Iza színházban járt - Búvópatak (Fekete Ernő 50)
szombat, 19 március 2022 12:30

Búvópatak (Fekete Ernő 50)

Értékelés:
(102 szavazat)

Első blikkre bajban lennék, ha meg kéne fogalmaznom, miért is kísérem, kísértem a pályáját. Mert a barátnőim kedvence? Mert a színházbajárás lassan szubkultúra, ő meg még ezen belül is egy kisebbség, egy kicsi-közepes művészszínház tagja? Mert nem celebesedett el? Mert – nem tudom, hogy eszességből vagy érdektelenségből – minden megszólalásában belga? Mert ő vállaltan „csak egy színész” – ez a hivatása. Hol többet, hol kevesebbet, de 27 éve folyamatosan színpadon áll. Néha filmezéssel, még vállalható bulvárral pénzt keres. Közben meg abszolút kényelmes, átlagos, igenis polgári életet él, minden tekintetben csendesen. Ez Fekete (Tibor) Ernő színművész felszíne, s az ez alattit nem ismerem, csak sejtem. Azt érzem meg róla, amit ő maga a színpadon héttől tízig megmutat.

Nem lehet sok közös bennünk. Ő egy szombathelyi munkáscsaládban, én egy fővárosi értelmiségi-vállalkozó családban nőttem fel. Biztosan mást adott, adhatott induláskor az élet. Végül meg úgy alakult, hogy hosszú-hosszú évek óta minden hónapban „együtt töltünk” egy-két estét egy poros és sötét helyen, a színházban.

Sokszor és sokban láttam, sokáig csak azért, mert a vele színpadon álló másik volt éppen kedves. Az első találkozás biztos ilyen volt a Bárka Színházban, 1995-ben. Szentivánéji álom: Kulka János Oberon, ő meg Lysander. Pontosan nem is tudom hogyan, de a „színpadon van még” szereplőből akkortájt lett az én színházamban valaki, amikor már terepruhás Jágóként állt ott és a Ciriri-t szavalta a Mennyekbe vágtató prolibuszban, mert valamiért ekkor láttam csak az Ivanovot is, 2010 körül.

Azóta ő az én „oroszom”, aki anyukámnak például Ruttkai Éva volt és lesz mindig. Mert ha meg kéne neveznem a három legjobb szerepét, abból nálam kettő orosz lenne: Miskin és Ivanov, csak harmadikként futna be egy francia, A mizantróp Alceste-je. Amikor Trofimov volt, még Törőcsik Mari Ranyevszkajá-val voltam elfoglalva, de jöttek sorban: Dosztojevszkij, Gorkij, és a Gogol darabok, még több Csehov, Turgenyev. Szólnia sem kell, belép a színpadra és már meg is van a saját spleenjébe fulladt, valamikor piszok tehetséges orosz karakter. Még az Oblamovok között is Oblamov feelingje van. De így van ez Shakespeare, Molière, Ibsen és Brecht szerepeivel is. Mindig abban abszolút koncentrált felsőfok, akiben éppen él. És nem csak a klasszikus szerepekben, Weöres, Tasnádi, Térey, Borbély, Tar, Spiró és Korniss alakjai ugyanúgy utat találnak hozzá, ahogy maga az ő írói figuráikhoz.

Mérhetetlenül figyelmes, nem kell szaladgálni utána, negyedévszázada a Petőfi Sándor utca 6. szám alatt színész, a Katonában, még ha néha el is lép egy-egy vendégszerepre. Nekem ő a Katona, hisz a ’82-es zászlóbontást azért még jócskán lekéstem.  

A születésnapja körüli gondolataim elején vacilláltam, hogy vajon eszes fickó-e, de amire idejutottam már tudom, feltétlen. Pontosan tudja mi mennyit ér neki, ha úgy érzi, egy időre ki kell állni, hát kiáll, háttérbe vonul. A fókusz a hosszú távon van, nem a holnapi sikeren. Ha estéről estére képes - látható sérülések nélkül - 100-400-1000 szempárnak kitenni magát, tuti exhibicionista, mégsem szállt el magától. Mer vezető színészként teljesen közönséges életet élni színházon kívül, magában, zárt körben. Biztos nem pánikol, szorong, ha nem ismerik fel az utcán, sőt - nem hisztiből -, de éppen attól borulhat ki, ha megismerik.

Úgy hat éve egy nagyon sikeres magánszínház-csináló kurzusán vettem részt. Feltette a kérdést, szerintem ki ma vezető színész. Rávágtam, hogy például Fekete Ernő. Mire azt mondta: eladhatatlan, ha nem teszi mellé x-et, a kutya nem megy be rá, nem tudja ki az. Azt gondoltam magamban, hogy ez egy…… Pedig teljesen igaza volt. Fekete Ernő sohasem lesz Kulka, Alföldi, Stohl, vagy éppen Polgár Csaba, Keresztes Tamás, Vecsei H. Miklós. Vagyis jól eladható művész-cikk ezért vagy azért, még ha azt maguk nem is akarják. Mert hozzájuk hasonlóan ő sem tucatárú, de még a kiválóak között is különáll. Mer önmaga lenni, támaszok és fények nélkül. És biztos elhiszi, hogy a civilként is van príma élet.  

Nem „bandázik”, nem social media-ázik, nem botrányhősködik, nem tesz be-és kijelentéseket. Ha egy üzletben bunkók vele, simán kimegy, és nem írja ki még aznap a hírfolyamára, hogy az a… p….-ját, tudjátok ti, hogy én ki vagyok, kit kóstolgattok. (Vélhetően nincs is hírfolyama, web-oldala.) Nem érdekli hangosan, hogy mi PC, bármit gondol, azt magában gondolja és az övéi között, nem osztja azt meg a Kossuth-téren, mert kínálnak felé egy éppen üres mikrofont.

Jólesően nem tudok, tudunk róla semmit. Vagy csak éppen annyit, hogy ad aprót a Fedél Nélkül árusoknak, nem vagy nehezen szokik le a cigiről, van egy Peso névre hallgató spanyol vizikutyája, és február a száraz hónapja, mert az a legrövidebb. Biztosan vannak titkai, és ez nagyon jó. Emiatt érdekes közel 25 év után is a színpadon. Mert alapból nem tartozik ránk, hogy milyen pizsamában alszik és kivel, hol nyaralt, milyen autót vezet, és fehér vagy vörösbort kortyolgat-e esténként. Ahogy ő rá sem ez az info a közönségéről.

Ami ránk tartozik abban 100 %-os. Nem több, és nem kevesebb, minden este 100 %, lassan harminc éve. Ha kimegy a színpadra ezzel tartozik magának és nekünk, hogy akkor és ott, abban a 90-150 percben a legjobbját adja. Egy percig nem hiszem, hogy akármelyik este is „dobná a szerepet”, ellenben hiszem, amikor elért oda, hogy néha már dobta volna, akkor volt mersze azt mondani az igazgatójának, hogy most köszöni, nem kér addig, amíg nem lesz újra színpad-és/vagy színházéhes. Mondhatta, mert az elmúlt két és fél évtizedben már tőle (is) Katona a Katona, saját nevelés.

Végül mégis meg tudom fogalmazni, miért kísérem másfél évtizede a pályáját úgy, hogy szinte minden új szerepében láttam: mert búvópatak-színész. Egy-egy szakaszon nem látszik, és hol a hegyen, hol a völgyben fut. Izgalmas, sejtelmes, magának való, önmagáért felelősséget vállaló a színpadon és azon túl is. Imponál Oblamov feelingje, meg az is, hogy nem tudom milyen bort iszik. Csak azt tudom, ha kiáll a színpadra jól esik figyelni rá, hallgatni amit és ahogyan mond vagy vele együtt csendben lenni.

Egy mértéktartó és mérvadó színész 2022-ben, akire minőségi színház épülhet, és aki mától papíron elmondhatja, kapiskálja mit jelent a middle aged crazy.  

(A fotó a Katona ez évi hivatalos képe.)  

Megjelent: 2404 alkalommal