Iza színházban járt - 2019 december
Értékelés:
(28 szavazat)

Vadászidény

(Katona József Színház – Katona József: Bánk bán – 2019. december 22-i előadás)



 „Ők játszanak, zabálnak szűntelen,
        Úgy, mintha mindenik tagocska bennek
        Egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk
        Kéményeinkről elpusztulnak a
        Gólyák, mivel magunk emésztjük el
        A hulladékot is. Szép földeinkből
        Vadászni berkeket csinálnak,
Ahová nekünk belépni nem szabad.”
(Bánk bán)

 

Éva: A magyarság legjobb pillanataiban is egy macinacis, nem hülye, de tehetetlen II. Endre király, nem Bán bán rókamálban.  Ez van. Komolyan veszi névadóját a színház, zéró pátosz és naftalin, széttartó érdekek, egymáshoz tört hatalmi centrumok, a társadalmi rétegek beszédképtelensége, közösségteremtés az illúziótlanság és valós kicsinység megmutatása által.
Iza: Tarnóczy Jakabnak biztos nem Vrabély Armandné volt a középiskolai magyartanára mint nekem, mert akkor tuti nem látná a Bánk bánt black comedynek. Amúgy nem volt ez ellenemre, de Erkel zenéje és Simándy József hangja úgy belémplántálta: „Csak egy nagy érzés éltetett/Sok gond és gyász alatt”, hogy szégyelltem átröhögcsélni az estét. Pedig a színészek halál komolyan játszottak, nem volt ott paródia. Ugyan 200 éve íródtak a sorok, de minden gondolat (egyre inkább, újra) aktuális, különösen Tiborc panasza.  

Értékelés:
(17 szavazat)

(Spinoza Színház - Sándor Anna: Kálmán Imre, az operettkirály - 2019. november 28-ai előadás)

Az operett egyrészt referenciapont a magyar kultúrtérben, másrészt zabáltatja magát rendesen. Néha könnyedén értelmezési tartományt vált – lásd Urbán András kemény Sacra Hungarica-ját a Stúdió K-ban – majd szattyáncsizmásan-szaténcipősen visszatér és jön a „ringó vállú csengeri violám” – ünnep.

Értékelés:
(33 szavazat)

A kukorica gyermekei  

(Katona József Színház – Michael Haneke: A fehér szalag – 2019. november 6-i előadás)

Éva: A zárt és hierarchikus közösségben ölik, kínozzák a sérültet, a finomabbat, a védtelent. A gonosz grasszál egy rendes kis protestáns német faluban, 1913-ban?  Vagy  az elnyomás és elfojtott erőszak sokszorozza magát? Ascher, 2019.
Iza: Nem láttam Haneke filmjét, így megadóan süllyedtem Khell Zsolt sötét díszletei és Szakács Györgyi fekete és kopott-kék szövetei közé, hallgattam, néztem Enyedi Éva szikár, kopogós dialógusait, az egymásba fonódó,  kegyetlen jeleneteit. Hagytam, hogy átjárjon a borzongás. Ahogy felment a függöny tudtam, már most kéne futni, hogy megússzam. Szeretem, ahogy Ascher Tamás kiválaszt egy témát és szétszálazza. Fullajtár Andrea porig alázva, de kevélyen büszkén. Újra és újra elámulok, miért is nem ő korosztálya „sztárja”.         

Értékelés:
(15 szavazat)

Grundérzés Pesti Magyar módra 

(Pesti Magyar Színház – Dennis Martin: A kincses sziget – 2019. november 29-i előadás) 

Nem én vagyok a célközönség, tudomásul kell venni. Erősen próbáltam egy 12 éves vagy egy quasi musical fan szemével nézni az előadást. Így megfogna-e, akarnék-e kincskereső vagy kalóz lenni, andalító-e, amit a színpadon látok? A válasz: nem. A darab Robert Louis Stevenson regénye „nyomán” íródott, s az előadás is valaminek a nyomán maradt. Nem gyerekelőadás, inkább színházat biztonsággal megtöltő zenemű, egészen képtelen magyar dalszövegekkel. Nagykiállítás, a maga módján professzionális produkció.  

Értékelés:
(39 szavazat)

Benny Hill besírna

(Thália Színház - Michael Frayn: Legszebb férfikor – 2019. december 12-i előadás)

Az évadkezdés lendülete oda, vissza a kitaposott útra. Egy újabb bedroom farce a Tháliában Feydeau és Camoletti darabjai után, egy közel félévszázados angol színmű a West End-ről. Büszkén közzétéve, ez a darab első magyarországi bemutatója. A társulat majd összes férfitagja - megerősítve magát Csőre Gáborral - a színpadon, Schell Judit körül keringve. Rejtély, vajon mi vette rá Valló Pétert, hogy pont ezt - a valójában kissé megíratlan - darabot pécézze ki magának.  

Értékelés:
(40 szavazat)

A 70 az új 50? 

(Nemzeti Színház – Örkény István: Macskajáték – 2019. december 14-i előadás)

Lehet, minden "nagyszínésznő"-nek kötelező eljátszani a Macskajáték Orbánnéját, ha megéri azt a kort, ahová Örkény pozicionálta hősnőjét. Udvaros Dorottya sem hagyhatta ki. A színésznő szerepköre-e özv. Orbán Béláné? Nem. Abszolválta? Parádésan. Ehhez Szász János rendező szép, filmszerű színpadi miliőt teremtett és ravaszul kitalálta, hogy három potenciális Orbánnét állít a színpadra. Erzsi-Giza-Egérke, alias Udvaros-Bánsági-Nagy, ők akár egymást válhatnák esténkét a szerepben, körforgásszerűen. 

hétfő, 30 december 2019 15:04

Best of 2019 (avagy a személyes elfogultság)

Értékelés:
(28 szavazat)

G.B. Shaw írta: „…a személyes érzelem nélkül írott kritikát kézbe sem érdemes venni…..nem is a <személyes érzelem> a helyes kifejezés, hanem a <szenvedély> a művészi tökéletesség iránt…” Mit láttunk ezen az alapon mi nagyon jónak a 2019-es évben a színházban és miért. Vigye kánya, hogy már megint "Katona tőkesúlyosak" vagyunk. Nem szeretnénk már, de mégis......(Alfabetikus sorrendben.)

Értékelés:
(20 szavazat)

Az „első találkozás” – majdnem - mindig meghatározó: Tennessee Williams: Orfeusz alászáll, még jócskán gyerekként. (Anyukám talán tudta sietni kell, mire gimnazista lettem, Ruttkai már máshova igazolt.) A Ruszt József rendezte darabnak Simon and Garfunkel El Condor Pasa-ja volt a betétdala, zengett a Pesti Színház. Akkor annyit értettem, hogy Lady a kigyóbőr dzsekis pasival lelépne, mert a férje, Jabe uncsi és gonosz. Azonban Ruttkai/Lady minden gesztusára, mozdulatára, még a járására is emlékszem, ma is. Pedig azon a napon izgatott, indiszponált volt, sokat bakizott, szűk, magas lépcsősoron kellett felmennie a színpad rendezői jobbján, elesett. De attól a perctől kezdve, hogy belépett a színpadra tengernyi, égővörös hajával, nem tudtam róla levenni a szemem. Nem a színpadot, a színházat, az összes néző agyát, lelkét megtöltötte színpadi jelenléte. Élt és uralkodott a deszkákon, a többiek csak azért voltak ott, hogy szolgálják a Királynőt.