Iza színházban járt - „Sorok között"
Értékelés:
(22 szavazat)

   

Amióta elhunyt Gabriel García Márquez (2014) siratom, hogy nem olvasok többé hasonlót a Szerelem kolera idején vagy az Egy előre bejelentett gyilkoság története című könyveihez. És mégis drukkoltam, hogy örökösei, két fia, Rodrigo és Gonzalo – ahogy fogalmaztak - hosszú és keményen gondolkodás után tartsák tiszteletben apjuk meghagyását: „Ez a könyv nem működik, meg kell semmisíteni.” Ma már nyilvánvaló, nem ezt tették, ha tíz évig altatták is, kiadták ezt a vékony kis kötetet. Figyelmeztettek ugyan, hogy „nem olyan csiszolt, mint a legnagyobb könyvei….van benne ellentmondás…..mégis úgy érzik, hogy megvan benne Gabo védjegye, írásstílusa".

szombat, 08 június 2024 12:11

Sally Bedell Smith: Károly

Értékelés:
(44 szavazat)

   

Egy élet a periférián – (Sally Bedell Smith: Károly)

III. Károly trónörökösként több mint 70 évet élt árnyékvilágában, miközben végig a nyilvánosság előtt élt. Születése pillanatától kondicionálták egy olyan „munkára”, amelyet csak akkor kaphatott meg, amikor az anyja meghal, és már rég nyugdíjaskorú volt, amikor „dearest Mumy” letette az uralkodói pálcát. Övé a 20. század egyik legvalószínűtlenebb, egyben legnehezebb élete, ha aranykanállal a szájában is él. Olvasva Jonathan Dimbleby 1994-es hercegi életrajzát azt hittem, hogy mindent tudok róla, de nem. Életrajzi csemege ez a könyv, egyben pszichológiai tanulmány és többdimenziós portré egy emberről, akit az egész világ ismer, és aki egész életében azt hajszolta, hogy végre komolyan vegyék. Az biztos, hogy Károly igényel egy főállású pszichoanalitikust 0/24-ben. 

Értékelés:
(33 szavazat)

   

Regény, amely kilóg korunk irodalmából: nem női regény, nem skandináv krimi, nem húszéves világsztár lényegében nem is létező karrierjének ötszázoldalas méltatása, és még táplálkozási vagy életmód tanácsokat sem ad. Ellenben: ízesen szól, szabadszájú, de mégis csendes, merengő hangvétele van, ráadásul az utolsó oldalak is tartogatnak még meglepetést az olvasóknak. Akik átjutnak az első 8-10 oldalon, és ráéreznek az írók stílusára, azoknak letehetetlen olvasmány lesz. 

Értékelés:
(46 szavazat)

Ahhoz, hogy egy önéletírás üssön, megfogjon, írójának egy feltétlen személyiségnek kell lennie stílussal, s egy olyan élettel, ami nem csak úgy eltelt. Kellenek a „sztoriba” szárnyalások, mélyrepülések, minimum egy „feltámadás”, így a halál kikacagása, végül a bölcs megbékélés. A sorok írójának megbékélése önmagával, a reá kirótt sorssal. Berek Katalin színésznő élete e kritériumoknak abszolút megfelel. Életrajza Prológusában írja: „Nem kellett volna dohányoznom, innom, nem kellett volna egy csomó dolgot csinálnom…..Talán jogos a büntetés, de nem tudtam másképpen élni. Az életem egyetlen lépését sem bántam meg!” Itt lehet, felszalad az olvasó szemöldöke, de a teljes életét megismerve mind életének, mind személyének mégis varázsa lesz, holott az összkép véletlenül sem patyolat tiszta. Mégis úgy érezzük - vele együtt -, hogy minden úgy történt, ahogy annak történnie kellett.

hétfő, 16 szeptember 2019 17:17

Sally Rooney: Normális emberek

Értékelés:
(19 szavazat)

Semmitmondó címe (Normális emberek…? na, ez csakis sci-fi lehet, gondoltam rosszmájúan) és sóska háttérszínű bizarr borítóképe (fiatal pár egymást ölelve fekszik egy konzervdobozban) mellett még akár az is távol tarthatott volna ettől a könyvtől, hogy a fedlap büszkén hirdeti: a Times szerint ez a mű „Az év regénye” volt tavaly.

Értékelés:
(15 szavazat)

Az összeesküvés-elméletek hívei szerint (ami én kicsit sem vagyok) minél jobban elhallgatnak valamit, annál biztosabbak lehetünk benne, hogy a kellemetlen igazságról van szó. Szerintem ez az „igazság elkendőzésének feltételezése” az igazi porhintés, a mód, amivel mindenféle szemetet el tudnak hitetni, sőt meg tudnak vetetni sok hiszékeny és naiv emberrel.
Berczeller Imre Amerikában élő pszichiáter 2014-ben megjelent Radnóti-könyvét is jórészt (a könyv olvasása után elég sokatmondó) hallgatás veszi körül. Mindössze két kritikát találtam róla (azok viszont jellemző módon igen kesztyűs kézzel bánnak a könyvvel, a szerző Radnóti iránti ellenszenvét egyáltalán nem említik burkolt formában sem), nem árulják a kötetet a nagy könyvesbolt-hálózatok, így kisebb (internetes) detektívmunkára volt szükség a beszerzéséhez. Ezt a „beszerezhetetlenséget” egyáltalán nem indokolja, hogy az erdélyi Kriterion adta ki a kötetet: amikor releváns és fontos könyvről van szó, akármilyen kis határon túli kiadó jelenteti is meg, eljut hozzánk, hazai olvasókhoz: a kritika felhívja rá a figyelmet, a terjesztők pedig terjesztik. Itt más van a háttérben.

hétfő, 13 augusztus 2018 23:09

Tóth Anikó Dóra: Jobbra húzott történetek

Értékelés:
(7 szavazat)

Sommás véleménnyel kezdem, hogy senkit se érjen meglepetés. Ez a legrosszabb könyv, amit valaha olvastam, amiért pénzt adtam, és amiről kritikát írtam. Elég nagy bravúr (nem tőlem, a szerzőtől). Ritkán írok olyan könyvről, ami nem tetszett, bár az sokszor tanulságosabb, mint egy szimpla dicséret. Kötter Tamás kötetét sem szerettem egyáltalán, de az azért mégis képviselt egy olyan irodalmi értelemben vett nívót, hogy nem lógott ki azoknak a könyveknek a sorából, amiket általában olvasni szoktam. Mitch Winehouse könyve sem tetszett, de azért az is meg volt írva (és lefordítva) egy olvasható színvonalon.

Értékelés:
(17 szavazat)

Azt mondják, egy regény szövegében a legfontosabb a felütés: az első mondat. Jelen cikk tárgyának első mondata igazából semmi különös, pláne nem a címéhez képest.Ez a könyv ugyanis véghezviszi azt a bravúrt, hogy már a címe szíven üti az embert (abban az esetben persze, ha fogékony rá, ha megpendít benne egy húrt): Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? Letaglózó erejű kérdés és annyi mindent sűrít magába…! Egy egész életet akár. Vagy egy egész világot?

vasárnap, 27 augusztus 2017 18:23

Kötter Tamás: Ikea, vasárnap

Írta:
Értékelés:
(5 szavazat)


Kötter Tamásnak két novellafüzére jelent meg korábban. Olvasni nem olvastam őket, de arra emlékszem, hogy kritikai fogadtatásuk pozitív volt és keresett kötetek voltak. Az IKEA, vasárnap Kötter első regénye és úgy gondolom, attól, hogy valaki jó novellista, egyáltalán nem biztos, hogy jó regényíró is, magyarán, hogy „van benne annyi”, amennyi egy hosszabb, több száz oldal terjedelmű történet elbeszéléséhez kell.

Mondják, hogy azért nehéz novellát írni, mert sűrítve, koncentráltan, akár néhány oldal terjedelemben kell felépíteni egy egész világot és egy kerek történetet. Ugyanakkor egy regénynél az jelent nehézséget, hogy a történet elég izgalmas, fordulatos, változatos legyen ahhoz, hogy akár több száz oldalig terjedjen. Nem mindenki Kosztolányi Dezső, aki egyaránt volt a novella és a regény mestere (sőt, a verseké is és az, hogy mindhárom műfajban maradandót alkotott, igen egyedülálló teljesítmény). Az ő nagy felfedezettje, Gelléri Andor Endre zseniális novellista volt, viszont egyetlen, A nagymosoda című regénye egyáltalán nem tudott felnőni néhány oldalas történeteihez.

Adja magát a párhuzam Gelléri és Kötter között, bár nem hiszem, hogy egy szinten volnának és sajnos kritikám tárgya nem csinált kedvet a Kötter-novellákhoz. (Szerencsére Gelléri novelláival előbb találkoztam, mint egy szem regényével.)

Értékelés:
(4 szavazat)

Vesszőparipám Karinthy Ferenc mellőzöttsége. Minél jobban megismerem a munkásságát, annál inkább úgy gondolom, többet ér és érdemel, mint hogy lábjegyzet legyen apja életrajzában. Tetszik, hogy egyszerre volt nyelvész és irodalmár, ettől kicsit még közösséget is érzek vele, mert példaértékű számomra, ráadásul három regényét (Szellemidézés, Kentaur, Epepe) remekműnek tartom, de nagyon szeretem a Nyelvelés címmel kötetbe gyűjtött nyelvészeti tárgyú írásait is, mert egyszerre olyan olvasmányos, ahogy csak egy irodalmár és olyan tudományos, ahogy csak egy nyelvész tudta megírni. Keseregtem én már egy sort az író „elfelejtettségén” korábban, igaz, pont akkoriban (tavaly ősszel) jelent meg újra naplójának egy tekintélyes, 1974 és 1991 között írott része.

1. oldal / 2