Elemek megjelenítése címkék szerint: Radnóti Színház

Miután a Színházi Kritikusok Céhe nyilvánosságra hozta saját listáját, mi, mezei nézők is összeálltunk egy szavazás erejéig, a díjkiosztás és az eredményhirdetés előtt egy hónappal. A színikritikusok 24-25-en szoktak szavazni minden évben, mi most 38-an voltunk, olyan nézők, akik hetente többször is színházban töltik az estéjüket. Mi így láttuk a tavalyi évadot, gyermekelőadásra és életműdíjra nem voksoltunk, bár az utóbbira tudtunk volna, de mindenki örült Székely Gábornak. Van némi azonosság, de a hangsúlyok azért alapvetően máshol vannak.

Hála az égnek, hogy felnőttem, s gőzöm nincs ki az a Párnaember!

(Radnóti Színház - Martin McDonagh: Párnaember - 2016. május 15-i előadás)

Majdnem 15 évvel ezelőtt láttam először McDonagh darabot, ugyanebben a színházban, a Kriplit. Azon az estén három dolog dőlt el számomra. A szerző minden darabját meg fogom ismerni, ha lehet színpadon, ha nem könyvalakban, Kulka János minden színházi bemutatóját meg fogom nézni és ha tehetem felnőttként is aktív színházba járó leszek, mert a színház egy semmihez sem fogható varázslat.  

Moral insanity

(Radnóti Színház - Krleža: Glembay-ház - 2016. január 26-i előadás)

Egy polgári kamaraszínház, egy horvát társadalmi dráma és Valló Péter találkozása, 2016-ban, Magyarországon. Lehet ez érdekes?