Iza színházban járt - Závada Péter: A széplélek (Stúdió K Színház)
kedd, 13 július 2021 11:10

Závada Péter: A széplélek (Stúdió K Színház)

Értékelés:
(13 szavazat)

(Závada Péter: A széplélek - térdráma - Stúdió K Színház, stream-előadás, 2021. május 13.)

In medias res dúl Neuschwansteinban a Lajosipar, recsegő walkmanból árad Wagner, nézegetik az imaginárius turisták a Hamupipőke-kastélyt, emögött pedig a závadai kemény-bölcsész tartalom, nemkülönben jelenidő: filozofálás a Utah-i szerverteremről, a romantikáról, mint elsőrangú idegroncsolószerről, az idegenekről és a félelemről. Homonnai Katalin Lajosként átlép az időn, nemen, Caspar David Friedrich Vándorává lényegül át. Nagypál Gábor idegenvezetője pedig kétségbeesett és irányt vesztett kortársunk lesz kék bársony mellényben, havasi gyopár kitűzővel a mindent tudó narrátor paródiájában.

Geréb Zsófia rendező hol fragmentált, hol áradó szövegszínházat tett a háromlépésnyi színpadra kiválóan Gyarmati Kata invenciózus dramaturgi közreműködésével. Két pillére Nagypál rutinié idegenvezetője, akinek „kisujjában van a régiótörténet” és a múltból előlépő II. Lajos. A király súlyosan terhelt uralkodók utóda, bántalmazott gyerek, homoszexuális, helyét, párját, békéjét sosem leli. Módunk van emellett elgondolkodni a német romantikáról, de nem az érettségi tétel kerekségű Novalis, Kleist, Hoffmann, Heine-felsorolásról, hanem a szakadékba tekintő, halálra vált filozofálásról a lét értelméről, a szépség iránti szenvedélyről, a széttöredezett valóságról és az abból való végleges kilépés kísértő vágyáról.   

Tárlóról-tárlóra, tárgyról-tárgyra haladunk.  Amíg a gájdolja a turistákat az egyre több személyes vallomással előlépő boldogtalan életű idegenvezető, jönnek elő képenként Lajos ugyanolyan örömtelen életének csomópontjai: az Elza-Lohengrin szerepjátéknál messzebb sosem lépő jegyesség, a koronázás, a valójában parazitózus Wagner-kaland, a kastélyépítési düh, a magánszínház, az egyre mételyezőbb és méltatlanabb férfikapcsolatok, a katonai kudarc, a puccs és gyilkosság. Bejátszik a náci utókor, mikor a kastély lopott kincsek őrzésére szolgált. Minden képnél magyarázat a törött életre: gyökértelenség, idegenség, félelem, soha meg nem nyugvás.

Homonnai Katalin Lajosa egyáltalán nem áldozat és nem is szimpatikus, hol tudatosan abszent, hol ingerült, hol taszítóan élvhajhász. Homonnai a helyenként filozófiai mélységű szövegeket maga előtt görgetve paralel játszik egy összetett figurát, mintha duplázódna a produkció: Lajos filozófiája és Lajos. Nem mindennapi teljesítmény. A boldogtalan duó másik fele Nagypál Gábor idegenvezetője: a kastély foglya, talajvesztettsége növekedésével egyre tragikomikusabb önigazolás-rohamokban tör ki és mint egy Wagner-ária csúcspontja, olyan a végső, bomlott tirádája. Pallagi Melitta és Nyakó Júlia játssza a jegyes Zsófiát és Máriát, az anyát, két gyárilag boldogtalan, magasrangú nőt. Pallagi Melitta Nietzschéje emellett furcsa, felszabadító fintora az előadásnak, Nyakó Júlia zárt, rajongó, eltökélt Cosima Wagnere pedig a férfinak magát totálisan alárendelő nő modellje lehetne. Spilák Lajos Wagnere jól ragadja meg a történelmi Wagner ambivalenciáját, a nagyformátumú művészlétet és a magánemberi önző kisszerűséget. Sipos György és Lovas Dániel all-round alakítják Bismarcktól a férfiszeretőkön át még a jelenidő turistáit is.


Nem könnyű előadás ez, nem is akarja megkönnyíteni a dolgunkat. Jól teszi, többszörnézős.

Megjelent: 1282 alkalommal