Iza színházban járt - Thomas Vinterberg és Tobias Lindholm: Még egy kört mindenkinek (Orlai Produkciós Iroda)
csütörtök, 28 szeptember 2023 13:21

Thomas Vinterberg és Tobias Lindholm: Még egy kört mindenkinek (Orlai Produkciós Iroda)

Értékelés:
(107 szavazat)

Férfiszenvedély

(Orlai Produkciós Iroda – Thomas Vinterberg és Tobias Lindholm: Még egy kört mindenkinek– 2023. szeptember 21-i előadás)

Éva: Elveszettség ellen, fásultság ellen, cifraélet ellen egy feles? Igen. Modus vivendiként azonban veszélyes. Tudják, Mister Alkohol karjaiban tart és mégsem szeret. 

Iza: Billy Wilder filmje jutott eszembe, a Férfiszenvedély, az alkoholfüggőség durván plasztikus feldolgozása. De amire kijöttem, mégis úgy gondoltam az új OPI produkció inkább az életközepi válságról szól. Amire megérjük a negyvenet világossá válik, valahogy fenn kell tartanunk a mindennapi kegyelmi állapotunk azért, hogy társadalmilag működhessünk. Van, aki iszik, van, aki balagyféltekés rajzórára megy, és van, aki színházi blogírásba kezd. A színészi jelenlét miatt magam biztos többet láttam az előadásba annál, amennyit Paczolay Béla rendező színpadra vitt. 

Iza: Nem a legnagyobb életérzés a kapuzárási pánik, egy véget nem érni látszó küzdelem, hogy újra élesszünk valamit, ami élt bennünk, de az elvárt felnőtt viselkedés már eltemette. Nincs már játék, összeszorított szájjal mozgósítjuk magunkat minden reggel, hogy elviseljük az előttünk álló napot. Valami hasonló a helyzet a darab szereplőivel is, akik 40-es és 50-es férfiak, és játékba kezdenek, hogy mentsék az életüket, egy kicsit jól vagy jobban érezzék magukat. A játékuk egyszerű, némi nappali spicc fenntartásával kezelik a valóságot. A tanáremberekből álló kvartett egy norvég filozófus, bizonyos Skårderud elméletének – tudományos és dokumentált – tesztelésébe kezd: működik-e a mértékkel ivás. Kiindulási alap, hogy alkoholhiánnyal születünk, holott az ideális szint a vérünkben a 0,05 százalék lenne. A darab hősei remélik, hogy ennek állandó fenntartása kevésbé nyomorúságossá teszi az életüket, kedvez megromlott párkapcsolatuknak, csökkenti a munkahelyi stresszt, de főleg elveszi a mindennapi kötelezettségeik és gondjaik súlyát, segíti őket abban, hogy türelemmel kezeljék létük végességét.

Éva: Zöldy Z Gergely díszlete funkcionálisan elegáns, felidézi a skandináv egyszerűséget és könnyen illúziót teremt: tanári, lakáscsücske fotellel, söntés, elegáns étterem. A tolóajtók plexijének adománya az elmosódás: törött fényben csak sejthető űrmértékű poharak, gyors mozdulatok, pixelesedő tónusok. Ad notam stílusbravúrok Pető Kata jelmezei,  atmoszférateremtők és tolakodás nélkül informatívak.

Iza: A férfinégyes vezére Martin, kiégett középiskolai történelemtanár, sem a tanítás, sem a családja nem nyújt neki boldogságot, néhai önmaga árnyéka. Róla tudjuk meg legtöbbet az előadásban. Valaha – nem alaptalanul - tudományos ambíció voltak, doktorira készült, de családja eltartásának kötelessége visszavetette lelkesedését. Otthon és az iskolában is vegetál, ám diákjai ambiciózus szülei nem hagyják szó nélkül tanítási közönyét, így veszélyben az állása, és romokban a családi élete is. Láss csodát, hála a reggeli felesnek Martin tanári teljesítménye javulni kezd, és ami a fő, a kedélye is. Király Attila ismerős negyvenes férfi típust ölt magára, kiinduló állapota: élettelen és unalmas, a férfi, aki mindenhol csak fizikailag van jelen. Játékuk kizökkenti a zsibbadtságból, mintha az élet igazságot szolgáltatna neki. Mert újra belső tűzzel tanít, visszanyeri a tiszteletet osztálytermében, és házassága is helyreáll pár hétre, végre újra van családja és közérzete. Király remekel a szerepben, használva mozgástervezői, koreográfusi tudását színpadi gesztusokban és főleg testi jelenlétben ábrázolja a karaktert, visszafogott arcjátékában követhető nyomon a férfi belső érzésvilága. Vonásaiban végig ott a middle age crazy megkeseredettsége, ami kissé lazul, amikor újra vitálissá válik, tekintete feléled, tartása potens férfiasságot ölt. Különösen, amikor egy belevaló töriórát tart – a szövegben erős közhelyekkel ugyan –, de Churchill, Roosevelt emberi erejéről mesél, újra szerepel az életnek hívott játékban. Azt kicsit a rendezés rovására írom, hogy az előadás befejezése Martin karakterében kétesélyes, társai által egy dirtydancinges emeléssel abszolút a valóság fölé emelkedik, de nem tudni hová: az újra megtalált hétköznapi boldogságba vagy a semmibe röpül.  

Éva: Epres Attila játssza Tommyt, a szétment házasságú tornatanárt. Epres koloritban gazdag hangja nemzeti kincs, már azzal megteremti a kissé kopott kedélyű, de egyszerű jóbarátot, a modoroskodás nélküli, kevésbé mutatványos jellemű jófiút. Ott van ebben a Tommyban a töröttség, de erre csak az végére jövünk rá. A szeszfok emelkedésével tündéri lesz, mikrobiztatásokkal a képzeletbeli falábú diákokból imaginárius csapatot varázsol, szinte érezzük a tornatermi padlatot a cipőnk alatt.

Iza: A csapat legfiatalabb tagja Nikolaj, a filozófiatanár, aki 40. szülinapján veti fel a többieknek a norvég pszichiáter elméletét. A szépfiúkat játszó Schruff Milánra alig lehet ráismerni, ebben a kopott kardigános, elvarázsolt középkorú férfi szerepben. Középszerű és közhelyes, hiába is hirdeti magabiztosan Kirkegaard elméleteit. Mögötte gazdag feleség egy erős családdal, három akaratos kiskölykök otthon, tanítás után rendre kapja az asszonytól az ellenőrző hívást egy bevásárló listába csomagolva. Első önálló lépésére a feleség összepakolja a gyerekeket és hazaköltözik. Ő az egyetlen, akinek talán még lenne lehetősége egy jobb életre, de elmulasztja ezt az életkártyát beváltani. Kicsit kitombolja magát a spicces tanítással, aztán hazasomfordál összefoltozni középszerű családi életét. Egyetlen nyeresége, hogy a gyerekei nem pisilnek többé hitvesi ágyába. Schruff kedves színpadi jelenés a gyenge tartású férfi szerepében, aki nem kockáztat semmit, csak végre levegőt vesz kicsit.      

Éva: Debreczeny Csaba az énektanárt játssza, férfiként ez papedli szerep, elmozdulhatott volna a paródia felé, de nem tette. Jó, hogy nincs egytulajdonságú címke a karakterekre ragasztva: ezt az énektanárt magamtól sosem találtam volna ki, de nagyon érvényesnek tűnt a kötött mellénykéjével, a hamis kóruséneklésre üvegesedő tekintetével, a hangvilla A-hangjára való zárt koncentrálással, a pia hatására előadott kreatív karvezetéssel.  Neki kellett diktálnia a komédiás részek tempóját, jó ritmusban, ép cezúrákkal viszi mindezt véghez, a váltás nem sérül, hangulat perfektül gördül. Igazi karmester. 

Iza: A darab dán kortárs történet, és valljuk be, kiváltságos nemzetnek hisszük, érezzük őket saját 2020-as éveinkhez képest, még akkor is, ha a magyarokkal együtt keményen versenyben vannak a legtöbb alkoholt fogyasztó ország címéért. De nagyon más a két társadalom életközépi válsága, nálunk ma a felszínen maradás a tét, náluk az unalom túlélése. Vinterberg és Lindholm története lineárisan fejlődik és meglehetősen kiszámítható. Ami az előadásban plusz és értéke, az a színészi játék. Kiváló a férfinégyes színpadi kémiája, és abszolút hihető, hogy középiskolai tanárok baráti közösségét látjuk. Az előadás hangulata laza, mindenki kapott a rendezőtől egy erős stand up comedy jelenetet, amit kivétel nélkül könnyeden adnak elő. Morálisan nem terhel meg bennünket az este, ahogy igazságot sem szolgáltat, de erősen szórakoztat, jó vele menni, azt érzi a néző kiváló estét kapott a pénzéért, és tényleg. Kifelé elkezdünk gondolkodni: vajon az én életemben minden rendben van? Mibe kerül nekem a társadalom irányába fenntartani a jó polgár képét?

Éva: Bármennyire is szórakoztatásnak látszik a felszín, a kiváló színészek a figurák töröttségének sok árnyalatát mutatják meg. Negyvenen, nota bene ötvenen felül mindenki saját élete hiánydramaturgiájának avatott tudója, nem oldja meg már problémáit, csak jól eligazodik közöttük. És keresi az örömöt hol jó, hol kevésbé jó eszközökkel, kreatív megküzdés jeligére. Vidám harcosok, akik vagyunk. Ez egy értékes OPI előadás, érdemes nézni.  

Fotó: Orlai Produkciós Iroda honlapjáról  

 

Megjelent: 2318 alkalommal