Iza színházban járt - Könyvajánló
vasárnap, 27 augusztus 2017 18:23

Kötter Tamás: Ikea, vasárnap

Írta:
Értékelés:
(3 szavazat)


Kötter Tamásnak két novellafüzére jelent meg korábban. Olvasni nem olvastam őket, de arra emlékszem, hogy kritikai fogadtatásuk pozitív volt és keresett kötetek voltak. Az IKEA, vasárnap Kötter első regénye és úgy gondolom, attól, hogy valaki jó novellista, egyáltalán nem biztos, hogy jó regényíró is, magyarán, hogy „van benne annyi”, amennyi egy hosszabb, több száz oldal terjedelmű történet elbeszéléséhez kell.

Mondják, hogy azért nehéz novellát írni, mert sűrítve, koncentráltan, akár néhány oldal terjedelemben kell felépíteni egy egész világot és egy kerek történetet. Ugyanakkor egy regénynél az jelent nehézséget, hogy a történet elég izgalmas, fordulatos, változatos legyen ahhoz, hogy akár több száz oldalig terjedjen. Nem mindenki Kosztolányi Dezső, aki egyaránt volt a novella és a regény mestere (sőt, a verseké is és az, hogy mindhárom műfajban maradandót alkotott, igen egyedülálló teljesítmény). Az ő nagy felfedezettje, Gelléri Andor Endre zseniális novellista volt, viszont egyetlen, A nagymosoda című regénye egyáltalán nem tudott felnőni néhány oldalas történeteihez.

Adja magát a párhuzam Gelléri és Kötter között, bár nem hiszem, hogy egy szinten volnának és sajnos kritikám tárgya nem csinált kedvet a Kötter-novellákhoz. (Szerencsére Gelléri novelláival előbb találkoztam, mint egy szem regényével.)

Értékelés:
(4 szavazat)

Vesszőparipám Karinthy Ferenc mellőzöttsége. Minél jobban megismerem a munkásságát, annál inkább úgy gondolom, többet ér és érdemel, mint hogy lábjegyzet legyen apja életrajzában. Tetszik, hogy egyszerre volt nyelvész és irodalmár, ettől kicsit még közösséget is érzek vele, mert példaértékű számomra, ráadásul három regényét (Szellemidézés, Kentaur, Epepe) remekműnek tartom, de nagyon szeretem a Nyelvelés címmel kötetbe gyűjtött nyelvészeti tárgyú írásait is, mert egyszerre olyan olvasmányos, ahogy csak egy irodalmár és olyan tudományos, ahogy csak egy nyelvész tudta megírni. Keseregtem én már egy sort az író „elfelejtettségén” korábban, igaz, pont akkoriban (tavaly ősszel) jelent meg újra naplójának egy tekintélyes, 1974 és 1991 között írott része.

szerda, 26 április 2017 23:17

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló

Írta:
Értékelés:
(4 szavazat)

„Mikor múlik el a gyerekkor?S mikor az ifjúság? S az élet? Észre se venni.”

(Radnóti Miklós: Ikrek hava)

 

Az ember általában (és érthetően) úgy olvas egy könyvet, hogy nem ismeri a történet végét. Akkor ugyan mi érdekelné benne? A naplók kivételt képeznek: Anne Frank naplóját is úgy olvassuk, hogy közben pontosan tudjuk, sajnos mi lesz a vége. Torokszorító érzés úgy olvasni valamit, hogy még mielőtt belekezdenénk, tisztában vagyunk vele, hogy nem lesz happy end. Gyarmati Fanni naplóját is ez teszi nehéz olvasmánnyá többek közt: látjuk, ahogy folyamatosan küzd és reménykedik – de folyamatosan eszünkbe jut, szegényt mennyire megcsalják majd ezek a remények.

Értékelés:
(3 szavazat)

Most először olyan könyvről írok, aminek nincs magyar kiadása. Sajnos. Magyar címe és alcíme viszont van, sőt még borítója is – idáig eljutottak. Kár, hogy ilyen hamar feladták. Minden más Lennonnal foglalkozó íráshoz hasonlóan ez is nagyon érdekelt, sőt még jobban, hiszen végső soron saját művéről van szó. Öt évvel a megjelenése után már muszáj volt megvennem (úgy is mondhatnám, mostanra tettem le arról, hogy még valaha kiadnák magyarul).

hétfő, 23 január 2017 15:24

Dave Eggers: A kör (könyvajánló)

Írta:
Értékelés:
(2 szavazat)

Áprilisban mutatják be a könyvből készült mozit és két okból is jó dolognak tartom, hogy ezt a viszonylag friss (2013-ban jelent meg eredetileg, a magyar fordítás tavaly került boltokba) regényt ilyen hamar filmre vitték: egyrészt mert olyan aktuális a témája, hogy minek is vártak volna vele, másrészt meg, mert olyan fontos és egyre égetőbbé váló kérdéseket feszeget, hogy minél többen szembesülnek velük, annál jobb – és egy történet sokkal-sokkal több emberhez jut el filmként, mint könyv alakban. (Egyetlen bajom, hogy teljesen másnak képzeltem el a könyv főbb karaktereit olvasás közben, mint amilyenek az őket megformáló színészek alakításában lehetnek. Persze, aki a filmmel találkozik először, azt majd nem zavarja és talán engem is csak addig, amíg meg nem néztem a filmet.)

vasárnap, 18 december 2016 13:52

Kim Stanley Robinson: Aurora

Írta:
Értékelés:
(4 szavazat)


Sci-fi. Kvázi összetett szó, a kötőjel két oldalán egy-egy angol kifejezés első felével. Science, azaz tudomány és fiction, vagyis fikció. Tudományos fikció a szó szerinti fordítása, régen tudományos-fantasztikusként hivatkoztak rá, ma már itthon is az eredeti elnevezése a megszokott. Ez az a műfaj mind filmben, mind könyvben, ami engem teljesen hidegen hagy. Kivételek persze akadnak.

vasárnap, 04 december 2016 11:52

Jon Krakauer: Út a vadonba

Írta:
Értékelés:
(5 szavazat)

Bár nem szépirodalom, életem legfontosabb könyveinek egyike, sőt az egyetlen olyan, amire azt tudom mondani, vele azonos színvonalú film készült belőle.

Ráadásul (és ez is ritka nálam) először a filmet láttam, a könyvet csak később olvastam. Lehet, ha fordítva történik, kritikusabb volnék a filmmel. De így nincs mit kritizálnom: alázattal nyúltak a történethez és egy nagyon szép filmet álmodtak meg belőle, amire én úgy ültem be, hogy fogalmam sem volt róla: ami pereg előttem a vásznon, valóság.

szombat, 26 november 2016 11:29

Karinthy Ferenc: Epepe

Írta:
Értékelés:
(6 szavazat)

Egy szerző, akit elfeledtek. Persze ez csak részben igaz, hiszen a Gellérthegyi álmok című darabját most is játsszák és a Karinthy vezetéknév azért a mai napig jól cseng, még ha elsősorban édesapjának (na, hogy hívhatták vajon?) köszönhetően is. (Érdekes lenne egy felmérés: a Cini névről egy íróra vagy egy énekesnőre asszociálnak többen? Amíg élt, egy ország ismerte gyerekkori beceneve után Ciniként őt is. )

Értékelés:
(6 szavazat)

Mióta az eszemet tudom (de legkésőbb azóta, hogy elértünk a XX. századi irodalomhoz az általános iskolai magyarórákon), odavagyok a nyugatos írókért, költőkért. Karinthy már egész kisiskolás korom óta a kedvenceim között van azon művei révén (Tanár úr kérem, Én és énke), amik egy elsős-másodikost is meg tudnak szólítani.

Az Utazás a koponyám körül viszont jóval későbbre való, én már harminc is elmúltam, mire végigolvastam – pedig szőrmentén gimnáziumban is volt róla szó.

csütörtök, 17 november 2016 20:03

John Williams: Stoner

Írta:
Értékelés:
(4 szavazat)

A regény, amely 1965-ös kiadása után 50 évvel lett világsiker. A regény, amely egyáltalán nem illeszkedik korunk irodalmának harsányságához: visszafogott, szelíd, csendes, merengő hangvételével hat. Talán (és a regény sikeréből ítélhetően biztosan) pont ezért van rá szüksége a mai olvasónak, ezért arat ekkora sikereket – szerzője halála után több mint húsz évvel.

1. oldal / 2