Iza színházban járt - Love letters (Orlai Produkciós Iroda)
vasárnap, 11 július 2021 15:42

Love letters (Orlai Produkciós Iroda)

Értékelés:
(46 szavazat)

Akik sose hagyják abba…..
 
(Orlai Produkciós Iroda – Albert Ramsdell Gurney: Love letters – Ócsa, 2021. július 10.)  

Furcsa kimondani ezt, de Hernádi Judit és Gálffi László személyében már két legendás színész áll a színpadon, egy sokadszorra felmelegített produkcióban, amit ugyan megszakításokkal, de 1991 óta játsszanak. Amikor elkezdték előttük volt az élet, most meg már mögöttük a pálya. Harminc éve még csak reményteli színészígéretek voltak, mára két „megtépázott oroszlán” még teljes pompában, nemes vadak. Színháztörténet, amiért 35 fokos júliusi melegben is érdemes Ócsáig autózni.

Harmincegy év telt el azóta, hogy A.R. Gurney szerelmes leveleit a Broadwayon először „felolvasta” Colleen Dewhurst és Jason Robards, egy veterán, sokszoros Tony-díjas Broadway-páros. Ez volt Dewhurst utolsó premierje, 1989/1990 fordulóján. Dewhurst önéletrajza kivételesen lebilincselő, ráadásul vegyes darab. Maga kezdte el írni, de 1991 nyarán bekövetkezett halála miatt barátja, Tom Viola fejezte be. Viola olyan részletekbe menően írta le - az ekkor már súlyos beteg, nagy fájdalmakkal küzdő - színésznő megpróbáltatásait a darabbal (három házasság, két gyerek, negyven év színészlét után volt bőven miből párhuzamot meríteni), az előadással, hogy nemcsak olvasni, látni is szerettem volna, hasonlóan erős, karizmatikus művész(ek) előadásában.

Miközben Drewhurst búcsúzott a pályától, az élettől 1991-ben, a darab karaktereihez még túl fiatal, de két nagyon népszerű színész kapta kézbe a szövegkönyvet a Pesti Színház színpadán, szinte az amerikai bemutatóval egyidejűleg: Hernádi Judit és Gálffi László.

A. R. Gurney Love Letters című episztoláris darabjában Andrew Makepeace Ladd III és Melissa Gardner levelez egymással attól az időponttól kezdve, amikor először találkoznak a második osztályban, úgy nagyjából 60 éves korukig, 1940 és 1990 között. A darab nem vicces szerelmi krónika, inkább fájdalmasan szomorú a szerelem és a barátság elvesztése miatt. Melissa gazdag, de egy problémás és szeretet nélküli család lázadó lánya, aki a kötelező bentlakásos iskola után – ahonnan kicsapják -, férjül vesz egy megfelelő Wall Street-i fickót, szül neki két gyereket, és sikertelen festőművészre issza magát, mert akárcsak apja és anyja ő is alkoholista. Andy is jómódú család gyermeke, de neki dolgozni is kell a sikerért, nem kőgazdagok. Yale, haditengerészet, Harvard, bírósági gyakorlat, partnerség egy manhattani ügyvédi irodában, házasságkötés egy megfelelő lánnyal, három gyerek, végül egy szenátusi szék. Melissával ellentétben csak kétszer tér el az előre kijelölt útjáról, a haditengerészetnél beleszeret egy japán lányba, akit szülei ellenvetése miatt elhagy, és már szenátorként végre Melissával is beteljesíti, amire 50 éve vágyik.

Andy kezdi a levelezést, egy második osztályos köszönőlevéllel, pedig ez már ekkor "haldokló művészet". Azonban levelei révén felfedheti énjét, a lelkét, azt az érzelmi közvetlenséget, amire személyesen nem képes. Melissa utálja az „istenverte leveleket", de éppúgy szüksége van a levelezésükre – a feltétel nélküli barátságra -, mint Andynek. A leveleiket „Andy” és „Én” néven írják alá, és az első percben világos, hogy nem „Én” lesz az anyja Andrew Makepeace Ladd IV-nek.

Csak látszólag könnyed a szöveg, színészként rémálom lehet, hisz tele majdnem ugyanúgy ismétlődő eseményekkel, mondatokkal, talán tizenöt csak egyszóval eltérő karácsonyi üdvözlettel. Van benne esküvői meghívó, ügyetlenül megfogalmazott sajnálkozás, panasz, sérelem, és hosszú csendek. Előbb gyermeki, majd serdülőkori szlenggel, kis vulgaritással. (Vámos Miklós munkája a fordítás, élvezhető, szellemes.)  Aztán jönnek a felnőtt „jegyzetek”: válóperről, gyermekfelügyeleti jogról, állandó bizonyítási kényszerről, házasságban megélt magányról, kudarcba fulladt művészi próbálkozásokról, emberi kétségbeesésekről, elvonóról, szétesésről, vagyis az élet viszontagságairól. A legjobb levelek nem a szerelmes levelek, hanem a baráti mondatok, amelyek biztosítják a másikat, hogy kitartanak mellette.

Két színész: Hernádit és Gálffi mindent tud, amit a hivatásukról tudni kell. Ha kell mélyek, ha kell kajlák, ha kell meghatóak, ha kell undokok, de minden körülmények között érdekesek. Mácsai Pál rendezésében két ember ül a színpadon, akik egyszer sem néznek egymásra, csak a nézőtér irányába. És ekként is színes filmet nézünk, mert együtt eljátsszák a gyerek­korukat, a fiatalon meg nem élt szerelmüket, hogy bénán elszalasztják egymást, majd a középkor végén beteljesült egymásra találás felszabadító gyönyörét. Gálffi Andy kényszerességét, boldogtalanságát, rosszul megélt házassági magányát, öncsalását. Hernádi Melissa sérült énjét, művészi sikertelenséget, kínzó magányát, az elvonó­kúráit. Amíg az egyik színész beszél, a másik szemmel és arccal reagál, alájátszik. Tulajdonképpen többször meg kellene nézni az előadást, mert olyan távol ülnek a színpadon, hogy egyszerre nem lehet kettejüket befogni, pedig a páros produkció (egy verbális egy némajáték) mindig egyenértékű.  

A.R. Gurney darabja ürügy, a produkció maga Hernádi és Gálffi. Hiába láttam őket sokszor, sok darabban, húsz év alatt nem tudtam meg róluk annyit, amennyit ebben kilencven percben. Mintha lelki sztriptízt néztem volna. Élesen kirajzolódott két sikeres művészember árnyékos oldala. A saját csaló­dásaik, a megcsalatásaik és öncsalásiak, emberi és művészi bukásaik, újra és újra születő reményeik, vagyis az életük, amire már részben visszatekintenek. De mindenekfelett a teljesség, a szeretet utáni vágyuk, ami nemcsak hitelessé, de emberivé tette, teszi őket a színpadon. Mindenki a maga élethazugságait élheti meg általuk a két rész alatt, kisiskolás korától a nyugdíjig.

Két bátor művész áll a színpadon, díszlet nélkül, pőrén, igazan, hitelesen. Nincs technikai parádé, női ruhába bújt férfiak, kínzó műviség, méltósággal megöregedni képtelen színészek és színésznők, csak két – talán sokszor – megsérült, a színpadon feltétel nélkül őszinte, még mindig játékos, büszke ember. Jó, hogy Orlai Tibor előbb 2006-ban, majd tavaly újra előbányászta ezt a produkciót, és legalább az országban turnéztatja

Megjelent: 846 alkalommal