A világjárvány Budaörsön is megtorpanást okozott, nehezen szokik vissza a közönség, mi is, színházi lusták voltunk. Pedig a belvárosból – autóval nem, de – tömegközlekedéssel, jó útvonalat választva annyi idő alatt lehet kiérni, akár a Nemzeti Színházba. Ám kedvenc szervezőnk, Jándy Éva Budaörsre váltotta az Örkény Színház pultját tavaly nyáron, így a tavalyi évadot már a Városmajorban megkezdtük, mert a szelíd, ám határozott iránymutatása ellen nincs apelláta. A szemlére meghívták Fehér Balázs Benő rendezte Szentivánéji álmot. Megkapott Devich Botond díszlete, Szakos Kriszta jelmezei. Ámultuk Spolarics Andrea Helénaját, Böröndi Bence Zubolyát, Szőts Orsi Borsóvirág/Asszisztensét. Az előadást kicsit hosszúnak találtuk, némely poén – a díszlet és jelmez ellenére - nem volt kibontva, de élveztük, tetszett az összjáték, nagyon jól állt a társulatnak Nádasdy Ádám fordítása: https://latinovitsszinhaz.eu/eloadas/szentivaneji-alom/
Már nem volt kérdés, hogy megyünk Csiky Gergely (Mohácsi Testvérek átdolgozásában) az üzlet az üzlet, avagy eladó a menyasszony című produkcióra. Ha a Szentivánéji hosszú volt……, ez még hosszabb. Abban biztosak voltunk, hogy Spolarics Andrea született Szederváry Kamilla, és Hartai Petra a fiatal Tolnay Klári bájos reinkarnációja. De felfedezetük magunknak Takács Zalánt, és figyeljük már, hogy ez a fiatalember vajon benne van-e következő produkcióban, olyan úriszabó volt Mohácsinál. Nem volt érdektelen számunkra Páder Petra játéka sem, Tulipánné Spiegel Berta szerepében. Mohácsi style, aki szereti, annak nem okoz csalódást, példás fegyelemmel és feszes ritmusban dolgozott a tucatnál több színész. Részt vettünk nyilvános próbán is, már sejtjük, hogy a színészek miért kedvelik bárhol, bármikor Mohácsiékat. Azzal együtt emberpróbáló a három óra plusz és a három rész. https://latinovitsszinhaz.eu/eloadas/az-uzlet-az-uzlet-avagy-elado-a-menyasszony/
Késő ősszel hatást gyakorolt ránk Mark Haddon – Simon Stephens: A kutya különös esete az éjszakában című, Csábi Anna rendezte bemutató, ami félig-meddig gyerekelőadás. Az biztos, jobban megfogott a budaörsiek produkciója, mint a londoni feldolgozás. A főhőst játszó Böröndi Bence remekelt egy 15 éves, Asperger-szindrómás fiú szerepében, őszinte, vicces és szeretnivaló volt az általa teremtett karakter. És megint megnyert Szőts Orsi és Páder Petra játéka, megjegyeztük Ilyés Róbert komoly, változatos színpadi arcát: https://izaszinhazbanjart.hu/2022-november/item/655-mark-haddon-simon-stephens-a-kutya-kulonos-esete-az-ejszakaban-budaorsi-latinovits-szinhaz
Csak nekünk, lustáknak volt újdonság Fehér Benő Balázs által rendezett Koldusopera felújítása. Brasch Bencét ilyen jónak még sosem láttuk, mint Bicska Maxi szerepében. Spolarics Andrea Kocsma Jennyje külön szólóest az előadásban, Páder Petra Polly szerepében most énekhangjával (is) lenyűgözött, ahogy Bohóczky Sára Lucy szerepében. És Peackock-bandájában ott volt Takács Zalán és Böröndi Bence. Az előadás időutazás volt számunkra, mintha a Madách Színház legendás produkciója remake-jét láttuk volna: https://latinovitsszinhaz.eu/eloadas/koldusopera/
Az évad egyik nagy dobása Alföldi Róbert rendezése volt, Varsányi Anna: Az eprésző kislány című kortárs életjátéka. Jólesően megdöbbentett, hogy Kósa Lajos és Borkai Zsolt polgármesterségének fordulatait látva, a színház lapot húzott a 19-re, és napjaink Magyarországán groteszket adtak elő a helyi/vidéki politikai elitről, egy határszéli magyar falu 300 lelkes közösségének karéjában. Ami született az nem a Rokonok, de precízen kivitelezett, minimum élvezetes színházi este haszontalan és/vagy kártékony emberek reménytelen kavalkádjáról. Nem vettük komolyan, ám remekül szórakoztunk. Takács Kati és Mertz Tibor színpadi remekelt, Szőts Orsi és Hartai Petra megint kiragyogtak: https://izaszinhazbanjart.hu/2022-december/item/662-varsanyi-anna-az-epreszo-kislany-budaorsi-latinovits-szinhaz Láttuk, hogy a városnak milyen fontos a színháza, hisz a menekültek hada közt ott volt a Polgármester úr is statisztaként. Valahogy így kell ezt. (De persze szomorúak is lettünk, hogy a mi kis kedves Pécsi Harmadik Színházunkat pár évvel ezelőtt miként lehetetlenítette el Pécs Önkormányzata, és év elején miként nézte némán (cinikusan) a majdnem élet-halál harcát, ott nem fontos a város talán legjobb alkotóműhelye.
Kora tavasszal Zsótér Sándor rendezett Budaörsön Kurázsi mamát, a címszerepben Spolarics Andreával. Zsótér és Brecht közöti találkozás talán nem volt akkora újdonság, sokadszorra fut neki, de Brecht és Spolarics közötti találkozás látványos volt. Zsótért vizuális alkotócsapata – Ambrus Máris és Bendek Mari - szuggesztív képekkel teli, érdekes képi világot teremtett, nem kevés aktualitással. Nagy Katica néma Kattrinja komoly és odaadó színészi munka volt, ahogy Páder Petra ezúttal Yvette Pottierként uralta le a színpadot, Fröhlich Kristóf szakácsa is megragadott. Még mindig munkál bennünk az előadás: https://izaszinhazbanjart.hu/2023-februar/item/676-bertolt-brecht-kurazsi-es-gyerekei-budaorsi-latinovits-szinhaz
Az évadot Pelsőczy Réka rendezte, Vinterberg-Lindholm: Vadászat című darabjával zártuk. Spolarics Andrea már a nézőtér ajtajában fogadott, és ez hosszan elkísért. A darab témája nem hétköznapi: milyen - végzetes - következményei lehetnek annak, ha valakit hamisan vádolnak meg pedofíliával. Összetartó, pártos, megrendítő előadást láttunk. Figyelemreméltó volt a társulat érett férfi színészeinek az együttállása: Bregyán, Mertz, Illyés, ahogy a középkorosztályé még inkább: Chován Gábor, Böröndi Bence, Fröhlich Kristóf, és ott „nagyarcoskodott” (szerepében) a színpadon újra Takács Zalán.
Nem lehet könnyű és nem lehet eléggé méltányolni azt a teljesítményt, hogy a BLSZ estéről estére - formálisan - megküzd azzal, hogy megtöltse a játszóhelyeit, a nagyszínpad mellett a Városi Ifjúsági Klubot is, méghozzá úgy, hogy rendszeresen hív a társulatához progresszív alkotókat a független szcénából is. Idén Zsótér és Mohácsi edzette a társulatot, Alföldi Róbert már-már házi rendező. Meg is látszik, ez a kicsi, tizenkét fős társulat „felépült”, minden előadásukat szakmai ambíció és a játékkedv jellemzi, csapatként és társulatként működnek.
Személyes évadkonklúzió: majdnem elértek arra szintre, ahova a főváros - első osztályúnak tartott - művészszínházi háromszöge: a Katona, az Örkény és a Radnóti. Tényezőjévé váltak a magyar köz- és színházi életnek. Tették ezt egyre ellenségesebb szakmai környezetben, mert az amúgy is rossz helyzet csak romlott. Nem szűnt meg a szakma megosztottsága, a függetleneknek nem rosszabbak, hanem már nincsenek kilátásaik - és bármilyen elnéző nézők vagyunk – művészileg erős stagnálás tapasztalható. A kultúra, a színház – persze más művészeti ágak - devalválási folyamata minta megállíhatatlan lenne, s ez kihat a színházak munkájára, nézőként is érezzük sok színházban az elbizonytalanodást.
Erre a BLSZ az utóbbi pár évben szökkent szárba, építkezik, van ereje, kedve, mersze művészi kockázatvállaláshoz, pedig „vidéki színház”, és mégsem a biztos sikert jelentő előadásokkal próbálkozik. Az előadásai, a rendezések, a gondolati felvetései igényesek, és hangsúlyt helyez arra, hogy szembesítsen a valósággal, bátran reflektál társadalmi problémákra, és még kiegyensúlyozott teljesítmény is jellemezte a munkájukat az évadban.
Sok független, alternatív színház van bajban, nézőként már képtelenek vagyunk lyukakat betömni, csak arra vagyunk képesek, hogy – sok-sok - jegyvásárlással támogassuk a magas színvonalú, értékes munkája miatt arra érdemes, kedves színházainkat. A BLSZ ilyen, nekünk már van a 2023/2024-es évadra bérletünk, és másokat is erre buzdítunk. Jó Budaörsre színházba járni!
Képek: BLSZ honlapjáról
