Anton Pavlovics jégbe zárva 

(Vígszínház: Jonas Petter Aronsen: Az ember, aki elvesztette az időt – 2024. december 13-i elődás)  

Itt valami turpisság van, Jonas Petter Aronsen nevű norvég írót nem lehet kiguglizni, még azt sem tudom, ki írta valójában ezt a darabot. Azt viszont tudom, hogy a Vígszínház bemutatója egy kivételesen izgalmas vállalkozás, filozofikus mélységgel és abszurd elemekkel tarkított messzi északi kaland, sötét és lenyűgöző. A középpontjában egy olyan ember története áll, aki kérdőre vonja életét, és észveszejtőn hasonlít Platonovra, Asztrovra, Vojnyickijre és Andrej Prozorovra is. A hangulat a skandináv krimik lábnyomaiban lépked, a miliő hasonlít a True Detective: Nigth Country évadjára. Mindeközben a Víg társulata kilép komfortzónájából és kiéli az abszurd iránti vonzalmát.  

Megsimogatni a kiscicát! 

(Katona József Színház – Móricz Zsigmond Rokonok című regénye alapján írta Preiszner Miklós, Znajkay Zsófia és Peer Krisztián, a végső változatot készítette: Mózsik Imre: Rókonok – 2024. november 24-i előadás)  

1930 nyarán írta Móricz Zsigmond a Rokonok című regényét a Horthy-rendszer intézményesített korrupciós mechanizmusáról, a sikkasztásokról és panamákról, a közhivatalnokok, politikai szereplők mindennapi zsiványságairól. Meg arról, ahogy a szegényekből kisajtolt adókból luxus életet élnek a hatalom kiváltságosai, és azt kaparintanak meg, amit csak akarnak. Az előadást követő napokban került nyilvánosságra Bátonyi Péter kormányfőtanácsos büntető feljelentésének híre arról, hogy a kiemelten védett műemlékek lebontásához vezető hatósági eljárásokban minisztériumi vezetők miként nyúlnak át a szakapparátus felett a „rokonok” érdekében. Nem a Horthy-rendszerben, hanem 2024-ben. A TÁP Színház előadásai sosem semlegesek vagy közhelyesek, formailag, gondolatilag és morálisan is mindig arra reflektálnak, ahogy élünk. Ennél naprakészebb nem lehet színházi elődás!   

„Ember maradj”  

Pesti Színház – Pesti Polgár (Fesztbaum Béla zenés estje) - 2024. december 15-i előadás

Kétszeri időutazás, egyszer vissza a száz évvel ezelőtti Budapestre, másodszor  egy mára klasszikus színházi előadásba, a Budapest Orfeum világába. Az este szereplője  korosodó Nyilas Misiként jön ki a színpadra, holott mára már a Vígszínház társulatának meghatározó tagja. Egy kellemes külsejű, eleganciával bíró, tartózkodó és a csendjeiből meglepetéseket ígérő színész áll előttünk. Sok-sok epizódszerepe soha nem volt érdektelen, a kis szerepeket is izgalmasan formálta meg. A hivatásához szerencse és kitartó munka kellett, és ma, ha a közönség azt olvassa: Fesztbaum, a név önmagában garanciát jelent a minőségre.

 Már az ákác sem lila 

(Orlai Produkciós Iroda – Tasnádi István (Szép Ernő után szabadon): Lila akác lokál – 2024. december 1-i előadás) 

Tasnádi István jól ráérzett, hogy Szép Ernő múlt század elején született darabja rímel korunkra, akkor is, most is új világ volt születőben. A 20. század eleji fiatalok érzelmi bizonytalansága megfelel a mai társaik fogyasztói társadalomban elszenvedett digitális magányának. De mind a tartalmi, mind a formai kivitelre pontokat kell levonnom. A „léhaság” tálalása kemény munka, keveseknek megy könnyed kézzel, ahogy műfaj egyik hazai virtuózának, Böhm Györgynek. Szépségtapasz, László Lili meggyőző játéka Tóth Manci karakterében és Rohonyi Barnabás elegánsan tétova Csacsinszky Palija.  

A színjátszás „keresztapja”  

(Orlai Produkciós Iroda – Botrányhős - 2024. október 23-i előadás) 

Marlon Brando minden idők egyik legelismertebb filmszínésze, holott közel sem aknázta ki tehetségét. Ráadásul egy olyan földrésznyi országban, ahol csak a most van, a múltbeli siker nem siker, és ahogy F. Scott Fitzgerald fogalmazott: „Az amerikai életben nincsenek második felvonások”. Brandonak persze volt második felvonása, amikor leírják, ő meg újra szupersztár lesz, majd hátat fordít az egésznek. De ezzel sem ő, sem Hollywood, és az amerikai közönség sem tudott megbirkózni. Klem Viktor viszont a színész személyét övező legendával igen, prímán eligazodott a Brando-mítosz megfoghatatlan és áthághatatlan ködében. Monodrámájával fellebbenti a takarást, és nem csak az egykori botrányhőst, de a siker és kudarc páros országútján száguldozó embert is megmutatja.      

Kacsatánc

(Pesti Színház – Wéber Kata: Egy nő anatómiája – 2024. október 5-i előadás) 

Figyelmesen néztem és – úgy hiszem – értettem is mi zajlik a színpadon, mégsem érintett meg a darab főszereplőjének tragédiája, családja szétesése. Könnyen lehet azért, mert Mundruczó Kornél rendezte filmélmény katartikus erejére vártam. De hiába jegyzi itt is Wéber Kata a szövegkönyvet, mintha egy más, pasztell történetet néztem volna. Talán csak az utolsó kép, Nagy-Kálózy Eszter és Radnay Csilla néma jelenetének szépsége és finomsága hatott rám, egy tétova simogatás, ideges mosoly, amiben benne volt, hogy a fájdalom, a halál az élet része, el kell fogadni. 

Woody nem maradt pácban

(Orlai Produkciós Iroda – Woody Allen: Brooklyni mese - 2024. október 4-i előadás) 

A szerző imádja New York-ot, főleg Manhattant, ahol nincs nyomor, bevándorlók, afroamerikaik és latinok (csak munkaruhában), sem bűnözés. Mégsem ott, hanem Brooklyn városnegyedében cseperedett fel – szerencséjére –, hisz ez a közösség, gyermekkora életre szóló témát adott a filmkészítéshez. Színházi karrierje sem lebecsülendő, első sikere a Játszd újra, Sam 1968-ban, amelyet tucatnyi más darab követett. A Covid alatt újabb színdarabbal gazdagította életművét, és valószínűleg megérne egy külön írást, hogyan szerezte meg ennek világpremierként való színreviteli jogát az Orlai Produkciós Iroda. Ha már megszerezte, derekasan bele is állt a feladatba. Az utóbbi évek egyik legjobb produkciójával rukkolt ki.