Iza színházban járt - Korrup Schön - TÁP Színház
csütörtök, 01 március 2018 12:16

Korrup Schön - TÁP Színház

Értékelés:
(16 szavazat)

Pocsék ország pocsék polgárai (Shakespeare III. Richard-jából kölcsönözve)           

(TÁP Színház/Jurányi Inkubátorház – Korrup Schőn - 2018. február 12.-i előadás)

Dögönd-Fosond-Hugyi a magyar Bermuda-háromszög, ahol a korrupció mély árkába hullik az európai uniós fejlesztési pénz. De a falvak mégsem virágoznak fel. A beruházások nyomában – különösen Dögöndön - csak gaz nő, bűz terjeng és jő a halál azért, aki nem tapsol ennek. Vajdai Vilmos egy huszáros ötlettel előbb néma dögöndi polgárokká teszi a közönséget, aztán cinkos némákká. Utána meg mehetnek haza a kedves nézők, erkölcsi nullaként. Talán nem véletlen, hogy egy friss felmérés szerint, Európában csak Bulgária korruptabb ország, mint Magyarország

Hofi megmondta, hogy a korrupció az, amiben nem vagyunk benne. Na, a Jurányi Nagytermében mindenben benne voltunk. Egy korrupt falu korrupt lakóiként falugyűlésen ücsörögtünk. Előttünk vetítővászon, hogy jól lássuk éppen ki ugrik fel a földijeink közül megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Karinthy agyafúrt diákja elbújhat a dögöndiek mögött. Mindenkinek volt alibije és abszolút felmentése arra, amit csinált. Legyen az 140 milliós uniós pénz lenyúlása, kamu földlicit, közbeszerzési pályázati bunda, csakazértis óvodabezárás, saját porta előtti útépítés közpénzen, trafik és/vagy sertéstelep mutyi, ad abszurdum a polgármester feleségének elszeretése. A szereplők közöttünk ültek, társaink voltak. Vajdai Vilmos rendező talán bármelyikünket kamera elé lökhette volna, hogy elmondjuk a rögtönzött kis védőbeszédünket, mert tudta, mára mindenkinek van vaj a fején.

Remek párpercesekből állt az előadás. Egy dögöndi trafiktulajdonos (Sztarenki Dóra) elmesélte miként is lett édesapja halála után trafiktulajdonosból előbb nemzeti dohányboltos, aztán földönfutó, mert Dögönd polgármestere, Misi bácsi (Márton András) kinézte az asszonynak a koncessziós jogot, s nem volt rest – mert megtehette - lenyúlni a család megélhetését, maguknak.  Aztán megtudtuk, hogy a fehérje-feldolgozó üzem dögkút, mindent elloptak előre, ami megakadályozhatta volna a környezetszennyezést, és szalámiként bizony romlott húst veszünk, jól megvegyszerezve. Az ott dolgozók így nagyon büdösek a használt vegyszerektől, aztán gyorsütemben el is halnak a mérgezéstől. Egy gyári munkás felesége (Lang Györgyi) úgy adagolta ura szép csendes halálát, hogy majdnem bekajáltuk, ez így frankó, az lenne a furcsa, ha ez másképpen történt volna. Mert a dögöndi elit érdeke az első, nem a falulakóké, a melós pedig még beszélő szerszám se. Érdeke, élete, védelme nincs.    

Ült egy fűtésrendszer szerelő is közöttünk (Hajmási Dávid), aki addig iparkodott, amíg tender-király lett, s teljesen kiakadt, amikor Fosond elvitt előle egy igazi pénzes munkát. Nagy szociális érzékkel bírt, lévén egy Down-kóros baba apukája, aki nem bírta megakadályozni, hogy némi felújítás helyett inkább bezárják az óvodát, mert casinonak kellett az épület. Ekkor meg is csuklott gyors karrierje. (Az nem derült ki, hogy a szunnyadó zsákfalu, Dögönd miként hasznosítja majd az eu-s pénzből összedobott/lopott gigaberuházást.)

A faluban a hivatali papírozás primátusa mindenekfelett álló. Norbi (Fekete Ádám) a polgármesteri hivatal jegyzőjeként elvezényelgette a közbeszerzéseket, még ki sem írták a tendert, már tudta ki a győztes. Egyszer csúszott csak porszem a gépezetbe, amikor az „előregyőztes” erdész (Laboda Kornél) összeomlott, mert a bundák bundája ellenére, képes volt elindulni egy másik protekciós vevő is. Hát hová jut Dögönd, ha ketten is megkenhetik a jegyzőt? (Vélhetően Fekete Ádámot dicséri, hogy éppen az előadás napján kiszivárogtatott, Botka Lászlót érintő ingatlanügyet pontos tényszámokkal az előadás részévé tette.)  

Két kiskakas. A „bukott” polgármester (Egger Géza), akit választási csalással Misi bácsi kitúrt a tutiból, ő lett a falu első embere. De nem baj, ekkor már megvolt a háza közepén - a 250 km-ről hozatott - termálvízzel töltött medence. Virtuóz magánszám, ahogy elmesélte, hogy uniós forrásból finanszírozott, százötven darab közvécé építési projektből miként épült fel egy, ami azért zárva mindig van, nehogy a fosondi etnikum kipróbálhassa. Márton András tolmácsolásában Misi bácsi elmagyarázta: „Olyan szó, hogy korrupció nincs is, ez nem is magyar szó!” És itt a pont és vége is bárminemű mosakodásnak. Minden kérdésre ez a válasz, ha nem elég, jöhet még egy dakota közmondás. 

A falugyűlés/este végére még egy halott. Az a dögöndi, akinek a gyomra nem bírta ezt a falulétet, ágált, s úgy végezte ő is, mint felcsúti juhász, valami, valaki elcsapja, rosszkor volt, rossz helyen. A sok néma cinkos közti egyedüli szóló, életével fizetett a szóért. A feleség (Znajkay Zsófia) viszont győztes. Egy családban egy túlélő. Előbb elszerette Misi bácsi feleségét, aztán lenyúlt egy 140 milliós uniós pályázatot, amiből felújítatta a háza konyháját. Az asszony három mondatban egy kezének 3 ujja segítségével bemutatta, hogyan kell 140 milliót szerezni az Európai Uniótól. Persze ez csak kormány-közeli magyarként lehetséges, de ebbe a csoportban, ezt már egy ovis is meg tudja csinálni.  

Az estén nevetés alig. Pedig egy normális ország, normális polgáraként halálra kellett volna röhögnünk magunkat, akár Parkinson-törvényein. Azt érezvén, hogy jó, de azért ilyen nincs. De nem ezt éreztük. Mintha a magyar sajtó 2018. február 12. napján megjelent tényhíreit hallottuk volna, nem pedig eltúlzott rémhíreket. Az utópia életre kelt. Abszurd ország, abszurd polgáraiként szembesültünk a vérvalósággal. Szép fokozatosan töltött el mindenkit a jeges félelem.

Nem is volt taps, a szereplők az este végén néma csendben levonultak a vetítővászon előtt. megnyomorítva, rokkantan, sántán, kerekesszékben. A levert magyar társadalom?  

Szép volt Vilmos! Kaptunk egy jó nagy pofont, de sajnos még mindig nem akkorát, hogy polgárként kinyissuk a szánkat. Ami megmaradt, az az égető szégyen, hosszan, kínzón. Pocsék ország, pocsék polgárai nem érdemelnek mást, amíg nem állnak fel és nem lesznek - újra - gerincesek. 

Megjelent: 1840 alkalommal