Kornis Mihály : Kádárné balladája (Vígszínház/Házi Színpad)
Látogatóközpont
(Vígszínház/ Házi Színpad – Kornis Mihály: Kádárné balladája – 2019. február 11.-i előadás)
Éva: Kádárné történetét látva rájöttem, hogy Magyarország történelme egy ízléstelen látogatóközponti tematikus kiállítás. Az a kicsike szabadság azért, amit felidézett az előadás utolsó pár perce, mocsok jól esett. Kútvölgyi Erzsébet megpróbálja a lehetetlent, Kádár Jánosnét megidézni.
Iza: Kádár Jánosné 40 fölött kortársunk, nem történelem. Kicsi, egyszerű asszony, aki háta mögött tartja két kézzel a ridiküljét, szolid mosollyal a szája sarkában. Sokat tudunk róla, mert sokat olvashatunk férjéről. Gyurkó László, Kopátsy Sándor, Huszár Tibor írásait. Az én fejemben más ő, mint most a Víg Házi Színpadán. Ez nem baj. A baj az, hogy az előadás nem mutatja meg őt. Ezt nem Kútvölgyi Erzsébet terhére rovom. Számos sebből vérzik a produkció.
Dollár Papa Gyermekei: Árvácska
Néha nem a halál legrosszabb
(Trafó/ Dollár Papa Gyermekei - Móricz Zsigmond: Árvácska -2019. január 31.-i előadás)
Éva: A férfi erőszakol: nőt, gyereket, a férfi ver: nőt, gyereket. A nő kínoz gyereket, férfit. Ebben a világban senkilányának lenni, ahol még a moslékot is sajnálják a lelenctől: ez az Árvácska. Kulka rejtélyes figurával debütált, Simkó Katalintól az évad legjobb alakítását láttam, Dollár Papa Gyermekei a csúcson. Mindezt úgy, hogy nem tudtam elbújni a látvány elől, pedig szerettem volna. Előadás után fel-alá grasszált az idegrendszeremben az élmény, leraktam volna, de nem lehetett. Egy éjszaka, hét történet.
Iza: Erős volt a színházi „népakarat”, vissza azt a Kulka Jánost, aki egyszer volt nekünk. Nem kaptuk vissza. Egy új, már más alapokon működő színész állt a színpadon. Független színházi környezetben, méltó módon. Persze Ő a produkció, nem a darab, holott Dollár Papa Gyermekei formáció önnön jogán esemény, ha bemutatót tart. Ördög Tamás rendezésében kíméletlen előadás született. Felzaklató, nézői komfortot letipró, szemérmes néző, főleg finomkodó ne üljön be rá.
Az ügy - avagy Normális Eljárás (Katona József Színház)
Beállt rendszer
Katona József Színház - Alekszandr Vasziljevics Szuhovo-Kobilin: Az ügy - avagy Nomrális Eljárás - 2019. január 3.-i előadás)
Éva: Előadás után volt némi rozés töprengés a Kantinban, hogy elég okos-e a Katona közönsége, - inkluzíve mi is -, hogy ne unja a legfrissebb Ascher-rendezést. Erre legalább két válasz van. Minek egy Gogolnál gyengébb orosz? Mert simán elhangzik naponta, hogy van egy kontaktom a helyettes államtitkár masszőrjéhez, próbáljuk meg a bíróság helyett. Ezért. Az előadás nem sistereg, de tele pazar színészi alakítással: Fekete-Mészáros-Bányai Kelemen.
Iza: Ha a Nemzeti Színház Dreamworks produkciója láttán az zakatolt az agyamban: De miért? Biza Ascher Tamás választására is hasonlóan reagáltam. Az előadást nézve nem változtatott ezen az sem, hogy óraműpontossággal működő társulat volt a színpadon, Mészáros Máté fenomenális, Fekete Ernő és Bányai Kelemen Barna duója mintha Elio Petri rendezte olasz politikai krimiből lépett volna ki. Sokan fanyalogtak a Sirály, Háztűznéző, A nők iskolája láttán, hogy uncsi, fád. Én nem, mind bejött valamiért. De most tényleg nem értettem - elsőre (!)-, hogy miért.
Best of 2018
G.B. Shaw írta: „…a személyes érzelem nélkül írott kritikát kézbe sem érdemes venni…..nem is a <személyes érzelem> a helyes kifejezés, hanem a <szenvedély> a művészi tökéletesség iránt…” Így értékeltük mi is a 2018-as színházi évet, persze ezzel nem Shaw-hoz hasonlítjuk magunkat. Kronológia sorrendben haladunk 2018 januárja és decembere között, felelevenítve azt a tizenkét előadást, ami legjobban megérintett bennünket.
Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája (Örkény Színház)
Megvan
(Örkény Színház - Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája - 2018. december 16.-i előadás)
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj:
az már a menny.
Mert minden körbe ér.
(Weöres Sándor)
Éva: Mondta már valaki Jászberényinek, hogy igazi? Indulókép: Nagy Zsolt homlokán öt ránc, Ficza Istvánén kettő, aztán az alter herceg és Márkus/Kaló legjobb kőszínházi utóda a játékban hol eggyé lesz, hol magas szinten kamarazenél. Mitől ilyen okos Polgár Csaba, hogy összerakja őket? Beszorítanak két flair szék, némi húgy, egy redva paplan és ötven levél Xanax közé. Neoncső, monitor, kamera. Eddig az egyetlen érvényes magyar színpadi Közel-Kelet, vagy mi, amit láttam. Respect.
Iza: A zsebkendőnyi színpadon az Arab Tavasz, meg a Bombák földjén, meg még a Szarvasvadász is. Ficza István és Nagy Zsolt, mintha a Pszicho Napsugár Fiúk, igazi horror picture show. Lehet attól színház a színház, hogy meggyötört művészlelkek néha kinyitják a gőzcsapot, például Jászberényi Sándor írásával.
P.B. Shelley: A Cenci-ház (Stúdió K Színház)
Mindent. Bármit.
(Stúdió K Színház – P.B. Shelley: A Cenci-ház - 2018. december 7.-i előadás)
Éva: A férfiak gyilkolhatnak, a nők nem. Fel sem merül, hogy a férji, apai, pápai rémuralomnak következménye legyen. A hatalom omnipotens, megaláz, megöl. Sötétből-sötétbe előadás ez: olyan kilátástalan világot mutat, amiből nincs menekülés. Ja, de. A halál. Piti Emőke Beatrixe hős: a reménytelenség összes erejével támad. Tudja, hogy az istennek semmi kifogása a gonosz ellen.
Iza: Tetszik vagy nem tetszik, ez itt a kérdés. Pattanásig feszült hangulat. Minden mocskos, még a tiszta is. Állati ösztönök, szex, vérfertőzés, gyilkolás. Se megbánás, se feloldozás. Macbeth és Lear, sőt, a Moor-fiúk is tanulhatnának a főhőstől. De az előadásban nincsenek árnyalatok, ellenpárok, az éjsötétet oldó huncutságnak még csak nyoma sem. Összegzés: az előadás hat, de nagyon; mégsem tetszik.
Ödön von Horvath: Don Juan visszatér (Jurányi Inkubátorház)
Kutyából nem lesz szalonna
(Jurányi Inkubátorház – Ödön von Horváth: Don Juan visszatér - 2018. november 25.-i előadás)
Éva: A háború által amortizált csábítót a nők azzal fogadják, ami számára már rég nem meglepetés. Ő viszont diszfunkcionálisan szerelmes. Kiderül, hogy női szempontból határozottan jobban megéri elcsábítottnak, mint elhagyott szerelmes nőnek lenni – tudom, szokott lenni közös metszet – mert nem mindegy, hogy az ember lánya belehal-e egy férfiba, vagy sem. Furcsa, lassú, erős képekből álló, reményt és szívmeleget csak nyomokban tartalmazó előadás.
Iza: Nem tudom, hogy valóban létezett-e Don Juan. Arra sem jöttem rá Kovács Ádám rendező vajon mi egyetemes mondandót látott legendájában, éppen ebben a színműben. Háborús veteránként Don Juan hazatér a frontról elhagyott menyasszonyát kutatva. Keresés címszó alatt össze-vissza ténfereg, szép-csúnya, öreg-fiatal, okos-buta nők garmadán át, hogy aztán maga is belássa, marad, aki volt. Ödön von Horvath darabjából nagyon hiányzik Mozart zenéje.
A diktátor (Vígszínház)
Gumimortadella, tejszínhab, humanizmus
(Vígszínház – Charlie Chaplin: A diktátor - 2018. november 12.-i előadás)
Éva: Hatvanéves nénik mogyorószőke dauerban nevetni jöttek, nincs mese. Ehhez igazítottan jómunkás látványszínházat kaptunk egy csodálatos alakítással: ifj. Vidnyánszky Attila borbélya-diktátora felejthetetlen. A második felvonás alatti tejszínhabkenés és mortadella-dobálás alatt azért szeretettel gondoltam a hajdan volt Vígszínházra és néztem magam elé.
Iza: Jó előadás a Vígszínház produkciója, attól a kis semmiségtől eltekintve, hogy teljesen érdektelen. Mindez annak ellenére, hogy ifj Vidnyánszky Attila színészi teljesítménye bravúros, ahogy a szereplőgárda is abszolút profin teszi a dolgát. Leginkább az zavart, az alkotók úgy gondolták, egy hívószó - akár Pavlov kutyájából - reakciót válthat ki a nézőkből. Hát nem. Ahhoz üzenetet hordozó, valós gondolatok kellenek. Igaz, a közönségük többségének mégis elég volt. Egy patinás polgári színházban elhangzik minden kontextus nélkül, hogy „stadion” és tapsolnak, kacarásznak, mintha cinkos módon egy hatalmas titokba avatták volna be őket.
Osztrovszkij: A művésznő és rajongói (Radnóti Színház)
A világot jelentő pénz
(Radnóti Színház – Osztrovszkij: A művésznő és rajongói - 2018. október 20.-i előadás)
„... és elrepült a nyár
Mégis egy színésznő új csodákra vár
Mint az ujja: sovány, a szíve éhes
Annyi jó szerep után is, a tehetsége: kétes..!
Mondd mi az, hogy karrier?
Örömök, rigolyák, eladott szerelmek,
Levetett új ruhák, elavult szerepek
Meg nem szült gyerekek….”
(Csemer Géza: Cigánykerék)
Éva: Szükségszerűen elkurvul az ember? Ha lefekszünk a pénzzel, elveszítjük a tehetségünket? Tudunk jól dönteni, ha nincs vagyonunk? A társadalmi mobilitás létezik egyáltalán? És a szerelem? Osztrovszkij egy őszi estén, szépen, ítélkezés nélkül: nem a rendezés kegyetlen, hanem az, hogy kétszáz éve a helyzet változatlan.
Iza: Van egy angol kifejezés: low-key. Azt jelenti visszafogott, s általában a társasági partyk jellemzésére használják az újságírók, ha az esemény nem volt rongyrázós. Valló Péter nekem a színházi Mr. Low-key. Kíváncsi is vagyok milyen lehetett az a rendezői korszaka, amikor Várkonyi a „Vadak” közé sorolta. Már nem fordítja ki sarkaiból a színpadot, de intellektuálisan mindig lehet vele menni. Meglepett, harcos/pártos ars poetica-t fogalmazott meg Osztrovszkij művével a színházról. Csillogó színpad, meg a szenny, ami mögötte van. Beavatott, milyen az ő „festett mennyország”-a (Kellér Dezső).
Závada Pál - Mohácsi János - Mohácsi István: Egy piaci nap (Radnóti Színház)
Itt élned, halnod
(Radnóti Színház / Závada Pál – Mohácsi János – Mohácsi István: Egy piaci nap / 2018. szeptember 27.-i előadás)
Éva: Rejtő Jenő szerint az embert saját jól felfogott érdekében úgy teremtették, hogy ne lásson a jövőbe. Minden Mohácsi (dráma, rendezés) ezt a tételt igazolja. Ki választaná a magyar történelem bármelyik emberöltőnyi idejét, így, visszatekintve? Na, ugye. A XX. század meg különösen kitett magáért. A két és fél órás előadás alatt végig azt gondoltam, hogy annyi sötét ostobaság, kilátástalanság, felhorgadó indulat, önreflexió-hiány és manipuláció biztos van már a mindennapjainkban, mint Kunvadason volt. Teendő?
Iza: Az Egy piaci nap kiváló előadás. A regény színpadi adaptációja tökéletes. A rendezés átgondolt, feszes, agyas. A színészek elszántak, színpadi jelenlétük akár egy figyelmeztető kiáltás. Még a sok kiváló közül is képes kiemelkedni Radnay Csilla, László Zsolt és Pál András. Az előadás mintha egy orrba vágás, vigyázz, ami megtörtént, lehet, éppen újra történik. Hogy lehet, hogy mégsem éreztem igazi katarzist?