Mari, a boszorkány

(Nemzeti Színház - Brecht: Galilei élete - 2016. március 23.-i előadás)

Kaján belső vigyorral ültem be az előadásra, fejemben Balázs Péter, a Vígszínház igazgatói posztjára beadott pályázatából származó mondatával: "Brecht elkopik, Molnár Ferenc színháza ragyog". A mosolygásra több okom volt. Az egyik nyilvánvaló, mit szólhat vajon Balázs Péter látván, hogy a magyar színházi élet szó szerint felszentelt műhelyében elkopott Brechtet játszanak. A másik, a Vígszínház kamaraszínháza, a Pesti Színház Testőr előadásán egy jó hónappal ezelőtt, láttam a "ragyogást", igaz ez nem Molnárnak szólt, csak az adott előadásnak.     

Kinek kell itt Gregory Peck ?

(Belvárosi Színház/Orlai Produkció - Római vakáció - 2015. november 14.-i előadás)

A nap, amikor kiderült, hogy Fekete Ernő nemcsak a jambikus verssorok tolmácsolásában tökéletes, de zenés műfajban sem utolsó. A nap, amikor kiderül, hogy egy színészegyéniség - ha odateszi magát - képes elvakítani egy legendát, s fapadosban is feledtetni egy kultfilmet.

"Ha elmész, úgy hiszem nem kell visszajönnöd" 

(Katona József Színház - Simon Stephens: Harper Regan - 2016. március 2.-i előadás)

2006 őszén Harper Regan London elővárosából útra kél Manchesterbe. Harper utoljára még látni akarja haldokló apját, akkor is, ha ezért mindent fel kell adnia. Két nap és két éjjel történése, ami örökre megváltoztatja a nő addig sem éppen rendhagyó, csak éppen szürke életét.

Jönnek a germánok !

(Miskolci Nemzeti Színház - Dürrenmatt: A nagy Romulus - 2016. február 28.-i előadás)

Bevallom Dürrenmatt darabját - történelmietlen történelmi komédiáját - nem ismertem. Utóbb úgy érzem, jobb lett volna színház előtt elolvasni a művet. Ennek hiányában sokat áldoztam a tyúktenyésztés rejtelmeinek, ahelyett, hogy ott helyben felfedeztem volna a nagy történelmi összefüggést, hogy a fejlődés lényegében annyi, ami a jobbágyságból a rabszolgaságba vezet. 

Jeges hegyek, mit sem érő elvekkel

(Nemzeti Színház  - Ibsen: Brand - 2016, február 25.-i előadás.)

Egyszerűen szégyelltem magam, hogy röpke két év, és én képes voltam belépni a Nemzeti Színházba. Ennyit az elvekről. De kíváncsi voltam arra, amitől a Kritikusok Céhe kifeküdt. Zsótér Sándor Ibsen rendezésére és Trill Zsolt Brand-alakítására. Végeredmény ? Kedves színikritikusok, ti mit és hol néztetek ? 

Madárka dalol

(Orlai Produkciós Iroda -  Mary Orr: Mindent Éváról - 2016. február 23.-i előadás)

Pelsőczy Réka a Római vakáció után, mint rendező megszerezte a feltétlen bizalmamat, ha rendez, azt érdemes megnézni. Bercsényi Péter pedig egyszerűen a "muszáj megnézni bármit csinál" kategóriájába tartozik nálam, Alföldi Makbettjében való, kis kék kosztümös fellépése óta. Azt pedig pontosan tudtam, hogy itt tűsarkon lép majd be a színre.

Let the sunshine in ! 

(Belvárosi Színház/Orlai Produkció - Gerome Ragni/James Rado/Galt MacDermot: Hair - 2016. március 20.-i előadás)

A tavaly nyári bemutató óta mást se olvastam, hallottam csak azt, hogy ez a Hair, nem az a Hair, meg a fanyalgásokat. Az Orlai Produkció által színre vitt darab esetében a kritikusok fukarul bántak az elismerő jelzőkkel, egy két blogger azonban lelkes volt. Így a 30. előadás körül úgy éreztem, eljött az idő, lássuk azt a Hairt.     

"Pusztítsátok az ájtatosság bálványát"

(Trafó - Schilling Árpád. A harag napja - 2016. március 22.-i előadás)

Hát kellett hozzá idő amíg összeszoktam Alföldi-színházával, vagy Pintér Béla látásmódjával. Azt hiszem most jött el a pillanat, hogy besétáljak Schilling Árpád világába, s megtudjam mi is az a társadalmi színház. 

Arkagyina háznépe

(Katona József Színház - Csehov: Sirály - 2015. december 21.-i előadás)

Hatalmas várakozásokkal ültem be decemberben a Katona József Színházba, a Sirályra. Izgalommal töltött el, hogy Csehov darabot láthatok, azt Ascher Tamás viszi színre, s a szereposztás már előre valami nagyon mást ígért, mint amire a társulat tagjai alapján a színház törzsközönsége számíthatott. Az előzetes nagy elvárások persze mindig veszélyesek.

Portia diadala

(Pesti Színház - Shakespeare: A velencei kalmár - 2016. március 21.-i előadás)

2003 óta várom, hogy Valló Péter "visszatérjen", s újra megajándékozzon egy olyan előadással,  amire évek múltán is jó érzéssel gondolok vissza. A velencei kalmárhoz hozzányúlni kell némi bátorság. Aki ezt teszi, annak szembe kell néznie az antiszemitizmus és az antifeminizmus kérdésével. Valló Péter megtette, ami kisült belőle, egy emlékezetes színházi este.