Nem csoda, hogy sokan erőszakosnak tartják a darabot, amelyből Shakespeare költészete, nyelvezete nem köszön vissza. Szó se róla, nehéz időket élünk, értem, hogy az érzékenyidegzetű művészek különösen frusztráltak a minket körülvevő káosz, és az ezzel szembeni tehetetlen dühük miatt. Ahogy nézik, nézzük napról napra, hogy az aktuális vezetők és gazdagok milyen pusztítást okoznak, hogy hatalmukat és vagyonukat az építés helyett arra használják, hogy sokunknak, a világunknak ártsanak. Valóban hozott némi enyhet azt látni, hogy a rosszak megbűnhődnek a tetteikért, mert a gonoszt valaki megbüntetik. A bosszú kulcsfontosságú elemei pedig, mint a manipuláció, a vér és a gyilkosság mind e színmű sajátjai.
Titus Andronicus római katonai vezető legyőzte a gótokat, királynőjük Tamora éppen fia életéért könyörög, ám a hadvezér kivégzi. A legyőzött királynő bosszút esküszik, így kezdetét is veszi a vérfürdő. A még kívánatos Tamora meggyőzi Saturninust, Róma császárát, hogy vegye őt feleségül, majd szeretőjével, a mór Aaronnal megszervezi Titusz két fiának meggyilkolását, és leányának Laviniának a megbecstelenítését. Ráadásul Lavinia nyelvét kivágják, kezeit megcsonkítják, hogy ne tudja felfedni támadóit, sőt Titus egyik karját is feláldoztatják váltságdíj fejében, hogy két fia életben maradjon. Ám hiába oda bal karja, ezért csak fiai levágott fejeit kapja vissza. Ez érthető mód felbőszíti Titust, aki válaszként megöli Tamora újabb két fiát, és fel is szolgálja őket pástétom formájában a császári hitvesnek. De Titus bevégezi a munkát, megöli Tamorát és annak szeretőjét, Aaront is.
A darabot - Lábán Katalin értelmezésében is - a két női karakter határozza meg. A lenyűgöző szűz római lány és a bosszúálló idegen királynő. Lavinia és Tamora kívül-belül különbözik, erődinamikájuk eltérő a darabban. Lavinia, aki birtokol némi hatalmat születése révén tehetetlenné válik, megadja magát a férfiak ítéletének, Tamora viszont fogolyból Róma legbefolyásosabb nőjévé lép elő.
Lavinia Titus egyetlen lánya, engedelmesen igyekszik eleget tenni kötelességének, „tranzakciós eszköz” a körülötte lévő férfiak hatalmi harcában. Ami nőként kívánatossá teszi, az a tisztasága. (Ne feledjük I. Erzsébet „szüzességét” Szűz Máriához hasonlította, hogy propagálja a nép feletti hatalmát.) Lavinia pont addig értékes, amíg szűz, amint Tamora fiai, Chiron és Demetrius magáévá teszi őt, már a szégyen és a szánalom jelképe. (Nem árt forgatni a BBC Historyt, hogy tudjuk a középkori Európában egy férfi azért is megerőszakolt egy nőt, hogy megszerezze a földjét, örökségét. Jogilag lopást követett el, de a kényszerházasság megszabadította bűne következményétől, mert „csak” egyházi bíróság elé állt.) A megcsonkított Lavinia a maga módján kénytelen megbirkózni és bosszút állni, és élete becsületgyilkossággal végződik, Titus megöli a lányát, mert „kényszerítették, beszennyezték és kivirágozták”.
Tamora a gótok királynője erős nő, akár I. Erzsébet, aki sosem házasodott meg, és úgy uralkodott, ahogy azt jónak látta, nem válogatva eszközeiben. Ahogy a szűz királynő megakadályozta, hogy a parlament a jóváhagyása nélkül hozzon törvényeket, úgy Tamora ügyesen manipulálja Saturninust, hogy a neki tetsző döntéseket hozza meg, és meggyőzi fiait, hogy becstelenítsék meg Laviniát. Vagyis I. Erzsébethez hasonlóan arra használta hatalmát, hogy döntéseket hozhasson egy patriarchális világban, függetlenül attól, hogy nő. Fontos adalék, hogy 1597-ben, mindössze három évvel a Titus első bemutatása után I. Erzsébet elfogadta az első nemi erőszakról szóló törvényt, elvette a „papi védelmet”, felhatalmazást adott az államnak, hogy minden elkövetőt felelősségre vonjon. Vagyis a Titus Andronicus olyan színdarab, amely valóban tükröt tartott a társadalomnak.
Lábán Katalin, aki nemcsak rendezte az elődást, de a díszlet – látványtervezője is egyben, erős vízióval bírt a darabot illetően. Nem csodálkozom, hogy az ukrán háború, az elfajuló izraeli-palesztin konfliktus aktualitássá tette számára a drámát. Furcsán groteszk előadás született keze alatt, a téma ellenére is némi sötét humorral. Bánfalvi-Orosz Eszter dramaturg az ötfelvonásos darabot befogadható, egyrészes színpadi játékká formálta, az eredeti darab minden fontos mozzanatát megtartva.
Tetszett a képi világ, az egyre gyűröttebbé váló színpadot borító vászon (Csáki Rita érzékletes fénytechnikája többnek mutatta azt), hogy az összes szereplő állandó harcban állásukat szimbolizálva katonai terepruhában van, ez alól kivételt csak a női karakterek képeznek. Laviniát játszó Dobay Janka hófehér menyegzői ruháját piros derékszalag és könyékig érő piros kesztyű mocskolja be, Tamorát alakító Tóth Szilvia Lilla fekete bőrben és hangsúlyos arany ékszerekben játszik. Szép színpadi megoldás, hogy a tucatnyi gyilkosság piros szalagok kibomlásával realizálódnak, ahogy az is, hogy a Moirák tánca tagolja a jeleneteket, előre vetítve az újabb sorsszerű szörnyűséget. (Jelmez Korpics Móni.)
Nem vitásan hatalmas a fellépők lelkesedése, egyben erős szándéka vezérli őket, hogy az RS9 pincéjében megidézzék a sokszereplős, grandiózus és véres drámát, elhitessék a mostoha körülmények ellenére is a sok-sok helyszínváltást. Heterogén alakítások születtek látható szakmai alázattal, amelyek az elkötelezettség mentén élvezhetők. Álmosd Phaedra a Bóhoc és a Dajka szerepében szép pillanatokat hoz, Kassai László Aaron, a cselszövő mór szerepében karizmatikus, ahogy Koleszár Bazil Péter is elhiteti a kétségek közé került hadvezér Titus alakját. Dobay Janka és Tóth Szilvia Lilla meggyőzően mutatja fel Lavinia és Tamora erődinamikáját. De az előadás értéke leginkább a társulati összjátékban van, ahogy anno a Toprongyozó című előadásban is. Az idén 35 éves RS9 Színház együttesében megvan az az erő és hit, hogy neki merjenek futni Shakespeare nehéz darabjának, és találjanak benne aktuális mondanaivalót.
Játsszák:
SATURNINUS, az előző római császár fia, később kikiáltott császár - Nagy Ferenc
BASSIANUS, Saturninus testvére/ PUBLIUS, Marcus Andronicus fia/ HÍRNÖK/ AEMILIUS, római nemes - Miklós Marcell
TITUS ANDRONICUS, római nemes, hadvezér a gótok ellen - Koleszár Bazil Péter
MARCUS ANDRONICUS, néptribun, Titus testvére - Kókai János / Albert Gábor
LUCIUS, és ifjabb LUCIUS, a fia - Benkő Bence
QUINTUS, Titus Andronicus fia/ DEMETRIUS, Tamora fia - Kovács Andrea
MARTIUS, Titus Andronicus fia / CHIRON, Tamora fia - Cseh Fruzsina
MUTIUS, Titus Andronicus fia/ BOHÓC/ DAJKA - Álmosd Phaedra
AARON, mór, Tamora szerelmese - Kassai László
TAMORA, a gótok királynője - Tóth Szilvia Lilla
LAVINIA, Titus Andronicus leánya - Dobay Janka
Fotó: Horváth Katalin Fanni
