2025-2026-os színházi Évadértékelő
Emlékezzünk Koós Boglárkára, Scherer Péterre, Nyakó Julira, Csernus Mariannra, Szilágyi Tiborra, Kálloy Molnár Péterre….köszönjük, hogy nézőik lehettünk.
Ahogy idei listánkból is kitűnik, színházi életünk továbbra is remekül ért ahhoz, hogyan kell a végkimerülést esztétikai teljesítményként beadni, a függetlenek megint abból dolgoztak, ami épp maradt: dühből, találékonyságból, egymásba kapaszkodásból és abból a naivnak tűnő, de még mindig makacs hitből, hogy színházat pénz nélkül is lehet csinálni, csak idegrendszer és tehetség kell hozzá. A Radnóti és a Katona állócsillag, az Örkényt reméljük, nem vesztjük el, bár olyat, hogy színház ilyen gyorsan ledobja évtizedes arculatát – és nem éppen közönsége boldog örömére – még nem láttunk. Nem vagyunk belpesti fintorgók, mentünk mindenhová, mégis majd megevett minket a nézői paradoxon: minél többször vagy színházban, annál több előadásra akarsz elmenni, csak nem tudsz. Bekukkantottunk Tatabányára, prémium, megyünk a következő évadban is, sok reményt fűzünk a Víghez, ki nem hagyjuk. Végigugráltuk a Csinibabát, láttuk a MÜPÁ-ban az utolsó Ringet, tudatmódosult állapotban ültünk a Nemzetiben a Marxtőkéjén, ahol elvtársnőnek szólítottak minket, de a végén felragyogott a Bárány, a MITEM mixtúráját is élveztük, relatíve szerencsésen. Budaörs idén is szépen ment és mázlink volt, hogy majd mindenhol ott voltunk, ahol jó lenni: RS9, Dante, Spinoza, Orlai Produkció, Lóvasút Márfi-trilógia, Kettőspont Színház & Spirituális Műhely, Szeged Osztrovszkij & Én és a kisöcsém, Mettrin Maladype, Pécs Köles Ferenc, Debrecen, Miskolc, Szombathely…..és még London is! Thália reméljük továbbra is segít, egyébként is, már van egy csomó jegyünk az őszre is.
A pesti hang őrei – Benedek Miklós és Fesztbaum Béla a kuplé és a sanzon hagyományában
Tegnap este különleges környezetben – saját civil világomban - a Budapesti Ügyvédi Kamara Dísztermében láthattam Fesztbaum Béla „A pesti polgár” című önálló estjét. Két hatalmas márványtábla előtt játszott, amelyeken sok száz 1938 és 1945 között elhurcolt, hősi halált halt ügyvéd elődöm, egyben pesti polgár neve van felvésve. Fesztbaum mindig karizmatikus, de a hely hangulata mintha őt is megihlette volna, különösen bensőséges másfél óra tanúi lehettünk mi mai ügyvédek. Az előadásban Benedek Miklós alakját szomorúan szép felhajtással idézte meg, ahogy az lenni szokott, elgondolkodtam…..
William Shakespeare: Julius Caesar (Budaörsi Latinovits Színház)
A köztársaság halála Budaörsön
(Budaörsi Latinovits Színház - Shakespeare: Julius Ceasar - 2026. április 25-i előadás
Shakespeare Julius Caesarja azok közé a darabok közé tartozik, amelyeket minden korszak magáról olvas, aztán megsértődik az eredményen, hisz nem Caesarról szól elsősorban, hanem a hatalom természetéről, a politikai erkölcs öncsalásáról, a tömeg befolyásolhatóságáról, és arról a régi emberi szokásról, hogy a politikai gyilkosságot rögtön elvnek nevezzük, ha jól sikerül. A Budaörsi Latinovits Színházban Alföldi Róbert olyan előadást rendezett a történetből, amelyet ma Magyarországon nem lehet ártatlanul színpadra állítani. A kérdés csak az: tud-e többet, mint aktuálpolitikai reflex lenni?
Tony Kushner Angyalok Amerikában – Második rész: Peresztrojka (Radnóti Színház)
Az angyal leszáll….
(Radnóti Színház - Tony Kushner: Angyalok Amerikában - Második rész: Peresztrojka - 2026. május 7-i előadás)
Van az a pillanat, amikor belépsz a színházba, és már az előcsarnokban érzed: ma este nem szórakozni jöttél. Nem is művelődni. Hanem – ahogy a jobb fajta amerikai dráma azt időről időre kikényszeríti – egy jó kis erkölcsi vérvételre. Tony Kushner Angyalok Amerikában – Második rész: Peresztrojka című monstruma eleve nem az a darab, amelyre az ember „beül”. Erre a darabra az ember – ha van esze – felkészül, ha nincs, akkor három és fél óra múlva úgy távozik, mintha egyszerre olvasott volna politikai filozófiát, gyászjelentést, meleg coming out-naplót és a Jelenések könyvének egy Broadway-változatát. Nagy Péter István rendezése nem akarja megszelídíteni Kushnert, mert ez annyi volna, mint Roy Cohnt illemtanárhoz küldeni. Hagyja, hogy a szöveg dolgozzon, a testek ütközzenek, a LED-falak villogjanak, a történelem pedig – mint valami rosszul szigetelt New York-i radiátor – folyamatosan sisteregjen a háttérben. És ez, nagyon működik.
Jean Giraudoux: Trójában nem lesz háború (Örkény Színház)
A trójaiaknak ezúttal sem sikerült.....de a nézőnek sem
(Örkény Színház - Jean Giraudoux: Trójában nem lesz háború – 2026. május 5-i előadás)
Az ember belép az Örkénybe – ahol szép lassan, de biztosan kopik az eddigi címke, vagyis a Budapest egyik legbiztonságosabb kulturális óvóhelye besorolás –, helyet foglal, és a cím láttán, hogy Trójában nem lesz háború, még akár reménykedni is kezd. Nem a trójaiakban. Mert háború természetesen lesz, a görög mitológiát még nem sikerült felülírni, bár kortárs rendezők időről időre tesznek rá becsületes, olykor költséges kísérleteket. A színházban. Ám most kissé billegő színházi estét kap.
Egy színésznő, aki „lett”… (Pályaköszöntő Nagy Mari 65. születésnapjára)
A színházban vannak karrierek, amelyeket kineveznek, és vannak pályák, amelyek egyszerűen megtörténnek. Nagy Marié az utóbbiak közül való. Nem felépített színésznő, nem a kulturális adminisztráció gondosan öntözött muskátlija, hanem ösztönös természeti jelenség: olyan, mint azok a régi fák, amelyek ferdén nőnek, csomósak, nem szabályosak, de a viharokat túlélik.
Thornton Wilder: A mi kis városunk (Nemzeti Színház)
Grover’s Corners a Salgótarjáni útról nézve
(Nemzeti Színház - Thornton Wilder:A mi kis városunk – 2026. április 17-i előadás)
Wilder drámája olyan mű, amelyet a néző rendre alábecsül. Azt hiszi kedves amerikai vidéki történet ez, benne csipetnyi nosztalgia, kevés cselekmény, sok életbölcsesség. Mire észbe kap, a torkában dobog a szíve, hisz Wilder – akár egy jó zsebmetsző – már kifosztotta az érzelmi önvédelmét. A darab véletlenül sem a kisvárosról szól, hanem arról, hogy észrevesszük-e saját életünkben az életet, mielőtt azt elveszítjük. A Nemzeti Színház tavaszi bemutatója ezt a kérdést nemcsak fölteszi, hanem makacsul ott is hagyja a néző agyában.