Minden ütést állni kell

Amikor a néző azt olvassa a műsorlapon a szerzőknél: „Shakespeare és Nagy Feró”, kicsit megremeg a térde. Nem példátlan persze, hogy a zenélésből élő pop-rock-punkénekesek egyszer csak a világot jelentő deszkákra vagy a filmvászonra lépnek, és a művek dallamait is kottára vetik. Az viszont ma már hihetetlennek tűnik, hogy a Nemzet Csótányának elkeresztelt Nagy Feró eljátszotta a dán királyfit. Az, hogy a SICC Production színpadra vitte zenéjét, ezzel életet lehelve a darabba aktuális gondolatok társításával, nagyobb művészi elismerés a politikai rezsim szeszélyéből kapott díjnál.      

Anton Pavlovics jégbe zárva 

(Vígszínház: Jonas Petter Aronsen: Az ember, aki elvesztette az időt – 2024. december 13-i elődás)  

Itt valami turpisság van, Jonas Petter Aronsen nevű norvég írót nem lehet kiguglizni, még azt sem tudom, ki írta valójában ezt a darabot. Azt viszont tudom, hogy a Vígszínház bemutatója egy kivételesen izgalmas vállalkozás, filozofikus mélységgel és abszurd elemekkel tarkított messzi északi kaland, sötét és lenyűgöző. A középpontjában egy olyan ember története áll, aki kérdőre vonja életét, és észveszejtőn hasonlít Platonovra, Asztrovra, Vojnyickijre és Andrej Prozorovra is. A hangulat a skandináv krimik lábnyomaiban lépked, a miliő hasonlít a True Detective: Nigth Country évadjára. Mindeközben a Víg társulata kilép komfortzónájából és kiéli az abszurd iránti vonzalmát.  

Megsimogatni a kiscicát! 

(Katona József Színház – Móricz Zsigmond Rokonok című regénye alapján írta Preiszner Miklós, Znajkay Zsófia és Peer Krisztián, a végső változatot készítette: Mózsik Imre: Rókonok – 2024. november 24-i előadás)  

1930 nyarán írta Móricz Zsigmond a Rokonok című regényét a Horthy-rendszer intézményesített korrupciós mechanizmusáról, a sikkasztásokról és panamákról, a közhivatalnokok, politikai szereplők mindennapi zsiványságairól. Meg arról, ahogy a szegényekből kisajtolt adókból luxus életet élnek a hatalom kiváltságosai, és azt kaparintanak meg, amit csak akarnak. Az előadást követő napokban került nyilvánosságra Bátonyi Péter kormányfőtanácsos büntető feljelentésének híre arról, hogy a kiemelten védett műemlékek lebontásához vezető hatósági eljárásokban minisztériumi vezetők miként nyúlnak át a szakapparátus felett a „rokonok” érdekében. Nem a Horthy-rendszerben, hanem 2024-ben. A TÁP Színház előadásai sosem semlegesek vagy közhelyesek, formailag, gondolatilag és morálisan is mindig arra reflektálnak, ahogy élünk. Ennél naprakészebb nem lehet színházi elődás!   

Állati cifrálkodás  

(Örkény Színház - Aesopus-Dargay Marcell-Fábián Péter-Parti Nagy Lajos: A nyúl füle című előadás – 2024.december 22-i előadás)

Aesopus a meseköltészet archetípusát találta fel, gyorsan pergő történeteivel már az óvodában megismerkedtünk. Tőle tudtuk meg, hogy a róka ravasz, a szamár buta, a nyúl elbizakodott. És a Tücsök és a hangya című meséje miatt aggódunk egész életünkben a jövőnkért. Fábián Péter író-rendező a színház jó, jobb hangú tagjaival nekifutott egy különleges dramaturgiai kísérletnek, és imponáló magasággal átugrották az a lécet, amelyre az van írva: „..jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat...”. Ráéreztek, hogy nemcsak gondolkodásra, de néha jóleső – és bizony kárörvendő - nevetésre is vágyik a néző.    

„Ember maradj”  

Pesti Színház – Pesti Polgár (Fesztbaum Béla zenés estje) - 2024. december 15-i előadás

Kétszeri időutazás, egyszer vissza a száz évvel ezelőtti Budapestre, másodszor  egy mára klasszikus színházi előadásba, a Budapest Orfeum világába. Az este szereplője  korosodó Nyilas Misiként jön ki a színpadra, holott mára már a Vígszínház társulatának meghatározó tagja. Egy kellemes külsejű, eleganciával bíró, tartózkodó és a csendjeiből meglepetéseket ígérő színész áll előttünk. Sok-sok epizódszerepe soha nem volt érdektelen, a kis szerepeket is izgalmasan formálta meg. A hivatásához szerencse és kitartó munka kellett, és ma, ha a közönség azt olvassa: Fesztbaum, a név önmagában garanciát jelent a minőségre.

 Már az ákác sem lila 

(Orlai Produkciós Iroda – Tasnádi István (Szép Ernő után szabadon): Lila akác lokál – 2024. december 1-i előadás) 

Tasnádi István jól ráérzett, hogy Szép Ernő múlt század elején született darabja rímel korunkra, akkor is, most is új világ volt születőben. A 20. század eleji fiatalok érzelmi bizonytalansága megfelel a mai társaik fogyasztói társadalomban elszenvedett digitális magányának. De mind a tartalmi, mind a formai kivitelre pontokat kell levonnom. A „léhaság” tálalása kemény munka, keveseknek megy könnyed kézzel, ahogy műfaj egyik hazai virtuózának, Böhm Györgynek. Szépségtapasz, László Lili meggyőző játéka Tóth Manci karakterében és Rohonyi Barnabás elegánsan tétova Csacsinszky Palija.