Lev Tolsztoj: A sötétség hatalma (Budaörsi Latinovits Színház)
„Rettenetes parasztdráma ez”
(Budaörsi Latinovits Színház – Lev Tolsztoj: A sötétség hatalma – 2017. december 1.-i előadás)
A nap reggelén a Facebook emlékeztetett, hogy 2015. december 1-én a londoni Garrick Színházban Branagh-t néztem. Leontest játszotta a Téli regében. Lehet ennél csodásabb egy nap? Hát nem. Volt hasonlóan jó estém? Hát igen. De nem csak a színpadon látottak miatt. Mert mit is láttam? „Gyilkosság, rablás, házasságtörés, újra gyilkosság, fajtalanság, nyomor, piszok, betegség: ezek a történet stációi. Az utolsó stáció pedig a lélek megtörése, a gyenge férfiúnak szinte perverz lakolni vágyása…” (Ady Endre – 1902. január 9. –én megjelent írása a nagyváradi Szigligeti Színház Tolsztoj-premierjéről.)
Agota Kristof: Az Analfabéta - Falusi Mariann (Rózsavölgyi Szalon)
Hűtlenek lettek a szavak
(Rózsavölgyi Szalon – Agota Kristof: Az analfabéta - 2017. december 7.-i előadás)
Éva: A dallama és a szövege is ment „A párttal, a néppel, egy az utunk…” című, egykor népszerű dalocskának. Énekeltük is rendesen vagy ötvenen a Rózsavölgyiben. Speciális karácsonyelő, becsülendő művészi helytállás és emlékezetközösség: Falusi Mariann Agota Kristof szövegével lépett színpadra.
Iza: Adott egy előadóművész, Falusi Mariann, aki énekesnő. Adott Agota Kristof élettörténete, kisregénynek is rövidke életírása. Szikár mondatok egy cudar gyerekkorról, a szülőhaza kényszerű elhagyásáról. Azt azért nem tudtam meg, vajon miért érezte úgy Falusi Mariann, hogy az írással pódiumra kell lépnie. Mert úgy tűnt nem szól a történet, a feldolgozás hangsúlyosan sem 1956-ról, sem a hontalanságról, de még csak a „nyelvtelenség”-ről sem. Falusi persze jól énekelt, még mindig.
Ascher Tamás Háromszéken - Pintér Béla-darabja (Katona József Színház)
A Petőfi Sándor utcában ilyen az ananké
„Látjátok, micsoda kacskaringók
Jellemzik szívünk útjait.
Vacogva sandítunk tükreinkbe,
Hol a kulcs, mely minden zárt kinyit”
(Katona József Színház – Pintér Béla: Ascher Tamás Háromszéken – 2017. december 18.-i előadás)
Éva: Nem igaz, hogy aki tehetséges, az tisztességes is. Ha bízunk, csalódunk. Van, aki bele is hal. Akik pedig tovább élnek, azokat jól megírja és megrendezi Pintér Béla, hadd lássa mindenki, milyen emberek. Hogy nem hoz semmi formabontóan újat ez a rendezés? Sag’ schon, én a színészi játékért és a „színházat belülről” édes csalásáért mentem. Morális és esztétikai aggályaim nincsenek, mint a kolleginának, viszont láttam, milyen a bűn és a bűnhődés a színi világban. Olyan, mint máshol. A túlélők következmények nélkül túlélnek. Igazgatók és főrendezők lesznek. Persze ez fikció, mint Kolozsváros és a Kaposa.
Iza: Az biztos, a Katona mindig meg tud lepni. Most is, ráadásul hidegből melegbe lökve, aztán vissza. Igen, harsányan felnevettem néhol, de néhol meg nem hittem a szemennek, fülemnek, hogy ezen a színpadon vajon jól látom, hallom-e a vitathatatlan ízléstelenséget. Az est legnagyobb eredménye – már ha Csehov „meghurcolása” az -, hogy Körmendi-Márkus-Haumann Három nővér paródiája a múlté, leváltotta a Katona Csehov-kabaréja. Már ők is büszkén elmondhatják, adtunk egyet Anton Pavlovicsnak, ha legnagyobb sikereink neki (is) köszönhetjük.
Egy kicsit kuplézgatunk – Falusi Mariann és Lang Györgyi estje
Kuplé, nem kuplé, nem téma
(Hatszín Teátrum - Egy kicsit kuplézgatunk – Falusi Mariann és Lang Györgyi estje NEM PA-DÖ- DŐ KONCERT - 2017. december 22.-i előadás)
"Nem mondom, hogy ne sírjatok,
mert nem minden könny keserű."
(J.R.R. Tolkein)
Jó ötletnek tűnt egy kuplé-est karácsony előtt. Még a nyilvánvalóan Pa-dö-dő-s hangulat sem okozott csalódást. Lang Györgyi halálosan komoly arca részemről rácsodálkozás volt. Nagy öniróniával elmesélt színházi történeteit - azt hiszem - reggelig hallgatnám. Ebbe az irányba kéne tolni ezt az estet, erőteljesen. Falusi énekeljen, Lang pedig meséljen szomorú-vidáman, nagyon jól állt neki. Sztorizása üdítő, még akkor is, ha sok hasonló műsor van. Falusi csodálatos hangja és Lang, a színésznő elviszi az előadást, de nagyon.
A Félvér Herceg - Portré Nagypál Gábor színművészről
Pontosan emlékszem a napra, amikor először „néztem” Nagypál Gábor szemébe, 2015. december 3-án, a Stúdió K Színházban, a W.S. Othello előadásán. Ő volt Rodrigo, égetett a tekintete. Hiába volt ez egy kisebb szerep, ugyanúgy bevésődött az estén, mint Zsótér Sándor rendezése, vagy Rába Roland „kiskendős” Jágó alakítása. Az első benyomásom is megvan még, a „Félvér Herceg”. (Igen, ez korunk, Harry Potter története, benne Perselus Piton asszociációs minta lett.) A színpadon mindig ilyennek látom őt, feketetónusú blazírt külső, feszítő belső energia, ami mindjárt robban. Ám a találkozónkra egy laza fickó érkezett, mintha a szomszéd házból, okos, mosolygós, világosbarna Bambi-szemekkel. Na jó, majdnem talpig feketében. Én meg keresgettem a művészembert, aki – számomra – Ibsen Peer Gyntjeként színháztörténeti pillanatot varázsolt.
James Goldman: Az oroszlán télen (OPI)
Nyár tüze, vagy hó van, áll a bál…
(Orlai Produkciós Iroda - James Goldman: Az oroszlán télen - 2017. december 21.-i előadás)
Iza: Azt est tanulságai: „ha barbár vagy, legyen nálad mindig kés és Angliát is ki kellett rángatni a sz@rból.” Régen drukkolok az OPI-nak, hogy legyen már valami, ami ha nyomokban is, de emlékeztet a kezdetre, a Hat hét, hat tánc mágiájára. Arra, amikor ha akarod, ha nem, beránt bűvkörébe a produkció. Végre, az OPI-nak talán lesz újra egy olyan művészpárosa, amilyen Vári és Kulka volt hajdanán. Akik úgy néznek egymásra a színpadon, hogy az szavak nélkül is egy történet. Hernádi Judit és Gálffi László megcsillantotta a reményt. Hümmögtem ugyan a szereposztást látván, ésszerű-e 19-re lapot húzni? De jó volt a lapjárás, nekünk nézőknek, 21 lesz ennek a vége.
Éva: Végre nem cukrozott mézes marcipán karácsonyra. Anglofileknek, Hernádi-és Gálffi-rajongóknak kötelező. Két nagyvad, kémia, minőségi szórakoztató színház. Szikszai Rémusz rendezése kihozta a legtöbbet a darabból, peregnek az élvezetes párbeszédek, folyik a tánc a hatalom körül. Egyforma erős uralkodók, egymásról mindent tudó, kíméletlen emberpár, akik élvezik és akarják a harcot, nem is tudnak másképp élni. Hernádi Judit az oroszlán, csak mondom.
Fekete Ádám: A Jeditanács összeül | Trafó House
Mindenkin pöttyös zokni van, mindenkin….
(Trafó Pince – Fekete Ádám: A Jeditanács összeül - 2017. november 24.-i előadás)
Iza: A hozzám hasonló lüke nézők azt várták, hogy Yoda és Obi-Wan diskurál a Birodalom túléléséről. Pofira esés volt. Nem a galaktikus végtelenben, hanem mintha Tengerecki Pál fejében barangoltunk, hogy aztán messzeségből, földre szállva hazatérjünk. Pinceszínház, pöttyös zokniban, nylon szatyorral, térben és időben valahol a Gozsdu-udvar környékén, napjainkban.
Éva: A józan emberek mind hasonlóak egymáshoz, minden másnapos a maga módján az. Kinek Wotan áriája, kinek tengerimalac-nyüszögés, kinek a héttagú Jeditanács szól a fejében. Fekete Ádámnak szerencsénkre az utóbbi. Repetitív módon visszhangzó nagy és jelentéktelen felismerések, személyessé váló közhelyek, közérzet-trip a Trafó Pincéjében. Egyebekben Tengerecki Pál rulez. Én is dúdolgatom, rendszeresen.
A Varázslat - MÜPA
„Lelkünkben gyújts pici gyertyát, sokat….”
(MÜPA – Budafoki Dohnányi Zenekar - A varázslat - 2017. december 16-i előadás)
Nincs is jobb Adventkor egy kis köznapi varázslatnál, ahogy Márai írta:„…hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.” Ezt tudja a Budafoki Dohnányi Zenekar - Hollerung Gábor karmesterrel az élén - és a Feledi Project is. Tényleg a „lelki ünnepre” hangoló produkciót állítottak a MÜPA színpadára. Csodás érzés volt másfél órára újra gyerekké válni és önfeledten örülni egy-egy dallam, balett-betét felismerésének. A mágiafelelős ezen az estén Feledi János volt, aki „filléres csodaként”, pár egyszerű kellék, jelmez, letisztult mozdulatsor segítségével felvillanó, hajdani emlékek számbavételére és újonnan születő gondolatok tucatjára inspirálta a MŰPA 1650 nézőjét. Így együtt, de mégis külön-külön, önnön képzeletünk engedte mesevilágában kalandozhattunk.
Spiró György: Árpád-ház (HOPPart Társulat)
Soha többé Árpád-házi nem fog nyuvasztani Árpád-házit!
(HOPPart Társulat – Spiró György: Árpád-ház - 2017. december 9.-i előadás)
„[..] jóllaktam az iszonnyal
S a borzongás, agyam meghitt lakója,
Többé nem izgat.”
(Shakespeare: Macbeth)
Éva: Tréfás egy darab. „Az Úristen kegyetlen tréfája, hogy én vagyok a báty, és te vagy az öcs.” - hangzik el az elején, és végig ez a főcsapás: aki előbb született, király lesz, gyanakszik, öl; aki később, ölik. Ez a szépen átlátható összefüggés boldogságmentes életet ajándékoz az első magyar királyi ház minden tagjának. Spiró György rég látott darabja Keszég László rendezésében: szórakoztató rockandroll mészárlás és blazírt királytükör.
Iza: A legnagyobb tanulság, hogy igaza van Freudnak, a létfenntartás és a fajfenntartás határoz meg mindent, az ösztönök örökkévalóak. Úgy tűnt, az Árpád-házi királyok egy acsarkodó farkasfalka. De vajon a Plantagenet-ek, a Habsburgok, a Valois-ok nem úgy tűnnek? Mégsem emelkedtünk ki tán oly magasra az állatvilágból. Nem ez lesz Spirótól a „legdarabom”, de szórakoztató volt, annyi szent, főleg a HOPPart feldolgozásában. Jól csinálják ők ezt „A mit röhögtök? Magatokon röhögtök!” színjátszást.
Umberto Giordano: Andrea Chénier (Erkel Színház)
Amikor nem kell megjátszani a szeretetet
(Erkel Színház - Umberto Giordano: Andrea Chénier – 2017. december 29.-i előadás)
Földi életünkben nincs teljes boldogság.
A boldogság rendesen magában hordja a méreg csíráit –
vagy pedig kívülről mérgezi meg valami.
(Csehov: A gonosz fiú)
Mondhat bárki bármit, Yusif Eyvazov B-listás tenorból felküzdte magát az A-listások közé. "Anna Netrebko férjének" szerepéből felszabadult, saját jogán megtölt már bármely operaházat, koncertpódiumot. De miért ne tegye ezt azzal a nővel, akit szeret? Az, hogy Netrebko hangja gyönyörűséges és még mindig könnyedén énekel, nem újság. Ezen az estén mégis vétettek kis hibát. Privát életük boldogságát felvitték a színpadra, házassági évfordulójuk napján léptek fel, s olyan csókban forrtak össze a nyílt színen, amire az éppen nősülni készülő Harry herceg és menyasszonya sem vetemedne. Mondjuk a jó ízlés határán belül maradtak. Az érzelmek azonban Eyvazov hangját kicsit „megtorpantották” a második részben.