Elemek megjelenítése címkék szerint: Vígszínház

Miután a Színházi Kritikusok Céhe nyilvánosságra hozta saját listáját, mi, mezei nézők is összeálltunk egy szavazás erejéig, a díjkiosztás és az eredményhirdetés előtt egy hónappal. A színikritikusok 24-25-en szoktak szavazni minden évben, mi most 38-an voltunk, olyan nézők, akik hetente többször is színházban töltik az estéjüket. Mi így láttuk a tavalyi évadot, gyermekelőadásra és életműdíjra nem voksoltunk, bár az utóbbira tudtunk volna, de mindenki örült Székely Gábornak. Van némi azonosság, de a hangsúlyok azért alapvetően máshol vannak.

Ius murmurandi a Vígszínházért !

(Vígszínház - Mike Bartlett: Földrengés Londonban - 2016. május 23.-i előadás)

A második évadot zárom - hatodik éve hűséges Víg-bérletesként -, amikor nem értem, hogy mit is akar nekem ez a színház üzenni. Ebben az évadban Fejes: Jó estét nyár, jó estét szerelem, Schiller: Haramiák és most a Földrengés Londonban, amikor szünetben kiürült körülöttem a nézőtér. A nézők "szavaznak", s nem azért mennek el, mert vén hülyék, akik nem értik az új színházi formákat, hanem azért, mert valóban nem érdemes feláldozni tovább az estét. Ami a színpadon folyik, abból már tuti nem lehet semmi átütő.  

"Szívedben hordod a bíráidat"
(Vígszínház - Miller: Salemi boszorkányok (Istenítélet) - 2016. január 21.-i előadás)

A Vígszínház színpadán megvalósult Arthur Miller víziója, "a dobok úgy peregtek, mintha csontokat zörgetne a friss reggeli szél". Mohácsi János megvált minden "mohácsis" eszközétől, Stohl András pedig megmutatta, hogy egy vezető színház vezető színésze.

A Vígszínház Mohácsi János rendezésében a kultikus Salemi boszorkányokat vitte színre, "klasszikus színházat csinálva". Lassú folyású mohácsis átköltés, semmi harsány gegparádé, csak "Isten jeges fuvallata" 1692-ből. Mohácsi János nem először fut neki a dráma színrevitelének, 20 év alatt ez a harmadik feldolgozása. Úgy, hogy a második nekifutás díjat hozott a POSZT-on, s Proctornéként az akkor már díjazott Heczeg Adrienn állt újra a színen.