Iza színházban járt - Cseh Andrea Izabella
szerda, 10 augusztus 2016 16:14

Zubin Metha (Salzburg - 2016)

Zubin, a sas

(Salzburg Festspiele - 2016. augusztus 6.)

Olyan divatos ma bakancslistát írni. Nekem nincs, de ha lenne, több kategóriában versenyeznék. A komolyzenei bakancslistámon ott virítana, hogy látni még egyszer Zubin Metha-t vezényelni, „nagyzenekar” élén. Kipipálva.

szombat, 13 augusztus 2016 12:12

Manon Lescaut (Salzburg - 2016)

Az utolsó díva

(Salzburg – Grosses Festspielhaus - Puccini: Mannon Lescaut (operakoncert) – 2016. augusztus 7.-i előadás)

Másodszorra csapott be Salzburg. Először tavaly. A Trubadúrra 2014 decemberében Luna grófnak ígérte Domingot, majd augusztusban kiderült Artur Rucinski lép fel helyette. Aztán 2015 decemberében Puccini Manon Lescaut-ja operaelőadásnak indult, de idén augusztusra operakoncert lett. Sem tavaly, sem idén nem rázott meg különösebben a változás, mert Leonora és Manon Anna Netrebko maradt.
 

péntek, 29 július 2016 10:26

Billy Elliot

 

Bloody Margaret Thatcher

(Magyar Állami Operaház- Billy Elliot - 2016. július 29--i előadás)

Akárhogy nézem a MET, vagy a Scala programját, ott bizony nem látom Elton Johnt zeneszerzőként. Ennek biztos oka van. Kicsit szomorú voltam, hogy a magyar operaélet most lobban el – stílusosan, candle in the wind -, nemsokára jön Andrew mester is, meg a cicák, a Madách Színház pedig beveszi az Andrássy utat. A valóság majdnem felülmúlta a képzeletet. 

szombat, 09 július 2016 19:40

Makrancos Kata (Szombathely)

This is a man's world

(Szombathelyi Weöres Sándor Színház/Városmajori Szabadtéri Színpad - Shakespeare: A makrancos hölgy - 2016. június 18.-i előadás)

"This is a man's world
But it would be nothing, nothing
Not one little thing
Without a women or a girl
He's lost in the wilderness
He's lost in bitterness"

Egészen 2016. június 18-ig megvoltam róla győződve, hogy A makrancos hölgy egy komédia és pont. De ebben már korántsem vagyok olyan biztos. Alföldi Róbert megint olyan kaput nyitott ki, amiről nem is tudtam, hogy egyáltalán létezik. Komolyan mondom, Alföldi Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból, vagy Csehov: Sirály/Madárkák rendezésén nem agyaltam annyit utóbb, mint Makrancos Katáján. Mert a darab határozottan szólt valamiről, csak éppen nem a már megszokott nagyszájú, eszes, öntörvényű, kissé megzabolázott hárpiáról.

vasárnap, 24 július 2016 11:36

Tartuffe (Tatabánya)

A büszke gazember

(Tatabányai Jászai Mari Színház/Városmajori Szabadtéri Színpad - Moliére: Tartuffe - 2016. június 28-i előadás)

Hagytam, hogy "megdumáljanak" a színikritikusok. Nem olyan régen láttam az Örkényben a Tartuffe-öt, s az előadástól tátva maradt a szám. Nem vágytam újranézni, de olyan egybehangzó szakmai kórus szólt, hogy talán ez az évad előadása, hogy beadtam a derekam. Ha már felhozzák Budapestre, biza megnézem. Hát......

hétfő, 04 július 2016 11:35

Abigél bulija

Szuper !

(Katona József Színház - Mike Leigh: Abigél bulija - 2016. június 26.-i előadás)

Mindig is sejtettem, hogy a kertváros legalább olyan gyilkos közeg, mint az Amazonas dzsungele egy eltévedt városi turistának. Lila akác köz csak a tv-ben van. A való világban a párducmintás ruhába bújt szomszéd-hárpia elől nincs menekvés, maximum a nemlétbe. A Kamra előadásában testközeli valósággá vált, mit jelent az "egymás húsába beletépni, majd lehullani".

vasárnap, 26 június 2016 11:33

Egy fenékkel két lovat

"A holnap a mából néha szép"  

(Belvárosi Színház/Orlai Produkciós Iroda- Richard Bean/Grant Olding: Egy fenékkel két lovat - 2016. június 25.-i előadás)

Nem gyakori, hogy minden, de minden színházat szerető és értőszemmel néző barátom, ismerősöm, egybehangzóan állította volna egy bemutató után, hogy a szünetben angolosan távozott. (Hű, de érdekes kifejezéssé vált ez a Brexit után!) Most pedig pont ez történt. Vártam, hogy végre én is lássam, mi a szörnyülködés tárgya. Éppen az Orlai Produkciós Iroda egyik "bukása", a Hippolyt szállított nekem egy soha nem feledhető színházi élményt. Csákányi Eszter Schneidernéként kicsomagolja Kulka Jánost, alias a lakájt, egy citromsárga hatalmas masniból, Elek Ferenc, mint Schneider úr asszisztálásával. Az előadás mindenben felvette a versenyt Székely István filmjével, megújítva azt a 2010-es évekre, ötletes,  kvalitásos volt, talán jobb, mint az ezredfordulón készült film-remake, mégsem kellett. Ráadásként a most bemutatott darabot Pelsőczy Réka állította színre, aki rendezőként már több sikert tudhat magáénak az Orlai Produkciós Irodánál. Felcsigázva lépkedtem lefelé a Belvárosi Színház lépcsősorán....... 

szombat, 18 június 2016 11:31

Minden jó, ha vége jó

Miénk ez a cirkusz ?

(Katona József Színház - Shakespeare: Minden jó, ha jó a vége - 2016. június 16-i előadás)

Lehet korszerűtlen vagyok, de én szeretem a klasszikus színházat, amikor az eredeti darabtól nem vonatkoztatnak el az alkotók olyan nagyon, hogy azt is képtelenség megérteni miről szól valójában. Zsámbéki Gábor által rendezett Shakespeare-előadás pedig hál istennek nem a ma szokásos, meghökkentően tűzijátékos színpadra vitel. Angol társalgási lapok használják egy-egy eseményre a low-key jelzőt. Ez a színházi este pont ilyen. Relaxál és hagy elmélyedni a szövegben, annak ellenére, hogy azért valami truváj mégis van a színpadon. Aztán kiderül az előadás késleltetetten hat igazán, nem akkor és ott, majd, egy napra rá.

szombat, 16 július 2016 11:30

Cukor Kreml

De kik is azok az opricsnyikok ?

(Katona Kamra – Szoronkin: Cukor Kreml - 2016. június 12.-i előadás)

„Hát ezért építette fel a mi Uralkodónk a Nagy Falat, hogy elhatárolódjunk a bűzlő hitetlenségtől, az átkozott cyberpunkoktól, a szodomitáktól, a katolikusoktól, a melankolikusoktól, a buddhistáktól, a szadistáktól, a sátánistáktól, a marxistáktól, a megaonanistáktól, a fasisztáktól, a pluralistáktól és az ateistáktól!”

Azt tudtam kik a csinovnyikok, de a Katona Kamrában megtanultam azt is kik az opricsnyikok. Arra kicsit nehezen jöttem rá mit látok, paródiát, utópiát, avagy reality showt.

hétfő, 13 június 2016 11:29

I. Erzsébet


Nem az a lényeg hol áll a Föld, hanem az, hogy én hol állok rajta!

(Szkéné Színház - Paul Foster: I. Erzsébet - 2016. június 11.-i előadás)

Hihetetlen, hogy 2016 nyarán kell emberi/művészi vonatkozását szívből megéreznem, egy már közel három éve futó darab kapcsán, hogy mit is jelentett 2012 telén/tavaszán a Budapesti Kamaraszínház állami kinyírása. Mit élhetett meg a színház társulata, amikor kiderült nem kellenek, mert csak. Nem hiszem, hogy bárki is megtudná mondani, hogy miért kellett egy jól teljesítő állami színházat ukmukfukk bezárni, amikor azóta is annyi, sokkal gyengébben muzsikáló színház támogatása folyamatos. Három éve nézem a Nagymező utcában a gyönyörű szecessziós épület pusztulását, rajta ma is a színház nevének feliratával. Csak az ellehetetlenítése volt fontos, nyomainak eltüntetése már nem. Persze ez a kezdet volt, s ha jól emlékszem még a szakma sem nyitotta ki a száját. Szó sem volt még szimpátia tüntetésről, mint a Nemzeti Színházért, csendben nézte a színész/művésztársadalom a játszóhely megszüntetését. A gondolat apropója, a Foster-darab alapötlete. Egy színházi társulat kiebrudalása előbb Londonból, aztán Cambridgeből, majd mindenhonnan. A kiszolgáltatott, megalázott művészek, akik pénz nélkül, pódium nélkül, de még  mindig játszanak, ha kell a legelőn, mert ők a tükör a társadalom előtt, s mert máshoz nem értenek.

34. oldal / 40