Vihar (Örkény Színház)
Minden varázslat
Shakespeare: Vihar/Bagossy László/Örkény Színház
Einstein szerint vagy abban hiszünk, hogy a világon minden varázslat, vagy abban, hogy semmi. A varázsló a gnóthi szeauton parancsa szerint él, a legtöbbet önmagáról tudja, ezért a többi ember is nyitott könyv a számára. A varázslat nem megosztható: magányos műfaj. A varázsló - a beavatott - egyedül van. Magányos a varázsló, magányos az író, magányos a rendező. Magányos az Örkény színpadán Prospero. Bagossy László Viharja a varázslatról, hatalomról és a különállásról szól. Gálffi László Prosperója autonómiáját a megszenvedett magány és tudás adja, a hatalom csak ráadás.
Shakespeare: Macbeth (Ódry Színpad)
Féktelenül
(Ódry Színpad - Shakespeare: Macbeth - 2016. január 29.-i előadás)
Mindent lehet. El lehet játszani a negyvenszereplős Shakespeare-drámát négy színésszel egy egyetemi padláson. A képzeletünk működik, a végzősök tehetsége és néhány irodai görgős szék, bot, kötél, vörös gumikesztyű, antracitszürke műanyag fólia elegendő ahhoz, hogy a sötét skót tragédia megelevenedjen.
Anamnesis (Katona Jószef Színház)
A nevetés gyógyít
A Katona József Színház és a Szputnyik Hajózási Társaság közös előadásában volt látható ez év decemberéig a magyar egészségügy jelenlegi helyzetéről szóló darab. Az írók a színlap szerint Bodó Viktor és Róbert Júlia voltak, de széles körű ötletbörze előzte meg a színrevitelt, nézők, színészek és mindenki, akinek volt már abszurd, röhögtető, és kínos kalandja a honi egészségügyi ellátással, beküldhetett történetet. Kaptunk is elrajzoltsága ellenére egy igazán reprezentatív és pontos képet arról, hogy milyen groteszk dolog is ma Magyarországon egészségügyben dolgozónak, páciensnek, vagy hozzátartozójának lenni.
Kimennek maguktól
Dürrenmatt 1968-ban megjelenő Shakespeare királydráma-átirata, a Varsói Szerződés csapatai prágai bevonulásakor pontosan időzített volt: nincs szabadság, sem a nemzetek, sem az egyes emberek nem urai sorsuknak. Bagossy László rendezése a történelmi húsdaráló működését mutatja be, szórakoztatóvá téve a pusztulás abszurditását, saját jelentéktelenségünk patentjául adva vezetőink szintúgy értelmetlen vesztét. Ha esetleg azt gondolnánk, hogy nekik jobb.
A mizantróp (Katona József Színház)
Haraggal és önként – „hogy csak önmagad légy”
A Katona József Színház 2011. januárjában Zsámbéki Gábor rendezésében mutatta be Moliére A mizantróp című színművét. Szimbolikusnak tetszik, hogy a színház fennállása alatt egyszer történt csak meg, hogy egy darabot két rendezésben is színre vittek. Az 1988-as, méltán elhíresült előadást Cserhalmi Györggyel a főszerepben Székely Gábor leköszönő igazgató rendezte, akinek ez volt Katonában az utolsó rendezése. Zsámbéki Gábor a 2011-es bemutatót követően adta át a színház vezetését Máté Gábornak, aki mindkét Mizantrópban szerepelt. Ez a rendezés egy Zsámbéki-maxima és összegzés. Érdemes megkeresni a választ, hogy miért megy majd négy éve szinte teltházzal.
Übü király (Örkény Színház)
Üzembiztos Übü
Alfred Jarry, a francia drámairodalom fenegyereke volt. Übü királya modelljét, a rennes-i fiúgimnázium fizikatanárát az író egyetemes és mitikus alakká növesztette: Übü hataloméhes, kegyetlen, kapzsi, gyáva, gusztustalan és halhatatlan lény.