Iza színházban járt - A Hölgy fecseg és nyomoz
szerda, 27 január 2016 23:01

A Hölgy fecseg és nyomoz

Értékelés:
(72 szavazat)

"Van egy ötletem, lökhetem?"

(Játékszín - Jack Popplewell/Robert Thomas: A Hölgy fecseg és nyomoz - 2016. január 27.-i előadás)

Vári Éva újra bebizonyította számomra, hogy a minőség valóban nem műfajfüggő. Ha elhivatott művészember áll a színpadon, akinek van gondolata a szerepéről, még egy középszerű darab is nyújthat briliáns estét a nézőnek.

 

Be kell vallanom, nem tartozom a Játékszín törzsközönségéhez, s ennek nem sznobizmusom az oka. Nem igen tudott ez a színház - az Alföldi Róbert fémjelezte Nemzeti Színházból átmentett Bányavirágon túl - olyan előadást felmutatni, amire feltétlenül szükségesnek éreztem volna a jegyvásárlást. Egészen addig, amíg meg nem láttam Vári Éva nevét a színlapon. A Játékszín közel három éve játssza Jack Popplewell - Robert Thomas: A Hölgy fecseg és nyomoz krimi vígjátékát, a Hölgy szerepében meghívott vendégként Vári Évával.

Gondolom, ahogy én sem - pedig kíváncsi és mindenevő színházba járó vagyok - más se igen hallott a szerzőpárosról. Egy google-zást azonban megérdemeltek. E darabon túl, nem sok érdemleges fűződik nevükhöz a színház világában. Jack Popplewell angol színműíró volt, akinek számos - előttünk ismeretlen - darabja futott a West Enden, s vagy 40 dal(szövege)t írt, komponált, amelyet olyan előadók is műsorukra tűztek, mint Bing Crosby vagy Vera Lynn. Robert Thomas francia író legsikeresebb darabja a Nyolc nő, melyből Catherine Deneuve, Fanny Ardant és Emmanuelle Béart szereplésével 2002-ben viszonylag sikeres mozifilm készült.

A színmű Bognár Róbert fordításában került színpadra, többé-kevésbé szellemes bemondásokkal, szófordulatokkal. Pusztán a címnek választott mondat volt kissé testidegen a főszereplő szájából. Viszont kétség kívül ez fejezte ki legjobban a színdarab egészét, ami csak egy ötlet, s a szerzők "löktek még" valamit.

A Hölgy fecseg és nyomoz története nem bír Agatha Christie krimijeiből ismert fordulatokkal, mondhatni elég vérszegény, számos kis dramaturgiai zökkenővel. Alice Postic egy francia jegyzői iroda telefonos kisasszonya, aki egy este, zárás után megpillantja főnökét, a jegyző urat, hátából kiálló késsel elterülve a fogadótér asztalán. A rendőrség Grandin felügyelőt küldi az eset felgöngyölítésére, aki csodák csodájára 30 éve nem látott iskolatársa Alice kisasszonynak. Ők ketten derítenek fényt a bűnesetre, számos fordulat közbeiktatásával. Többet nem mondok a darabról, mert ajánlom mindenkinek, hogy menjen, s nézze meg Vári Évát Alice kisasszonyként, amíg megteheti. A színpadon lesz hulla, még ha nem is a jegyző úr, sikeres lesz a nyomozás, a tettes kézre kerül, sőt még happy endet is tartogat a story!

A színművet Szilágyi Tibor állította színre rendezőként. Az volt az érzésem azonban, hogy sokat nem bíbelődött a munkával, támaszkodott korábbi színházi emlékeire, hiszen kb. 10 éve maga játszotta a felügyelőt, s hagyta, hogy Vári Éva és Grandin felügyelőt ebben az előadásban alakító Gálvölgyi János, főszereplőkként megoldják a színrevitelt maguktól, amihez asszisztáltak a Játékszín színészei. Nem akarom leszólni a többi szereplőt, de nem lehet elsiklani a főszereplők és a többiek színészi eszköztára közti, égbekiáltó különbségen. Javukra írom, hogy alázattal és kedvvel tették a dolgukat, az előadás sikere érdekében.

A férfi főszereplő, Gálvölgyi János egészen "más színekkel operál", mint a női főszereplő, de észveszejtő rutinnal és halál precíz poentírozással, teljesen kiszolgálva a Játékszín közönségét. Lehet szeretni, vagy nem szeretni Gálvölgyi Jánost, az elvitathatatlan tőle, hogy évtizedek óta a szórakoztatás - direkt nem használtam előtte jelzőt - állócsillaga, s ebben a színházi közegben pont erre van szükség. Számomra kifejezetten szimpatikus volt Gálvölgyi játékában, hogy érezhetően tisztelettel viszonyult Vári Évához. Van olyan jó ízlésű színházi ember, hogy pontosan tudta kivel, milyen kvalitással áll egy színpadon. Amit Grandin felügyelő karaktere e darabban megkívánt, azt Gálvölgyi János maradéktalanul felmutatta. (Mondjuk a Columbora hajazó ballonkabátot elhagytam volna a figurájából, de vélhetően nem az ő hibája, hogy felvetették vele.)

Fanyaloghatnék azon, hogy Vári Éva - aki képessége alapján bizton három legkiválóbb, még színpadon álló színésznőink egyike - mi a fenét keres ebben a darabban, a Játékszín színpadán. Azonban látva őt A Hölgy fecseg és nyomoz című előadásban, ez merő ostobaság lenne. Mert ahol Vári Éva színpadra lép, ott minőségi színjátszás van. Alice Postic alakításában színészi eszköztárából pont annyit vonultatott fel, amennyi kellett, abszolút a jó ízlés határán. Könnyű lett volna a kíváncsi, fecsegős korosodó hölgyből nevetséges, túlzó figurát csinálni, hadd röhögjön a közönség, de a színésznő ezt nem tette. A kotnyeles telefonos kisasszonya szerethető, eszes, de nem okoskodó figurává vált, s ízig vérig nővé. Egy színésznőnek nincs kora, de a színésznő maga mondta el, hogy 50 valahány éve színpadon áll. Ebben a darabban minimum 8 centis tűsarkúban, egy véletlenül kibomló gombú dekoltázzsal. Nem lehet nem észrevenni, mint nőt. Persze Vári Éva is jó partnere volt Gálvölgyi Jánosnak, soha túl nem futtatta saját poénját partnere rovására, példás fegyelemmel készítette elő Grandin felügyelő vicces bemondásait.

A "Hölgy" végig színen volt, ha nem volt szövege, telefont kezelt, kötött, újságot olvasott, uzsonnázott. Vári Éva egyetlen másodpercre nem kalandozott el, esett ki a figurából, végig Alice Postic volt, anélkül, hogy ez partnerei produkciójának rovására ment volna. Saját kis színpadi világa volt, ami persze tökéletesen beleolvadt az előadásba. Egy nagy színésznő játszott, kollegiális alázattal. Miért fontos ez? Pár hete láttam a Belvárosi Színházban a Római vakációt. A darabban minden színész majdnem végig jelen van, forgószínpadszerűen kerülnek a színpadi előtérbe a színészek, hiszen filmforgatás folyik. Hernádi Judit egyetlen jelenetben sem tudta megállni, hogy el ne csenje valamilyen kis játékkal az éppen "produkcióban lévő" partnere jelenetét, mindig történt vele valami, ami odavonzotta a közönség többségének figyelmét.

Az számomra szívfájdalom, hogy Vári Éva nem Csehovot, Shakespearet, vagy O'Neillt játszik. Tehetsége fajsúlyosabb előadásokat kívánna. Emellett azonban az is igaz, hogy vélhetően ugyanannyi figyelmet, művészi munkát és odaadást tett Alice Postic megformálásába is, mint tette azt Arkagyina, vagy Mrs. Loman eljátszása során. És ez a legfontosabb, mert a közönségnek nyújtott e gesztusától válhatott az alakítása igazi színházi élménnyé.

(A fotó a Játékszín honlapjáról való.)

Megjelent: 2662 alkalommal
Tovább a kategóriában: « Macbeth Haramiák »