Elemek megjelenítése címkék szerint: Zsótér Sándor

Gazdag és szegény, oszt’ jónapot   

(Nemzeti Színház – Bertolt Brecht: A gömbfejűek és a csúcsfejűek, avagy A gazdag a gazdaggal társul szívesen - 2019. február 22.-i előadás)

Éva: Telt ház a Nemzetiben: Zsótér Brechtet rendez. Az epikus színház checklist-jének minden pöttye kipipálva, de a kilógó didaxist átváltoztatja a rendező stílusérzéke és a színészek pontossága. Ahogy Voith és Udvaros songot énekel, az meg bámulat. Kristán Attila szegényemberét minden gimnáziumi életvitel-és gyakorlat órán meg kéne mutatni. Ha egyszer ezt megérti az ember, utána már nudli a törifakt.
Iza: Nyilvánvaló, hogy Zsótér Sándor a Nemzeti Színházban nem politikai színházat csinál. Még azt sem mondanám, hogy a darab tényei felismeréséből kirajzolódna „korunk igazsága”. Az persze nem kizárt, hogy bizonyos nézők fejében feldereng némi hasonlóság képzete 1930-as évek Németországa és 2019 Magyarországa között. Ami miatt az előadás hat, élvezetes: a humánmatéria. Három nagyon eltérő játékstílusú színész: Udvaros, Voith, Kristán színpadi jelenléte, játéka. 

Miután a Színházi Kritikusok Céhe nyilvánosságra hozta saját listáját, mi, mezei nézők is összeálltunk egy szavazás erejéig, a díjkiosztás és az eredményhirdetés előtt egy hónappal. A színikritikusok 24-25-en szoktak szavazni minden évben, mi most 38-an voltunk, olyan nézők, akik hetente többször is színházban töltik az estéjüket. Mi így láttuk a tavalyi évadot, gyermekelőadásra és életműdíjra nem voksoltunk, bár az utóbbira tudtunk volna, de mindenki örült Székely Gábornak. Van némi azonosság, de a hangsúlyok azért alapvetően máshol vannak.

 Mari, a boszorkány

(Nemzeti Színház - Brecht: Galilei élete - 2016. március 23.-i előadás)

Kaján belső vigyorral ültem be az előadásra, fejemben Balázs Péter, a Vígszínház igazgatói posztjára beadott pályázatából származó mondatával: "Brecht elkopik, Molnár Ferenc színháza ragyog". A mosolygásra több okom volt. Az egyik nyilvánvaló, mit szólhat vajon Balázs Péter látván, hogy a magyar színházi élet szó szerint felszentelt műhelyében elkopott Brechtet játszanak. A másik, a Vígszínház kamaraszínháza, a Pesti Színház Testőr előadásán egy jó hónappal ezelőtt, láttam a "ragyogást", igaz ez nem Molnárnak szólt, csak az adott előadásnak.     

Jeges hegyek, mit sem érő elvekkel

(Nemzeti Színház  - Ibsen: Brand - 2016, február 25.-i előadás.)

Egyszerűen szégyelltem magam, hogy röpke két év, és én képes voltam belépni a Nemzeti Színházba. Ennyit az elvekről. De kíváncsi voltam arra, amitől a Kritikusok Céhe kifeküdt. Zsótér Sándor Ibsen rendezésére és Trill Zsolt Brand-alakítására. Végeredmény ? Kedves színikritikusok, ti mit és hol néztetek ? 

Jágó a hős, kinek valódi arcát a tette tárja fel

(Stúdió K - WSOthello - 2015.december 3.-i előadás)

Bessenyei Ferencet idézve, már annak is örülhetnénk, ha a nézőtéren Jágók ülnének, de ennél rosszabb a helyzet, a csodás Disneyland helyett Jagoland a minket körülölelő valóság…..