, mint Henry Higgins. Nem Rex Harrison, önjogú, senkivel össze nem hasonlítható nyelvészprofesszor. Kicsit infantilis, kicsit nyegle, kicsit hisztis. Nagyon nagy egojú, nagyon önelégült, nagyon hangos. Ezzel mind, imádnivaló. Füllentenék, ha azt mondanám Alfödi tud énekelni, de ezen az estén még ez is jó állt neki. Henry Higgins figurája nem nagy, tragikus szerep, de Alföldi tudott kis drámaiságot, mélységet vinni a figurába. Amikor kellett gyerekesen durcás, férfiasan megtört volt, vagy éppen a semmiért meghasadt a férfi lelke. Végig abszolút Alföldi, Henry Higginsből lett Robert Higgins, nem Alföldi Róbert vált Henry Higgins-szé. Én utoljára 2012-ben láttam ilyen önazonosnak, Prior Walterként az Angyalok Amerikában című előadásban. Ördögfióka Robi a múlté, Alföldi Róbert, a kétségek nélküli színész állt a színpadon. (Ezért szemet hunyok a múlt heti II. Edward előadás elnagyolásáért. A kettő együtt, párhuzamosan nem mehetett. De együtt megvolt, ez 115 %, amaz 85 %.)   

Bagossy Levente díszlettervezőnek nagyon találékonynak kellett lenni, hogy a színház monumentálisnak nem mondható színpadán, nyíltszíni átrendezésekkel ott lehessünk a Covent Garden árkádja alatt, Ascotban, főúri angol kertvárosi otthonokban, a Buckhingam-palota nagytermében, vagy éppen egy londoni pub-ban, de megoldotta. Kifejezett élmény volt nézni a lényegében egy, hatalmas díszletpanel funkcióinak sokszori változását, mégis mindig pazar színpadképet. Szakácsi Györgyi korhű, szép kiállítású jelmezeivel sokat hozzátett az előadás sikeréhez.

A Centrál Színház a bemutatóval újra nyerőt húzott, akárcsak a Chicago-val. Egy puszta szórakoztató musicalen túl, sikerült színházi eseményt kreálnia. Alföldi fellépése Higginsként olyan színházi csemege, mint amilyen Eszenyi Enikő volt a Fekete Péterben, vagy Stohl András az Őrült nők ketrecében.

(Fotó: Horváth Judit)

Megjelent: 3569 alkalommal