Úton

(Jurányi Ház/Orlai Produkció - Horváth András Dezső: Legjobban a nőktől féltem - 2025.február 07-i előadás)

Könnyű azt mondani, hogy ne a sebeid határozzanak meg téged, végezz önismereti munkát és akkor az elakadásaid megszűnnek. Gondoskodj a támogatókról, ha jót akarsz, de ne dilizz be, legyél társadalom-konform, különben negligálnak. A traumád egy sztorinál ne legyen több a környezeted számára – az megterhelő -, és kéretlen jótanácsaik után számolj be a javulásról, hogy elégedettek legyenek magukkal. Ám ha valakivel baj történik, előfordul, hogy „elveszik”, csak látszólag „van meg” és ilyenkor a legkevésbé sem rendelkezik annyi erővel, hogy mindezeket elvégezze. Na, innen szép nyerni.

Döntetlen 

(Katona József Színház -  Ferdinand von Schirach: Nyílt tárgyalás – 2024. december 19-i előadás) 

Jól csinálja a Katona, hogy nem csak a világ drámairodalmának tündöklő csúcsait mutatja be, hanem a közéletben – ami, ugye, a magánéletünk is - folyamatosan jelen levő témákat hangosít ki és ehhez talál alkalmas műveket. A fékezett habzású magyar metoo-pukkanás hatása inkább az lett, hogy minden fórumon teret kap a bántalmazás-történetek sok fajtája, legalább nem vagyunk már fogalmatlanok, még akkor is, ha szubjektíve   még olvasni is nehéz ezeket, nemhogy rájönni, hogy objektíve tövig járunk a mindenféle erőszakban és ez nagyon lassan, vagy egyáltalán nem fog megváltozni. Ez a bevezető pusztán arra szolgál, hogy a Katona Nyílt tárgyalásának néhány alakítását hozhassam szóba. 

Minden irodistalánynak alanyi jogon egy vezérigazgatót! - avagy egy végigmosolygott léha este

(Veres1Színház - VADNAY LÁSZLÓ és VITÉZ MIKLÓS forgatókönyvét színpadra írta: BÖHM GYÖRGY és NEMLAHA GYÖRGY: Meseautó - 2024.november 17-i előadás)

A RAM-ArT-ban láttuk a Veres 1 Színház saját bemutatóját, a Meseautót. Legendás filmet, sikeres remake-t, több színpadi truvájt őriz a nézői emlékezet. Most Böhm György és Nemlaha György írta színpadra a filmből a darabot. Nem csalódtunk, teltházas, végigdúdolt, igazi zenés este volt, néha kis bujkáló szívfájdalommal. 

„Ki vesz engem észre?” 

(Pécsi Nemzeti Színház – Havel: Audiencia – 2024. március 11-i előadás)

Köles Ferencért, a város egyik legjobb férfiszínészéért bármikor megyünk Pécsre. Füsti Molnár Éva rendezte Havel Audienciáját feszes, kilátástalan kamarajátékra. Aki a rendszerváltás, vagy mi a szösz előtt nagykorú volt, annak nem kell magyarázni a káeurópai kisszerűséget, bambulást, bőbeszédű bratyizós-kétségbeesett fogalmatlan agressziót, ráismer. Köles Ferenc nagy színész, Sörmestere az örök beszorított kisfőnök. Katona Levente játéka szép beköszönés Pécsre, igazolja a Kemény István-i gondolatot: „Aki próbált már kidobóembert meggyőzni bármiről, annak van fogalma arról, hogy igazából hol az értelmiség helye a társadalomban.” Nem bírjuk elhessegetni a gondolatot, hogy 2024-ben is valahol ott, ahol a hetvenes években, a trutnovi sörgyárban.

Omlás és romlás

(Orlai Prodikciós Iroda - Ruben Östlund filmje alapján: Lavina - 2024. február 25-i előadás) 

Vágjunk a közepébe: insta-élmény, pergő nyelvű influenszer, mindenki laza, jómódú, problémamentes és egészséges, vakító síruhák és fogsorok, magasélet a magas hegyen.

Genetikusan kartonpapa

„Az elnyomás csapatban károg, élő szívre mint dögre száll”

József Attila

(Pécsi Harmadik Színház – Tasnádi István: Kartonpapa – 2024. január 31-i előadás) 

Recenzens jókedvét épp elvitte a cica, mert a Pécsi Harmadik, mint művészszínház Vincze János kényszerű távozása okán - tán - az utolsó hónapját éli. Értékvesztés, épp szegényedik el Pécs, a színházi élet, meg mi, no de ez a lőtéri kutyát sem érdekli, miért épp Uránvárosban kellene vigyázni a világosságra, máshol sincs, oszt’ jónapot. Aztán elkezdődött a Kartonpapa című előadásuk, a családba sűrített belső és külső elnyomás bravúros katalógusáriája és paradox módon jókedvem lett: a tehetség az, ami bizakodással töltött el.

Ahogy azt elképzeli

(Budaörsi Latinovits Színház - Molnár Ferenc - Liliom – 2023. december 16-i előadás)

Csak egy férfi képzeli, hogy nem fáj, ha bántja a nőt. Fáj és nincs bocsánat. Csak egy művész képzeli, hogy tud polgári-normálisan élni. Nem tud és belebukik. Alföldi Liliomjának sem bocsátunk meg, de megértjük milyen egy művész. Nem irigylünk senkit.

Az Orfeum mágusai

Orfeum – Galambos Attila: BONNIE és CLYDE gengszterpop – “vacsoraszínház” – 2023. november 27-i előadás)

Fergeteges főpróbán jártam, Böhm György rendező ismét biztos kézzel alkotott: sodrás, humor, csillogó pimaszság, profi énektudás, vicces sasszék a magas kultúrába és vissza, szórakoztató karakterek. Így kell a zenés előadást színre vinni: minden pillanat kitöltött, hibátlanul gördül a szöveg, a zene, a poénok, nincs üresjárat, nincs lötyögés, nincs ciki. Ami van: profizmus, glamour, könnyedség – egy bitang nehéz műfajban. A Böhm-féle orfeum világában szívesen lennék habitüé.

Küzdőtér, kripta, koncert

(Örkény Színház - Szabó Magda. Az ajtó - 2023. január 28.)

Szabó és Szandtner-rajongó, aki vagyok, ezért jó volt nekem. Unortodox recenzió ez itten, mert szaknők és szakférfiak amúgy is szétírták már Az ajtót is, az örkényes Az ajtót is. Pogány Judit – úgy, mint Udvaros a Nemzetiben – csinált egy előadás-gegen Emerencet és alakítása összes szava a közönség szívébe került. Mindenki más – ezüstben, lakkban, partyfólia-parókában, varjúdombi mesék-lebernyegben - egy hideg, elrajzolt, szürreális világban mozog. Mondjuk tegye fel a kezét, aki   nem egy hideg, elrajzolt, szürreális világba lép ki mostanság.