Sardar Tagirovsky és Sényi Fanni ötlete alapján az estén Figaro álmában jártunk, sőt álom volt az álomban. (Madáchtól egy kis Párizsi szín?) Az álomutazás persze az égiek műve. Mást ne mondjak, József azért lett Egyiptom hercege, mert értette a tudattalan nyelvét, képes volt megfejteni a fáraó álmát. Persze a tudósok azt mondanák, amikor álmodunk, agyunk, akár egy számítógép töredezettség-mentesít éppen. Erre az elgondolásra fűzte fel Tagirovsky és Sényi Beaumarchais vígjátékát, ezzel adva keretjátékot az amúgy filozofikus és bonyodalmas szerelmi történetnek. Nem sikerült úgy, mint a sepsiszentgyörgyiekkel az Úrhatnám polgár. Itt is volt ugyan izgalmas alapötlet, s egyéni színházlátás, de mégsem állt össze egésszé, inkább csak különböző szinten kivitelezett jelenetek követték egymást.
Futurisztikus színpadi tér, fehér-szürke kosztümök, sárgával bolondítva. A Nemzeti színpadtechnikája csúcsra járatva, folyamatosan süllyedt, emelkedett minden, Chérubin még a zsinórpadlásra is felrepült. (Bevallom, a mozgó reflektorsorok alászállása fentről elállította a lélegzetem.) A színészek két futó/járószalagon közlekedtek előre és hátra, mindezt neonfényben és füstben. Az eseményeket nemcsak a színpadon, hanem párhuzamosan, hatalmas kivetítőn is követhettük. (Díszlet: Dobre-Kóthay Judit, jelmez: Bajkó Blanka-Alíz.) Aláfestésként Mozart és Bach zenéje, a Dream A Little Dream of Me című dal. Valahogy nem ragadott magával. Talán azért nem, mert Szűcs Nellitől eltekintve, aki szürkében is szivárványos volt, semmi élet, izzás az előadásban, Madách Imre falanszterében jártunk, nem egy színes szélesvásznú álomban, ami azért alapból indokolt lenne Beaumarchais műve alapján.
Sényi Fanni átdolgozásában az első részt „elvitte” egy humanoid robotokat gyártó cégvezető filmes kalauza művéről, az ÉDEN Vállalatról. Valahol Spanyolországban - videó-bejátszás segítségével -, ami ugyancsak hasonlított a külső Soroksári útra. Az, hogy Ádám és Éva volt a két robotprototípusa, már megint Madáchra hajazott. Unalmas az első felvonás, Schnell Ádám nem tudott lekötni. Ráadásul fel nem foghattam, hogy Figaro történetéhez hogyan jön, a „Mentsük meg a Földet” projekt, vagyis az (át)író és rendező világmegváltó gondolatai a Földről, természetről, a víz-föld-levegő-tűz alapelemekről, az emberi lét illékony és kiszolgáltatott voltáról. (Nem mentség, hogy lényegesen jobb kivitelben, mint a Földrengés Londonban című előadásban, a Vígben.)
A második felvonás alapvetően Figaro és Suzanne esküvőjének előkészítése, Almaviva udvarában. De a játék nem vált feszesebbé, megint közbe-közbe ékelődött egy-két társasági tanácskozás a belső ügymenetről. (Hosszan, méla csendben néztük, ahogy egy humanoid gésa japán tea szertartást végzett egy megbeszélés előtt.) Itt hangsúlyos lett volna Almaviva durva szexuális nyomulása Susanne irányába, de erről sem bírt meggyőzni Schnell Ádám. Kissé fáradt ostromát Barta Ágnes komorna-figurája egy ütéssel leteríthette volna. Kristán Attila bohócmaszkos, járógipszes, mankóval hadonászó Figaroja sem nyűgözött le. Tény, derekasan küzdött a színész. De az az enervált, szinte kényszeresen vigyorgó, csak néha-néha megcsillanó lépcsőházi filozófus figura, aki a színpadon állt, egy igazi Suzanne-nak nem kellene. (Ami a Krokodilusban ment neki, vállán elvinni a produkciót, itt nem ált össze.) Az is sajátságos, hogy Figaro és Suzanne úgy szerelmes, hogy nem szerelmes. Két egymáskörül keringő ember, de direktbe egy kézfogásig nem jutottak a színpadon. Legközelebbi nexusuk, amikor a komorna párbajtőrrel készül átdöfni Figarot. Söptei Andrea Marcellinaként és Tóth László Bartoloként karaktert épített, szinte szórakoztató volt színpadi jelenlétük, kettősük. Ahogy tetszett Chérubinként Berettyán Nándor esetlen téblábolása és Szép Domán e.h., ahogy fejét verte a földbe, mert csak álmában volt meg neki 32x Fanchette. (Nem részletezem Figaro történetét, aki azt nem ismeri, ezen az estén maximum csak nézhet, mint a moziban.) Az igazi - nem éppen kellemes - meglepetés volt, hogy az előadást három felvonásban játsszák, de legalább megvolt az az esküvő.
Nézőként magával vinni csak Szűcs Nelli tudott, Rozina grófnét játszva. Kívül-belül tűz a színésznő, őt nem lehet szürke keretek közé zárni, legyűr mindent és mindenkit, aki ezzel kísérletezik. Nyugalmi állapotában is zsezseg a színpadon. Sokadszorra mutatja meg, ha csak 10 perce van az estén, ő abban a tíz percben áldoz Tháliának és bizonyítja mire képes. Nem tud belenyugodni, hogy ne kapja el a közönség figyelmét. Nem lehet sarokba állítani, alárendelni, hiába próbálkoznak vele vagy harmadik évada anyaszínházában. Ezen az estén volt egy kis Funny girl-ös önparódia, éppen csak egy-két igen/nemmel némán énekelve, magában az I'd Rather Be Blue Over You (Than Happy With Somebody Else)-et, és egy villanás Jelena Andrejevnaként a Ványa bácsiból: „Ma játszani fogok!”. (Nem is értem, hogy kiváló szereplőválasztási képességét már sokszor igazoló Silviu Purcărete, megnézve a színház kínálatát, hogy a csudába nem látta, hogy az áprilisban bemutatásra kerülő Cseresznyéskertben ő lehet Ranyevszkaja, senki más.) A színésznő grófnéja - az estén szinte egyedüliként - színes volt, szenvedélyes, felszabadult, ösztönös. Szűcs Nelli vérbőn mer komédiázni, bárhol, bármikor, akár saját kárára is. Még azt is képes volt megmutatni: „szíve ugyan lángol, de tudja, hogy füst szállt a szemébe.”
Látványos, nem éppen vicces, gondolatiságában túlzsúfolt és nagyon széttartó produkció kerekedett a Figaroból Tagirovsky keze nyomán. Rendhagyó, nem tudom Beaumarchais adná-e hozzá a nevét. Le a kalappal a színészek előtt, hogy megpróbálták, megtámogatták a rendező kreativitását, adták tehetségüket, erejüket ehhez kísérlethez.
[Szereplők: Almaviva gróf, elnök, Éden Vállalat – Schnell Ádám/ Rozina grófné, a felesége – Szűcs Nelli/ Figaro, a gróf személyi titkára, Éden Vállalat – Kristán Attila/ Suzanne, a grófné szobalánya – Barta Ágnes/ Marcellina, bioszoláris építész, Éden Vállalat – Söptei Andrea/ Antonio, gondnok és kertész a gróf birtokán – Szarvas József/ Chérubin, a grófné keresztfia – Berettyán Nándor/ Bartolo, agykutató, Éden Vállalat – Tóth László/ Bazilio, zenetanár – Bordás Roland/ Fanchette, szobalány, Antonio lánya – Katona Kinga/ Don José, színész – Rácz József/ Sebastian, MI-kutató, Éden Vállalat – Szabó Sebestyén László/ Domingo, tudatos-álom kutató, Éden Vállalat – Szép Domán e.h./ Adam, az Éden Vállalat tulajdona – Nagy Márk e.h./ Eva, az Éden Vállalat tulajdona / Gésa – Szabó Nikolett e.h.]
(Eőri Szabó Zsolt fotója.)
