Iza színházban járt - Cseh Andrea Izabella

Semmiből valamit….    

(Spinoza Színház – Győrei Zsolt - Nagy Dániel Viktor - Wunderlich József: Nyíló combok erdein túl - 2016. november 21.-i előadás)

Ma életünk eseményeinek 140 karakterbe kell beleférnie. Nekünk a boldog születésnapot már csak HBY. Ha valami nagyon tetszik, az csak LOL. Ha azt akarjuk hívjanak, az PCM. Ha valakit gyászolunk, az RIP. Erre jön ez a Velemi Névtelen és „a középkori fenomén nevében egy avult poétika szépségeit firtató kalandor mórikálja magát előtted, versíró ifjúságának lankadt szellemeit idézgetve […] megmosolyognád, de bizonnyal elnéznéd neki ravaszkodó merszét, és félretéve okosságodat, kedvvel forgatnád a magát-kerülgetésében is magát-keresgélő könyvét.” Igen, kétszer-háromszor kell elolvasni, hogy végre megértsük. Szómágia és szóorgia.

szerda, 16 november 2016 00:34

Rekviem (Feledi Project)

Knocking On Heaven’s Door

(Feledi Project – Rekviem - 2016. november 15.-i előadás)


Ha valaki meghal,
az csak úgy tűnik, mintha meghalt volna.
Továbbra is tökéletesen eleven marad a múltban,
éppen ezért nagy butaság,
ha az emberek sírnak a temetésén.
Minden egyes pillanat, a múlt, a jelen és jövő,
mindig is létezett és mindig létezni fog.
(Kurt Vonnegut)


Van-e élet a halál után? Ezt a kérdést előbb-utóbb mindenki felteszi magának. A Feledi Project előadása láttán előbb. Biztos vagyok benne, hogy minden néző úgy állt fel az este, hogy rádöbbent, vagy újra rádöbbent, véget fog érni egyszer a földi léte. Annak, aki vesztett el már valakit, aki fontos volt számára, vagy maga nézett szembe már a halállal, felkavaró az előadás. Pont, mint Bob Dylan klasszikusa, a Kopogás a mennyország kapuján.    

péntek, 11 november 2016 12:13

Dollár Papa Gyermekei: Csehov (Trafó)

„A tréfa kedvéért a szart is meghallgatom” 

(Trafó – Dollár Papa Gyermekei: Csehov – 2016. november 10.-i előadás)

„Tanuld a kínt úgy nézni, mint rossz mozit!
Az is bolond, ki más bajában osztozik!”
(John Kander - Fodor Ákos: Pókasszony csókja)


Best of Csehov. Szigorúan Anton Pavlovics szerelmeseinek. Az estnek két tanulsága volt. Egy: Csehov zsenijéhez kétség nem fér, érzései, gondolatai, így írásai a szeretetről és gyűlöletről, életről és halálról igazak, így mindent kibírnak, mindig, mindenhol, minden körülmények között. Kettő: azonnal de rögtön lehetőséget Für Anikónak, hogy ne csak sűrítve, hanem isten igazából Arkagyinát, vagy Ranyevszkaját játszhasson a színpadon. Most van itt az ideje.

kedd, 08 november 2016 12:44

Mamma mia! (Madách Színház)

Amikor a néző visz mindent…..

(Madách Színház – Andersson - Ulveus: Mamma mia! - 2016. november 7.-i előadás)

Azt hittem annál bizarrabbat, hogy Stohl András talpig dizőznek öltözve lejt az Őrölt nők ketrecében nem láthatok. Tévedtem. Stohl András Sam-ként a Mamma Mia fináléjában, tíz centis talpú platform cipőben, testhez simuló ezüstgyöngyös fehér lasztexben ringatva csípőjét a Waterloora, mindent visz. Ezt még Tom Jones is lekoppintotta volna az 1970-es években, Vegasban.

Begónia, jobban fáj, mint hittem….

(Átrium Film-Színház – Molnár Ferenc: Egy, kettő, három - 2016. november 4.-i előadás)

„Az Egy-kettő-három anyaga semmivel sem több, mint egy rövid, néhány sorban elmondható anekdota. Egy toprongyos taxisofőrt egy pénzfejedelem egy óra alatt kiöltöztet előkelő úrrá, báróvá, vezérigazgatóvá, amivé csak akarod. Ez a történet egyáltalán nem fontos, semmire sem jellemző, még csak nem is igaz. A valóságban ilyen dolog semmi körülmények közt sem történhetik meg.” (Schöpflin Aladár)

csütörtök, 20 október 2016 00:39

Pilinszky: Szálkák (Feledi Project)

,,Az Atya, mint egy szálkát / visszaveszi a keresztet"

(MOM Kulturális Központ – Feledi Project: Szálkák – 2016. október 18.-i előadás)

Mint „első találkozás”, gondtalan érzés volt gyönyörködni a Feledi Project Psyché című estjében. Az új bemutató, Pilinszky: Szálkák fantázianevű előadása viszont intellektuális kihívást jelentett. Feledi János nem kínált könnyű utat. Ahhoz, hogy értő nézővé válhassak, ismernem kellett Pilinszky Szálkák című verskötetét, a Feledi Project már bevett szimbólumvilágát, kifejezésrendszerét, s el kellett fogadnom azt a gondolati bevezetőt is, amit a rendező-koreográfus kínált estje előtt, saját értelmi/érzelmi motivációjáról. Csak ülni és nézni, kevés volt.

Dirty dancing 

(Thália Színház – Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok - 2016. november 5.-i előadás)

A Gellérthegyi álmok Karinthy Ferenc legjobb drámáinak egyike. A történet 1944-ben, egy romos villában játszódik Budapesten, ahol két fiatal a halál árnyékában találkozik, egyiket a hadbíróság, másikat a zsidóüldözés fenyegeti. Az összezártságban kölcsönös rettegésüket elűzendő szerepjátékaik, a közöttük fellobbanó szerelem vibrálóvá teszi a történetet. A háború, az ostrom árnyékában győz az élni akarás. Már a gondolata is szürreális, hogy ezt lézer-, hang-és fénytechnikával mutassák be, 3D-ben, ráadásként eltáncolva, mind Ginger és Fred. A Thália Színházban megtették.

Please, smile!   

(Katona József Színház – Moliére: Nők iskolája - 2016. október 24.-i előadás)

Nem volt kedves Máté Gábortól a kis beszólása, „ti, akik esténként művészszínházban ültök”, mert igen bizalmasan összespannolt velünk, közönséggel. (Na, inkább menjünk stadionba?) De kárpótolt a kiváló ütemű és ízlésű előadás, ami olyan volt, mint egy őszi éj csendes mosolya. Kis nevetés, kis keserűség, kis káröröm. Nekem cseppet sem hiányzott semmiféle lila művészi üzenet. Elég volt az egyszerű kis életmese, pici tanulsággal.

szombat, 15 október 2016 12:50

Csehov: Három nővér (Örkény Színház)

„Nem ittam ma kávét. Szólj, hogy főzzenek…” 

(Örkény Színház – Anton Pavlovics Csehov: Három nővér – 2016. október 14.-i előadás)


„Ezek az alakok szinte párhuzamosan élnek,
mindegyik annyira el van foglalva
 a maga boldogtalanságával,
hogy észre sem veszi,
hogy a másik boldogtalanságának ő az oka.”
 (Schöpflin Aladár)


Az agyturkászok szerint a ma embere azért boldogtalan, mert túl sokat gondolkodik és túl keveset érez. Csehov hősei túl sokat gondolkodnak és túl sokat éreznek, ők hogyan élték túl? Az Örkény Színház Három nővér bemutatója szerint sehogy, az élet mindig igazi knock out. Az előadás szívfájdító volt ugyan, de inkább olyan röhögősből sírásba fordulós, aztán belegondoltam mit láttam, s az bizony már az it’s a crying time volt.  

Mejerhold kontra Sztanyiszlavszkij

(Nemzeti Színház – Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A krokodilus – 2016. október 9.-i előadás)

„Dosztojevszkij humora:
szivárvány a reménytelen téli égen…
az éjszaka nevetése”
(Kosztolányi Dezső)


Ha nem vigyázok, törzsközönség leszek a Nemzeti Színházban. Előbb csak Zsótér két rendezése miatt néztem be, aztán jött a MITEM, majd Szűcs Nelli Fedák-estje, most pedig Dosztojevszkij és Valerij Fokin. De, az általam legbölcsebbnek tartott színésznő (igen, Vári Éva) pár hete egy újságírói kérdésre a mai közéletről azt mondta - a színház szempontjából persze - „jobb meg bal oldal csak a nézőtéren van”, így a „színpadnézésre” felhatalmazva érzem magam bárhol a jövőben. Azért alaposan meglepett a színház új bemutatója.

33. oldal / 42