Iza színházban járt - Line Knutzon: Mesteremberek (Katona József Színház)
szombat, 01 január 2022 15:32

Line Knutzon: Mesteremberek (Katona József Színház)

Értékelés:
(45 szavazat)

Reload Telepódium   

(Katona József Színház – Line Knutzon: Mesteremberek – 2021. december 20-i előadás)

Az álomotthonhoz vezető út göröngyös. Előbb elszívja a bankszámládról a pénzt, aztán a már felhúzott falak, majd az új csillár is eltűnik, végül azok is, akik felhúzták a falakat, felakasztották a méregdrága kristálycsillárt. Te meg a romok közepén, és rájössz, hogy középkorúnak lenni szívás, bérből élni még nagyobb szívás. Egyáltalán, életed legnagyobb balgasága álmodozni a tökéletes életről, ha rendes-csendes átlagember vagy. Októberben volt a bemutató, de ez egy igazi szilveszteri bolondság, és jó látni, hogy Máté Gábor – szigorúan meghúzva a határokat - legalább a társulata egyik felének hagyta, hogy önfeledten bolondozzon a színpadon, kiengedve az elmúlt másfél év sok-sok frusztrációját.   

Manfred és Alice középkorú, egymást (még) szerető házaspár. A férfi kissé puhány, zenekarban hegedül, asszonya hivatása meg az, hogy az ő édes felsége legyen, kis hibával: a tökéletes élet iránti megszállottsággal. Belevágnak az álmuk megvalósításába, hogy életük és otthonuk, a házuk is egy álom legyen, azzá építsék át. De a feketemunkával megvalósuló felújítás négy hónapja alatt minden elromlik, ami elromolhat. És nem különösebben használ az ügynek Manfred anyja, és barátaik, Magrete és Karl jelenléte.

Knuzton darabja bohózatnak indul, és majdnem horrorrá növi ki magát. Álmuk kergetése közben az édes-kedves, ám balga emberek - szó szerint - láncfűrészes gyilkosokká válnak. Különösen, amikor rájönnek, hogy a vállalkozó és csapata palira veszi őket, és veszélyben az álmuk. Nem rosszabb ez a darab Noël Coward Vidám kísérteténél vagy Joseph Kesselring Arzén és levendulájánál. A színházi legendárium szerint ezekből is a színészek, az ő színpadi hitelük csiholt hosszú sikert. (Az előbbiből Ruttkai, Bánki, Somogyvári, az utóbbiból Sulyok, Bulla, Benkő, Tordy.) Én nem tartom lehetetlennek, hogy ez a darab bejöjjön a Katonának. Van ebben a produkcióban valami megkapó báj. Nem hiszed el, hogy ebben a színházban látod, és nem hiszed el, hogy az egészen másra trenírozott színészek ezt ilyen remekül csinálják.  

Cziegler Balázs egy tágas, emeletes, középen félbevágott, kibelezett házbelsőt épített a nézőtérrel szembe, ahol törik a gipszkarton, porlik az üveggyapot, szakad a vezeték, az aljzatot két erős tépéssel fel lehet rántani, és finom fehér por lep be mindent. Füzér Anni lezserül elegáns, itt-ott extravagáns természetes pamut, len jelmezekbe öltöztette a szereplőket. A házfelújítók szerelése a nagybani piac trógereit megszégyeníti, „ránézésre szaga van” jócskán kinyúlt pulóverek, overálok, sapkák, maguktól megálló farmerok, kitaposott kínai tornacipők.     

A házfelújítók: Ónodi Eszter és Kocsis Gergely. A legnagyobb természetességgel jutnak el átlagpolgárból egy másik állampolgári dimenzióba. Ehhez az kell, hogy a bankszámlájuk, majd a hitelkeretük is súlyos mínuszba menjen, és - nagyon, de nagyon nehezen - felismerjék, igazi balekokként másképpen nem szabadulnak az építőmaffiától. Ónodi és Kocsis sok apró, hol finomabb, hol durvább gesztussal tárja elénk, hogy az övék még egy nagyon is működő házasság, és bár a felújítás kis éket ver közéjük, a közös vétkük megerősíti a szövetségüket. Azt csak sejtjük, hogy az álomotthon felépülte után megmarad-e vagy sem a kettejük közötti intimitás, harmónia. Ónodi Eszter puhán nőies Alice, naiv bájjal. Csúcsra járatja, ahogy az asszony az elfojtás és az összeomlás között hullámozva ráeszmél, ő egy túlélő, és meglesz az álomotthona. A mindig megbízható, pontos karaktert formáló – és ez nem pejoratív megjegyzés, hanem abszolút elismerő vélemény - Kocsis Gergellyel karöltve, nagy lendülettel, szerethető párként viszik az estét. Az előadás motorjai, könnyedén, erőlködés nélkül.     
 
Barátaik, Magrete és Karl házassága egészen más, ők már beteljesítették az életük célját, ha volt egyáltalán. A férj (Rajkai Zoltán) egyre újabb, nagyobb projektek ötletgazdája. Ez van neki, öröme, bánata, társa az már nincs. Rajkai elegánsan hozza a csupa látszat, nárcisztikus, és valójában egzisztenciálisan szélhámos férfit. Felesége (Pelsőczy Réka) jól tudja ki a férje, de titkolja, lehunyt szemmel békét keres saját, belső világában, kizárva így házassága, élete ürességének a zaját. Egy elhanyagolt, csalódott, ám értelmes és jobbra érdemes nőnek nem lehet több arca, fintora, sóhaja annál, amit Pelsőczy megmutat, eljátszik az estén. Csendes rezignáció, túlélés, szomorúan szép játék. Az alakítása önjogán többet képes megmutatni annál, amit Knutzon vélhetően papírra vetett.  

Szirtes Ági Manfred édesanyjaként egy független szám az előadásban, anélkül, hogy szétzilálna azt. Egy skandináv Babakinát visz színpadra. Minden szerepében ott a képesség, hogy balanszírozzon a figura drámai és komikus oldala között. Most is. Az általa megformált nő egy sznob, társasági dög, extravagáns öltözékbe csomagolva, nem is annyira lappangó gőggel. Mesterien villantja fel a nyájasságba csomagolt agressziót, amitől szinte félelmetes lesz. Pontosan olyan, akár a Szörnyecskékben az apró, aranyos teremtmény: maogway, akiből ha nem vigyázol gizmó lesz. Játéka szórakoztató, a nagy túlzásokban sehol egy hamis hang.

Nincs olyan árnyoldala az építőiparban garázdálkodó képzetlen hakni brigádoknak, amit az előadás ne mutatna meg. A mesteremberek főnöke, Glen szerepében Bányai Kelemen Barna szemtelen bájt és férfiasságot áraszt, az építőiparban hasznosítható tudást azt véletlenül sem. (Remek ötleteim voltak, hogy lehetne alakítását egy mondatban visszaadni, de kolléganő mindenre azt mondta: „Na, ezt nem írhatod le!” ) Alakítás nem karikatúra, hiteles a figura a simulékony hazudozástól a manipuláción át a megfélemlítésig. Bedobban a színpadra, büntetőügyvédek által kedvelt, mindent elnyelő elegáns, felülnyíló, csatos bőr aktatáskával, és „elkezdi csinálni”: hülyére vesz, atyaian megpaskol, és már visz is újabb 150 ezret. Minden már lakás-, vagy házfelújítónak egy újraélt rémálom. Egy sunyi, bunkó Norisson Molnár Ferenc Egy, kettő, három-jából.

Vélhetően Keresztes Tamás által megformált – beszédhibás vagy nyúlszájú? - Beckmann az egyetlen a csapatban, aki már járt építkezésen. Érteni ő sem ért hozzá, de azt valahogy tudja mi miért nem fog működni. Lusta rozsomák. Olyan a színész jelmeze, hogy amikor bejött azt hittem Mészáros Béla játssza a szerepet. Újabb furcsa, kisrealista műremek Keresztestől. Mégis Vajdai Vilmos Marekja kapott meg leginkább. Levágott szárú farmernadrág, alatta bordás pamutharisnya, magas szárú tornacipőbe bújtatva, fején kendő háromszögre kötve. Abszolút alkalmatlan a szerelés bármilyen komolyabb munkára, romkocsmába való, kézműves sör kóstolásra. E közben arcán 200 év szakszervezetbe tömörült munkásgőgje, minden vezető, megbízó irányába fennálló, állandó érvényű megvetés. A nagyjelenete, amikor megzsarolja munkaadóit okostelefonja fordítószoftverje segítségével, mert még a nyelvüket sem beszéli, és talán a számokat sem ismeri. Vajdai lényegében egy értelmes magyar vagy angol nyelvű mondatot nem mond ki a színpadon, testbeszéd, szemjáték az összes eszköze, felsőfokon. Tóth Zsófia és Lengyel Benjámin, Karola és Halbror szerepében, két fiatal, ám a munkát már most ügyesen kerülő építőipari segéd szerepében szépen illeszkedik a színészcsapatba, karaktert formálnak, észrevehetők. Futólag megjelenik Bezerédi Zoltán, nem végzi szépen, megszégyenülten kullog ki, miután felismeri, hogy a vízcsapból a szennyvíz fog kilövellni, minden fordítva van bekötve. Kb. 3 percet van színen, és megmutatja Oskar 40 évét a kisiparban, annak azon fertályán, ahol a vállalkozó számlát is ad, és papírja van róla, amit csinál.

Ne szépítsük, nincs anderseni alapanyag, merthogy dán író darabjáról beszélünk, de Karen Blixen önéletírása is mélydráma ehhez képest. Ámde ez nem számít, mert Máté Gábor „hagyta játszani gyermekeit”, és bölcsen úgy hangolta az előadást, hogy szervesen illeszkedjen a Katona repertoárjába, pótolva az Ithaka, A nyaralás, a Portugál című darabok temetése utáni űrt. Néha pengeélen táncol, de megmarad a kellemes színházi élmény tartományba. Ehhez persze az kell, hogy itt kerüljön színpadra, ahol egyedi eszköztárú, önjáró alakításra képes a legkisebb mellékszereplő is, pontosan tudva, hogy amit nyújt az attól lesz színjáték és nem röhögtető ripacséria, hogy ő magának művészként hol húz határt. Amit ebből a darabból ki lehetett facsarni, azt a Katona társulata kipréselte. Szórakoztató, felüdítő „magas szintű telepódiumos” előadást színpadra téve. (Ifjabbak kedvéért: nagyszüleink szombati szórakoztató tv-színháza a ’80-as években, az akkori Vidám Színpadra épülve, de a fellépők között ott volt rendszeresen Máthé Erzsi, Tábori Nóra, Körmendy János, Agárdy Gábor, Moór Marianna, Szacsvay László, Schubert Éva is.) A Mesteremberek talán könnyen feledhető, ám érzésre remek emlékű este lesz.  

P.s.: Az előadást követő napokban látva az Isten, haza, család című darabot is a Kamrában, ez a csapat lehet a kedvesebb. Nem móka és kacagás, kutya nehéz kenyér színésznek lenni a Katonában Tarnóczi Jakab kezei között, de erről később.....

(Fotó: Toldy Gábor)

 

Megjelent: 756 alkalommal
Tovább a kategóriában: Csehov: Sirály (Vígszínház) »