Iza színházban járt - 2020 október
szombat, 03 október 2020 21:44

Yasmine Reza: Művészet (Thália Színház)

Értékelés:
(41 szavazat)

Adok-kapok

(Thália Színház – Yasmine Reza: Művészet – 2020. szeptember 5-i előadás)

Éva: Abszurd este, abszurd történet. Ha venne a régi barátod nyolcvanezer euróért egy fehér alapon fehér festményt, nem sznoboznád le röhögve, reflexből? Ő nem várhatná el joggal, hogy ne ítélkezz?  Mennyire törődünk magunkkal egy barátságon belül? Mire is tartjuk a barátainkat? Adunk annyit, amennyit kapunk? Zayzon Zsolt arányérzéke kis térhez is passzent, ő maga elegáns, mint egy hanyag mandula, pikírt nonsalansszal kioktat, csak titokban tépelődik, bocsánatkérést nyomokban sem tartalmazó tirádái mögött férfibáj, perfekcionizmus, ütemérzék. El vagyok bűvölve.
Iza: Olyan darab ez, ami arról szól, amiről éppen akarod, hogy szóljon. Nekem ezen az estén arról az érzelmi erőforrásról, amit úgy hívunk: barátság. Pedig szólhatott volna - a címe szerint - úgy általában a művészetről, az ízlésről, a társadalmi osztálykülönbségekről, az emberi neurózisokról is. De nem, darab arra ad neked választ, amilyen kérdéssel, kétellyel a fejedben éppen beülsz a nézőtérre. A Thália Télikertet szeretni fogom. Szellős – ez most fontos -, mégis kuckós kisszínpad.

csütörtök, 15 október 2020 01:29

Shakespeare: Othello (Katona József Színház)

Értékelés:
(38 szavazat)

Mondtam neked, halni kell

(Katona József Színház – Shakespeare: Ot-hel-lo – 2020. október 8-i előadás)

Éva: Egyenrangú triász: Jágó, Othello, Desdemona; Kovács Lehel, Bányai Kelemen Barna, Rujder Vivien. A szabad világ, aka legerősebb hadsereg katonái beengednek egy hasznos idegent maguk közé, egyikük zsigeri indulatból rászáll, kicsinálja, a többi kulturáltan sajnálkozik. Mindenki tönkre tehető megfelelő rádolgozással. Székely Kriszta végiggondolt, koncentrált rendezése világossá teszi: nőnek lenni a senkinek lenni minősített esete. A férfiak pedig? Jót ne várjunk. Irgalmatlan világ ez, szépen veszni se lehet.
Iza: Évek óta figyelve a National Theater Live Shakespeare-előadásait, talán már nem is bírom, ha „hagyományosan” játsszák Shakespeare darabjait. Nem újdonság, hogy Székely Kriszta munkái erősek, lendületesek, itt-ott durván nyersek. Az sem, ha szégyellem is, de Bányai Kelemen Barna könnyen kapható nézője vagyok. Az, hogy Jágó figurája egy felajzott hímcsimpánzra hajaz nem nyert meg, ellenben Kovács Lehel alakítása lenyűgözött. Borbély Alexandra végre kilépett a mísz plasztik-lány zónából, Vajdai Vilmos meg a Katona Glauziusz bácsijává vált: „Hány évtized múlt el mögöttem, …….én életemben dolgoztam sokat, és szolgáltam csak …….”

Értékelés:
(22 szavazat)

 

Dubliners

(Szkéné Színház – Conor McPherson: Eleven éjszaka - 2020. szeptember 24-i előadás)

Éva: Transzcendens gonosz mászkál-e, vagy csak egy kis strici játszik vámpírt? A darab bizonyára divatos, a rendezés kompakt, viszont a színészek azok, akikért két mérföldnél is többet mennék. Fejben végigszereposztottam (most már van ilyen szó) az Éjjeli menedékhelyet: Kosztiljov és Vaszilissza Fodor Tamás és Simkó Katalin, és igen, igen, Luka legyen Mucsi. A Báró Katona László, a Színész Kovács Krisztián.
Iza: Sajnáltam, de nem érintett meg. Talán a téma miatt: egy dublini rozzant házban három, neurózisos szerencsétlen flótás, ráadásul egyikük hazavisz egy összevert prostit. Ami megérintett: Katona László játéka és Vereckei Rita színpada, jelmezei. Ciki, de Katona László nem az este a felfedezése, de itt jött a felismerés, hogy a Drága örökösök Vilmosa milyen átkozottul jó színész!    

Értékelés:
(39 szavazat)

Mi a magyar most?

(Örkény Színház – Lev Birinszkij Bolondok tánca című tragikomédiája alapján szövegkönyvet írták: Bánki Gergely, Gábor Sára, Polgár Csaba - 2020. október 11-i előadás)

Éva: Van véleményem, de nem értek egyet vele. Békebeli offline módon ültem a nézőtéren, vártam a Rejtő Jenő-i sodrást, ehelyett fel-felcsillanó színészi alakításokat, kulturált keserűséget, és némi szilveszteri műsor-fílinget kaptam egy nagyon egyben levő társulattól.
Iza: Bob Dylan ifjúkori – de talán még jelenlegi - hitvallása: Szeretem a káoszt, de nem tudom, a káosz szeret-e engem. Az Örkény Színház szövegkönyvíróit biztos szereti. Amikor megismertem Birinszkij darabját, ámulatba ejtett, hogy az Auróra cirkáló lövése előtt évekkel(!) hogyan írta le miként fog kitörni a XX. század legfontosabb forradalma. Kérdés, Polgár Csaba és csapata hasonlóan jó-e annak megjövendölésében, hogy mi lesz Európa sorsa 2045-re. Úgy sejtem, inkább remélem: NEM.      

Értékelés:
(39 szavazat)

Elemi ösztön(ök)

(Pécsi Nemzeti Színház – Katona József Bánk bán című drámájának átdolgozása Nádasdy Ádám újrafordítása alapján - 2020. október 26-i előadás)

Vilmos Noémi számára 2020 őszi(rózsás) SZFE-mozgalma parádés antrét jelentett a pályára lépéshez. Ha nincs a bemutató körüli nyilatkozatháború, hogy vajon trágár-e a pécsi előadás vagy sem, ha Vilmos nem a SZFE egyik vezérszónoka, nem lenne most nézői zarándoklat a pécsi Kamarába. Kezdő színházi ember szárnybontogatását látni szívmelengető. Különösen, hogy az előadás – alább bővebben kifejtve – hagy kivetnivalót maga után, de az nem kétséges, hogy a rendező és közvetlen alkotócsapata erős művészi vízióval bír. Mégis úgy gondolom, az előadás végén felhangzó hangos szimpátia taps nem a produkciónak, hanem a helyzetnek szól. A színpadon felhangzó „Sokáig éljen a magyar szabadság!” és a „Szabad ország, szabad magyarok!” vezérmondatoknak.