Send in the clowns

(Spinoza/Orlai Produkció - Csákányi Eszter: Akit az istenek szeretnek - 2016. január 28-i előadás)

Csákányi Eszter kicsit nyűgös. Aztán sóhajt egyet, félig feltelepszik a bárszékre, elvégre vele szemben 70 ember, aki ma műsort akar, hát jó, legyen. A színésznő elkezd cseverészni önmagával, látszólag a semmiről, majd elkapja a hév és már nincs megállás. Lendületben, a káoszból rend lesz, a fecsegésből show műsor.

Másrészt viszont….

(Spinoza /Orlai Produkció - Martin Sherman: Rose - 2016. február 10.-i előadás)

Ha valakinek, hát Vári Évának találták fel a monodrámát, mint színpadi műfajt. Nem kell neki kellék, díszlet, talán még partnerek sem, csak a közönség. Elvégre, ahogy azt egyszer nyilatkozta, "ezt a szakmát mégsem lehet illegalitásban űzni".

"Igen, most, hogy enyém a hatalom, pokolba öntöm az egyetértés tejét, és zűrzavarrá kavarom az egész világot."

(Átrium Filmszínház - Ionesco: Makbett - 2015. október 29.-i előadás)

Már az előadás szórólapja felhívta a figyelmet, „nemshakespeare”, hanem Ionesco Makbettjét nézzük, látjuk az este. A darab valóban csak a Macbeth átirata, semmi bátorság, lelki tusa jó és rossz között, semmi bűntudat, csak és kizárólag az emberekben ott rejtőzködő gátlástalanság, kegyetlenség és hataloméhség.

Moral insanity

(Radnóti Színház - Krleža: Glembay-ház - 2016. január 26-i előadás)

Egy polgári kamaraszínház, egy horvát társadalmi dráma és Valló Péter találkozása, 2016-ban, Magyarországon. Lehet ez érdekes?

Helyreb…uk a világot ?

(Pesti Színház - Schiller: Haramiák - 2016. január 4.-i előadás)

Én elfogadom Csehovtól, hogy kellenek az új formák, mert ha azok nincsenek, akkor inkább ne legyen semmi. De elgondolkodtam a Pesti Színházban Schiller: Haramiák című darabját látva, hogy egy Johnny Cash dal, vagy a Boom Shakalaka refrénű zenei betét lehet-e a megfelelő közvetítő forma a schilleri gondolatok interpretálásához.

"Itt minden olyan szép, mint egy álom. Ebben élünk mi benne"

(Játékszín –Székely Csaba: Bányavirág - 2015. október 23.-i előadás)

Csehov, Martin McDonagh és a székely valóság. Mi jöhet ki ebből? Kiderült, hogy nagyon is sok. Nemcsak egy remek színházi este, hanem egy érdekes tapasztalás a színházba járó közönségről, egy színház törzsközönségéről.

"Van egy ötletem, lökhetem?"

(Játékszín - Jack Popplewell/Robert Thomas: A Hölgy fecseg és nyomoz - 2016. január 27.-i előadás)

Vári Éva újra bebizonyította számomra, hogy a minőség valóban nem műfajfüggő. Ha elhivatott művészember áll a színpadon, akinek van gondolata a szerepéről, még egy középszerű darab is nyújthat briliáns estét a nézőnek.

Alföldi Kabaréja

(Állami Bábszínház - Masteroff-Kander-Ebb: Kabaré - 2016. február 14.-i előadás)

Hezitáltam hosszan, megnézzem-e. Mit kezdhetett Alföldi Róbert Bob Fosse kultikus filmje után a Kabaréval, különösen, hogy már többször színpadra állította. Aztán olvastam Alföldi nyilatkozatát: "[…] nem üzenet van, hanem inkább egy hangulat - amiben talán benne vagyunk, amiben élünk.[…] hátha arra kényszeríti az embereket, hogy elgondolkozzanak rajta." Hogy nincs üzenet, de szeretne gondolkodásra kényszeríteni, arról, amiben élünk, az mindjárt más, jöhet.

Macbeth Quartet

(Ódry Színpad - Shakespeare: Macbeth - 2016. január 29.-i előadás)

Egy fiú és három lány a színen, kezdődhet Macbeth, a gyilkos skót thán megidézése. Borzongató gondolatok és alacsony költségvetés. Lehet-e színházat csinálni hittel és képzelettel, pénz és paripa híján?

"A formák bomlanak"

(Katona József Színház - Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon - 2016. február 17.-i előadás)

A Katona József Színház Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon című előadása körülbelül akként összegezhető, mint a még tisztességesen berúgni is képtelen Kis János festőművész és Vinczéné, az alattomos viceházmester, a "büdös bogár" párviadala. A néző nemigen érzékeli az egyén társadalomból való kivonulását, a főhős "oszlop tetején állását", az értelmiségi lét válságát. Amit láthatunk az zárt térben való vergődés és még messziről is olcsónak ható bor, konyak, literszám. Van-e nézői felvevőpiaca 2016-ban Sarkadi Imre műveinek?