Vak király a reflektorban

(MITEM 2026 - Plovdivi Drámai Színház: Oidipusz és a próféták)

A görög tragédia az európai színház örök menedéke. Ha elfogy az ötlet, elővesszük Szophoklészt. Ha sok az ötlet, akkor is. A bolgár Plovdiv Drama Theatre társulata azonban nem egyszerűen elővette az Oidipuszt, hanem újraírta, kifordította és rákapcsolta a kortárs idegrendszerre. Az eredmény: Oidipusz és a próféták című előadásuk. A klasszikus hős mellé odakerülnek a próféták, vagyis mindazok, akik minden korban megmondják előre a jövőt – tévedhetetlenül, utólag. Milyen aktuális is ez ma!  

Grover’s Corners a Salgótarjáni útról nézve

(Nemzeti Színház - Thornton Wilder:A mi kis városunk – 2026. április 17-i előadás) 

Wilder drámája olyan mű, amelyet a néző rendre alábecsül. Azt hiszi kedves amerikai vidéki történet ez, benne csipetnyi nosztalgia, kevés cselekmény, sok életbölcsesség. Mire észbe kap, a torkában dobog a szíve, hisz Wilder – akár egy jó zsebmetsző – már kifosztotta az érzelmi önvédelmét. A darab véletlenül sem a kisvárosról szól, hanem arról, hogy észrevesszük-e saját életünkben az életet, mielőtt azt elveszítjük. A Nemzeti Színház tavaszi bemutatója ezt a kérdést nemcsak fölteszi, hanem makacsul ott is hagyja a néző agyában. 

A köztársaság halála Budaörsön

(Budaörsi Latinovits Színház - Shakespeare: Julius Ceasar - 2026. április 25-i előadás   

Shakespeare Julius Caesarja azok közé a darabok közé tartozik, amelyeket minden korszak magáról olvas, aztán megsértődik az eredményen, hisz nem Caesarról szól elsősorban, hanem a hatalom természetéről, a politikai erkölcs öncsalásáról, a tömeg befolyásolhatóságáról, és arról a régi emberi szokásról, hogy a politikai gyilkosságot rögtön elvnek nevezzük, ha jól sikerül. A Budaörsi Latinovits Színházban Alföldi Róbert olyan előadást rendezett a történetből, amelyet ma Magyarországon nem lehet ártatlanul színpadra állítani. A kérdés csak az: tud-e többet, mint aktuálpolitikai reflex lenni? 

Frankenstein, avagy a felelősség hiánya 

(Vígszínház – Mary Shelley: Frankenstein – A modern Prométheusz – 2026. április  14-i előadás) 

Shelley regénye kétszáz év után is eleven, izgalmas történet, egyben filozófiai allegória. A mesterséges intelligencia és géntechnológia korában Frankenstein már nem horrorfigura, hanem etikai figyelmeztetés: meddig mehet el az ember a teremtésben, felelős-e az alkotó a teremtményéért, mitől lesz valami, valaki emberi lény? A Vígszínház előadása nem egy klasszikus újrajátszás, inkább demonstráció arról, hogy a Frankenstein-történet makacsul jelen idejű emberi dilemma. 

Ajándék Doors-emlékkoncert, Shakespeare kárára

(MITEM 2026 – Shakespeare: III. Richárd – Szatmárnémeti Harag György Társulat- - 2026. április 11-i előadás)

Shakespeare darabja nem a gyilkosságokról szól – hanem a gyilkosságok retorikájáról. Akkor hatásos a mű feldolgozása, ha Richárd intellektuálisan fölényben van: nemcsak öl, hanem meggyőz, elcsábít, beavat és a közönség ebben bűntársává válik. Vagyis a humor és a horror egyszerre működik: nevetünk, majd rájövünk, min nevettünk. Vajon mitől működik a III. Richárd színre vitele, és a szatmárnémetiek feldolgozása most miért nem hat?

Világ színháznézői egyesüljetek!  

(Nemzeti Színház - Marxtőkéje - 2026. márcisu 28-i előadás) 

A Nemzeti Színház – amely újabban nem annyira színház, mint inkább világnézeti bemutatóterem – Marxtőkéje címen kínálja legfrissebb ideológiai installációját. A cím már önmagában figyelmeztetés: itt nem pusztán A tőke színpadi adaptációjáról van szó, hanem valami többértelmű, de kétségkívül nagyra törő vállalkozásról. A kérdés az volt, hogy ez a több vajon több lesz-e, vagy csak hosszabb.

Szépen kimondott hazugságok

(Vígszínház: - Arthur Schnitzler: Ismeretlen táj – 2026. március 22-i előadás) 

Az Ismeretlen táj a Vígszínház színpadán elegáns, műgonddal színpadra állított előadás, de talán kicsit udvariasan bánik a valójában pengeélen táncoló textúrával, hisz Schnitzler a lélek boncmestere. Valló Péter rendezése pontos, mint egy svájci óra – és olykor éppoly hideg is.

Az igazi megrág, kiköp

(Katona József Színház - Biró Zsombor Aurél: 2031 – 2026. február 19-i előadás)  

A előadás különös helyet foglal el még a Katona repertoárjában is, hisz az elmúlt évek egyik legfeszítőbb színházi kérdését próbálja körbejárni: hogyan lehet a színházi intézményrendszeren belüli abúzusokról beszélni? Igen ám, de úgy, hogy közben az ehhez kitalált színházi „forma” egy újabb hatalmi gesztussá válik, ami nyilván újabb etikai kérdéseket vethet fel. 

Felkiáltójeltől a gondolatjelig

(Budaörsi Latinovits Színház – Csehov: Ivánka bácsi – 2026. március 7-i előadás) 

Csehov és különösen a Ványa bácsi számomra az, mint egy indiai ember számára a „szent tehén”, a színházhoz és a mindennapi élethez kötődés alapja. Örülök, hogy Keresztes Tamás rendező nem formailag kísérletezett a darabbal, hanem úgy nyúlt Csehov klasszikusához, mintha újra kellene hangolnia egy régóta ismert hangszer minden húrját. Hangszerelése révén egy befogadható, intelligens és lírai előadás született, ugyan nem az én Ványa-eszményképem, de nem vitathatom, hogy Budaörsön Csehov nem csak megszólalt 2026-ban, hanem megszólítja a nézőket is.