Shakespeare: II. Richárd (Pesti Színház)
Királyfidráma
(Pesti Színház – Shakespeare: II. Richárd 2019. december 20-i előadás)
Éva: Egy királydrámához férfiak kellenek, nem fiúk. A színészileg is érett kort és testi habitust megkövetelő II. Richárd sok része eljátszatlan maradt. Tompa Gábortól ettől még érvényes, érthetőre formázott, helyenként költői, vizuálisan erős – nagyszínpadra való - előadást láttunk. De egy Shakespeare-t nem illik capcarázni. Ez itt most a szereposztáson múlt.
Iza: Látványos színpadkép, erős, értelemre ható rendezés. De a darab két központi alakja, II. Richárd és a leendő IV. Henrik trónért folytatott párharca inkább uncsitesók közötti kakaskodás, mintsem két uralkodó életre-halálra szóló versengése a trónért. Különös látni a színpadon - a Vígben szép csendben zajló őrségváltás keretében -, a „régi” és a „sztalkeres” színjátszás együttállását. Az előadás - a Shakespeare művei között kissé mostoha sorsú - drámát nem teszi népszerűbbé, inkább csak a Vecsei H. és/vagy ifj. Vidnyánszky rajongóknak szerezhet örömet.
Jean-Paul Sartre: A legyek (Örkény Színház)
A szabadság ára
(Örkény Színház – Jean-Paul Sartre: A legyek – 2019. december 21-i előadás)
Éva: Az istenek tudják, hogy az ember szabad, az ember meg nem. Dehogy mondják meg. Aki mégis tudja, cselekszik és megfizeti az árát. A szabadság jutalma a cselekvés, az ára az oldhatatlan magány. Hegymegi Máté a szabadságról rendezett egy okos, pontos, a szívet nehézzé tevő előadást.
Iza: Sartre a ’40-es években a párizsiakra adaptálta az Atreida-ház tanmeséjét, mert engedték, hogy a nácik bevegyék a városukat. Vajon Hegymegi Máté kinek és mi végre szánja a görög tanulságot? Értsük meg, hogy a szabadságot ki kell harcolni? De milyen áron, ha túl messzire mennénk, mit kezd patyolatlelkünk a bűntudattal? Erős, sőt véres képekből álló előadás az Örkény Stúdió – mondanám színpadán -, de inkább natúr talapzatán.
Topolcsányi Laura és Boros Ádám: Az utolsó aleppói bohóc (Stúdió K Színház)
Küzdünk, mint malac a jégen
(Stúdió K Színház - Topolcsányi Laura és Boros Ádám: Az utolsó aleppói bohóc)
Sejtettem én a cím alapján, hogy a szíriai polgárháborúról lesz szó, így joggal vaskosabb témát vártam. Gáz, hogy a második óra végén íródik ki a falra Asia Ramazan Antar és Anas al-Basha neve. Ezzel kéne indítani. Ha eszem van, már annak el kellett volna bizonytalanítania, hogy az ajánlóban azt olvastam, hogy „gyökér-kompromisszum”, meg „az élők a holtak cipőiből kanalaznak”, s a darab műfaja: építkezés bontott anyagból. De bíztam a társulatban, s ők nem ábrándítottak ki most sem.
Molière: Tartuffe (Katona József Színház)
Borz a bádogon
(Katona József Színház – Molière: Tartuffe – 2019. december 29-i előadás)
Éva: Hülyeséggel vegyes hiúságunk miatt átvernek, így aztán térden állva köszönhetjük meg a saját vagyonunkat a királynak, aki régi ismije a mi házi bűnözőnk. Ráadásul életünk végéig bármit kérhet tőlünk hazánk feje. Bocsárdi László vidámságra okot nem adó rendezése a mindent hibátlanul eljátszó katonásokkal.
Iza: Virtuóz színészek, rendhagyó díszlet/jelmez, feszültség, és mégse. Olyan az előadás, akár egy high-tech laboratórium. Minden eszköz, alkotórész tökéletes, de steril. Jó nézni az olajozott gépezet működését, ahol minden fogaskerék milliméterre pontosan illeszkedik a másikhoz, a Bécsi Filharmonikusokként muzsikál a társulat. Persze, hogy leesett az állam Keresztes Tamás alakítása láttán, már-már nem is hiszem, hogy ez lehetséges. De egy valami hiányzott: abszolút nem érintett meg, mert nincs benne semmi, ami sután emberi.
Sardar Tagirovsky: Diótörő - érzelmi, asszociációs balett egy részben (Laboratorium Animae társulat előadása - az RS9 Színházban)
táncJÁTÉK
BACH
Minden rendben van.
MOZART
minden rendbejön
(Fodor Ákos: Két hanglenyomat)
(RS9 Színház/Laboratorium Animae társulat előadása - Sardar Tagirovsky: Diótörő/érzelmi, asszociációs balett egy részben – 2020. január 13-i előadás)
Éva: Ez az előadás könnyedén megtalálta a harmadik hanglenyomatot Csajkovszkijra: minden szép és fáj. De mi az az „érzelmi és asszociációs balett”? Pont az, aminek hangzik: széllelbélelt szabálytalanság, különös bánat, elégia és izgalom two in one, könnyű ötletbörze és belehalás, meghökkentő dinamizmus, kötetlen történetmesélés egy nehéz életű nagy zeneszerzőről és a művészlétről tizenegy színésztől. Aki ott volt Szentendrén a Tragédián a Laboratorium Animae-val, az bizalmat szavaz a Diótörőre is. Érdemes.
Iza: Valóban, az előadás előtt csak az foglalkoztatott, mi a csuda lehet az „érzelmi és asszociációs balett”? Még mindig csak érzem, mintsem értem. Ellenben olthatatlan kíváncsiság támadt bennem Csajkovszkij személye iránt. Ő már többé nem „csak” a Hattyúk tava és a B-moll szerzője, hanem egy torokszorítóan fájdalmas életű, magányos ember, az igazi „Fekete Hattyú”.
Molière: Az úrhatnám polgár (Pécsi Nemzeti Színház)
Karl Lagerferd mamamusi
(Pécsi Nemzeti Színház – Molière: Az úrhatnám polgár - 2020. január 23-i előadás)
Komédia a XVII. századi Franciaországból/ról - némi törökös behatással – egy megtollasodott posztóárusról, aki nemesember akar lenni. Rudolf Péter okosan használta a pécsi társulatot, a teátrum minden adottságát, Köles Ferencre építve, aki az ország bármelyik színházában vezető színész lehetne. Pécsett kicsit keserűbbre gondolták most Moliere-vígjátékát mint ahogy azt általában szokták. Remek előadás született.
Lev Tolsztoj: Anna Karenina (Vígszínház)
Görkorcsolyapálya
(Pesti Színház - Lev Tolsztoj: Anna Karenina – 2020. január 27-i)
Az előadásból leginkább az maradt meg, hogy milyen ügyesen görkorcsolyáznak a statiszták, s ennek hála frappánsak a színváltások. Hiába törtem az este végén a fejem, semmilyen akceptálható indokát nem láttam, hogy a Vígszínház színre vitte az Anna Kareninát. Éppen nincs a társulatban Anna, Vronszkij és Karenin. Most még Hegedűs D. sem tudta kihúzni a kátyúból a produkció szekerét. Azért Halász Judit, Waskowics Andrea és Antóci Dorottya e.h. képes mutatni némi szenvedélyt, Kiss Gergely Máté pedig erős, szép alakítással ajándékozza meg a nézőket Levin szerepében.