Az igazi megrág, kiköp

(Katona József Színház - Biró Zsombor Aurél: 2031 – 2026. február 19-i előadás)  

A előadás különös helyet foglal el még a Katona repertoárjában is, hisz az elmúlt évek egyik legfeszítőbb színházi kérdését próbálja körbejárni: hogyan lehet a színházi intézményrendszeren belüli abúzusokról beszélni? Igen ám, de úgy, hogy közben az ehhez kitalált színházi „forma” egy újabb hatalmi gesztussá válik, ami nyilván újabb etikai kérdéseket vethet fel. 

Felkiáltójeltől a gondolatjelig

(Budaörsi Latinovits Színház – Csehov: Ivánka bácsi – 2026. március 7-i előadás) 

Csehov és különösen a Ványa bácsi számomra az, mint egy indiai ember számára a „szent tehén”, a színházhoz és a mindennapi élethez kötődés alapja. Örülök, hogy Keresztes Tamás rendező nem formailag kísérletezett a darabbal, hanem úgy nyúlt Csehov klasszikusához, mintha újra kellene hangolnia egy régóta ismert hangszer minden húrját. Hangszerelése révén egy befogadható, intelligens és lírai előadás született, ugyan nem az én Ványa-eszményképem, de nem vitathatom, hogy Budaörsön Csehov nem csak megszólalt 2026-ban, hanem megszólítja a nézőket is.

Tévedések zenés játéka  

(Szegedi Nemzeti Színház - Eisemann Mihály - Szilágyi László: Én és a kisöcsém) 

Van valami hálátlan abban, amikor egy operett úgy tesz, mintha több lenne önmagánál – és akkor működik igazán, amikor nem akar több lenni. Az Én és a kisöcsém a maga idejében sem a világ megváltására született, hanem arra a finom műveletnek a megmutatására, amelyet könnyedségnek nevezünk. A Szegedi Nemzeti Színház előadása éppen ezt a napjainkban nehezen megragadható, törékeny egyensúlyt keresi. Tökéletes időzítés, pontos stílus, mindez nagy energiákkal tálalva jelenik meg a néző számára, igen tisztességes produkció született, és ez itt most dicséret az alkotóknak. 

Boldogság pas de deux (Szerelem Ó! az Art Színtérben és a Csengetett, Mylord? az Orlai Produkciós Irodánál)

Így pár héttel a választások előtt minden magyarra ráférne, hogy csökkentsék a stressz-szintjét, és a valóság abszurditásának feldolgozásához kapjon kis segítséget. Például olyan színházi előadást, amelyen jóízűen nevethet. Egy szerencsés hétvégét tudhatok magam mögött, két olyan vígjátékot láttam, amelyben nemcsak poénokat mondtak, hanem erős karakterek jól felépített helyzetekben, kiváló ritmusban sajátos világot teremtettek. Magam lepődtem meg legjobban, hogy hangosan nevetek, kisimulnak idegeim. Mindkét előadást receptre írnám fel, többet használna, mint a sokak által cukorkaként ropogtatott Frontin.    

Show-business

(Erkel Színház - Cheri Steinkellner & Bill Steinkellner szövegkönyve és Douglas Carter Beane kiegészítése alapján fordította Galambos Attila és Szente Vajk: Apáca show - 2026. január 11-i előadás)

Az Apáca show nem különösebben mély vagy lenyűgöző történet, de nem is törekszik erre, mert célja a szórakoztatás. A történet vicces, a közönséget megfogják a darab karakterei. A musical zenéje –  akár a Motown dalai, a gospel és a diszkó fúziója –  könnyed és fülbemászó. Szente Vajk nem is musicalt, hanem show-műsort rendezett az Erkel Színházban, vaskos effektekkel és poénokkal, amire jön a taps, taps, taps. Látható, hogy van miből látványt teremteni, és az alkotók nem fogják vissza magukat. A közönség pedig majdnem, hogy eksztázisban zabálja ezt, a tinédzserektől a nagymama korúakig, mert elsősorban azért lányok, asszonyok ülnek a nézőtéren.   

KATONA = FOGALOM

(Katona József Színház - Bulgakov: A Mester és Margarita - 2026. január 27-i előadás)  

Sorolhatnám a kötelezőt, hogy mítoszregény, sőt kultikus mű, a 20. századi világirodalom egyik legsokrétűbb alkotása a sztálini Szovjetunió hétköznapjairól. Bodó Viktor rendező pontosan tudja, van nekünk jelen idejű hazai rendszerünk, amely ugyanúgy bánik számos művésszel, ahogy anno a Szovjetunióban, a központi narratíva pedig rég felülírta az igazságot. Arra ne számítson senki, hogy a Katona előadásából ismerkedik meg Bulgakov művének rejtelmeivel, de a könyv ismerete nélkül is egy élvezetes előadásra viszont igen. Nincs ma más színházi alkotóközösség, amely ilyen metaforikusan, mégis érthetően képes szólni a szabadságba, az alkotásba vetett hitéről. 

„Pécsi színházi esték” 

(Pécsi Nemzeti Színház- Mrożek: Emigránsok – 2026. januárt 4-i előadás) 

P. Müller Péternek a ’80-as években állandó rovata volt a Jelenkorban „Pécsi színházi esték” címmel, hosszú éveken át követte a Pécsi Nemzeti Színház műsorát, megörökítette a színház utolsó, igazi nagy korszakának évtizedét. Az elmúlt tizenöt évben a teátrum éppen látszik a magyar színházi palettán, egy-egy jeles művésze képes némi érdeklődést kicsiholni Baranya nemzeti besorolású színházának. A 2025-ös év végén éppen egy jeles művészének, Köles Ferencnek volt bemutatója Pécsett. 

„Nem vagyok éhes”   

(Orlai Produkciós Iroda - Marius von Mayenburg: Ex – 2026. január 14-i előadás) 

Szomorú lenne, ha minden házasság olyan lenne, ahogy azt Marius von Mayenburg ábrázolja, de az is igaz, nem is jár messze az igazságtól, gondoljunk a tettlegességig fajuló családi vitákról szóló rendőrségi, vagy éppen a hollywoodi gazdagok és szépek évtizedig tartó csatározásainak híreire. A darab, a téma nehezen bírná el a közel kétórás játékidőt, ha Dömötör András rendező nem diktálna kiváló ritmust három színészének annak a boncolgatása közben, hogy mi is a fontos egy párkapcsolatban. Vajon szenvedélyből, vagy inkább a társadalmi mobilitás lehetőségéért kössük-e össze életünket egy másik emberrel?