Iza színházban járt - Kezdőlap
Értékelés:
(15 szavazat)

 

Dubliners

(Szkéné Színház – Conor McPherson: Eleven éjszaka - 2020. szeptember 24-i előadás)

Éva: Transzcendens gonosz mászkál-e, vagy csak egy kis strici játszik vámpírt? A darab bizonyára divatos, a rendezés kompakt, viszont a színészek azok, akikért két mérföldnél is többet mennék. Fejben végigszereposztottam (most már van ilyen szó) az Éjjeli menedékhelyet: Kosztiljov és Vaszilissza Fodor Tamás és Simkó Katalin, és igen, igen, Luka legyen Mucsi. A Báró Katona László, a Színész Kovács Krisztián.
Iza: Sajnáltam, de nem érintett meg. Talán a téma miatt: egy dublini rozzant házban három, neurózisos szerencsétlen flótás, ráadásul egyikük hazavisz egy összevert prostit. Ami megérintett: Katona László játéka és Vereckei Rita színpada, jelmezei. Ciki, de Katona László nem az este a felfedezése, de itt jött a felismerés, hogy a Drága örökösök Vilmosa milyen átkozottul jó színész!    

Értékelés:
(37 szavazat)

Mi a magyar most?

(Örkény Színház – Lev Birinszkij Bolondok tánca című tragikomédiája alapján szövegkönyvet írták: Bánki Gergely, Gábor Sára, Polgár Csaba - 2020. október 11-i előadás)

Éva: Van véleményem, de nem értek egyet vele. Békebeli offline módon ültem a nézőtéren, vártam a Rejtő Jenő-i sodrást, ehelyett fel-felcsillanó színészi alakításokat, kulturált keserűséget, és némi szilveszteri műsor-fílinget kaptam egy nagyon egyben levő társulattól.
Iza: Bob Dylan ifjúkori – de talán még jelenlegi - hitvallása: Szeretem a káoszt, de nem tudom, a káosz szeret-e engem. Az Örkény Színház szövegkönyvíróit biztos szereti. Amikor megismertem Birinszkij darabját, ámulatba ejtett, hogy az Auróra cirkáló lövése előtt évekkel(!) hogyan írta le miként fog kitörni a XX. század legfontosabb forradalma. Kérdés, Polgár Csaba és csapata hasonlóan jó-e annak megjövendölésében, hogy mi lesz Európa sorsa 2045-re. Úgy sejtem, inkább remélem: NEM.      

csütörtök, 15 október 2020 01:29

Shakespeare: Othello (Katona József Színház)

Értékelés:
(36 szavazat)

Mondtam neked, halni kell

(Katona József Színház – Shakespeare: Ot-hel-lo – 2020. október 8-i előadás)

Éva: Egyenrangú triász: Jágó, Othello, Desdemona; Kovács Lehel, Bányai Kelemen Barna, Rujder Vivien. A szabad világ, aka legerősebb hadsereg katonái beengednek egy hasznos idegent maguk közé, egyikük zsigeri indulatból rászáll, kicsinálja, a többi kulturáltan sajnálkozik. Mindenki tönkre tehető megfelelő rádolgozással. Székely Kriszta végiggondolt, koncentrált rendezése világossá teszi: nőnek lenni a senkinek lenni minősített esete. A férfiak pedig? Jót ne várjunk. Irgalmatlan világ ez, szépen veszni se lehet.
Iza: Évek óta figyelve a National Theater Live Shakespeare-előadásait, talán már nem is bírom, ha „hagyományosan” játsszák Shakespeare darabjait. Nem újdonság, hogy Székely Kriszta munkái erősek, lendületesek, itt-ott durván nyersek. Az sem, ha szégyellem is, de Bányai Kelemen Barna könnyen kapható nézője vagyok. Az, hogy Jágó figurája egy felajzott hímcsimpánzra hajaz nem nyert meg, ellenben Kovács Lehel alakítása lenyűgözött. Borbély Alexandra végre kilépett a mísz plasztik-lány zónából, Vajdai Vilmos meg a Katona Glauziusz bácsijává vált: „Hány évtized múlt el mögöttem, …….én életemben dolgoztam sokat, és szolgáltam csak …….”

szombat, 03 október 2020 21:44

Yasmine Reza: Művészet (Thália Színház)

Értékelés:
(39 szavazat)

Adok-kapok

(Thália Színház – Yasmine Reza: Művészet – 2020. szeptember 5-i előadás)

Éva: Abszurd este, abszurd történet. Ha venne a régi barátod nyolcvanezer euróért egy fehér alapon fehér festményt, nem sznoboznád le röhögve, reflexből? Ő nem várhatná el joggal, hogy ne ítélkezz?  Mennyire törődünk magunkkal egy barátságon belül? Mire is tartjuk a barátainkat? Adunk annyit, amennyit kapunk? Zayzon Zsolt arányérzéke kis térhez is passzent, ő maga elegáns, mint egy hanyag mandula, pikírt nonsalansszal kioktat, csak titokban tépelődik, bocsánatkérést nyomokban sem tartalmazó tirádái mögött férfibáj, perfekcionizmus, ütemérzék. El vagyok bűvölve.
Iza: Olyan darab ez, ami arról szól, amiről éppen akarod, hogy szóljon. Nekem ezen az estén arról az érzelmi erőforrásról, amit úgy hívunk: barátság. Pedig szólhatott volna - a címe szerint - úgy általában a művészetről, az ízlésről, a társadalmi osztálykülönbségekről, az emberi neurózisokról is. De nem, darab arra ad neked választ, amilyen kérdéssel, kétellyel a fejedben éppen beülsz a nézőtérre. A Thália Télikertet szeretni fogom. Szellős – ez most fontos -, mégis kuckós kisszínpad.

Értékelés:
(43 szavazat)

"Ráadásul Pannóniába betörtek a szarmaták"

(Katona József Színház – Claudio Monteverdi – Dinyés Dániel – Závada Péter – Szabó-Székely Ármin: Poppea megkoronázása – 2020. augusztus 26-i előadás)

Éva: Pohár bor alkoholos zselés kézzel és ffp2 maszk, indul a Monteverdi gyilok-afterparty, az első nem szabadlevegős színház a Ragály 1.0 óta. Túl azon, hogy meg akarom ütni azt, aki vígan dumál maszkmentesen a hátam mögött, nem vagyok ideges. Rohadó Róma barokk operán és Petőfi Sándor utcán átszűrve, perfekten beleállva, de jó, hogy vagytok. Jordán Adél Octaviája és Bányai Kelemen Barna Othója elképesztően működik, a Csoma Judit-és Kiss Eszter-féle történeten átmászkáló mindentudó koboldokra, narrátori nagyszerűségre kéne egy szó, majd kitalálom.
Iza: Régen volt ilyen, hárman együtt színházban, hogy aztán ketten együtt írjunk róla.  Mégis nyűglődöm, nem értem, hogy barokk operát – hangszeresen és vokálisan ugyan eléggé „lebutítva” – miért kell az ilyesfajta produkcióhoz adottságaiban fapados prózai színházban bemutatni, még akkor is, ha a humán erőforrás, a színészek prózai kvalitása minden körülmények között rendben lévő.     

Értékelés:
(76 szavazat)

Nem kergettek asztal körül
ha az élet nem sikerül
sikerülhet még a halál
bátran jöhet otthon talál
(Szegvári Menyhért)



Kacérkodott néha az elmúlás gondolatával, de már évek óta nem vágyott semmire, arra végképp nem, hogy én, vagy akárki más nekrológot írjon róla. A halála napjának éjszakáján átolvastam leveleinket – akár G. B. Shaw és Mrs. Campbell, csak velük ellentétben mi pro forma nem ismertük egymást –, és végiggondoltam hosszú-hosszú telefonbeszélgetéseinket. Az elmúlt pár évben nemcsak az alkotóművészt, az embert is megismertem. Szegvári Menyhért „feladat” volt számomra. Általa, pályáján át értettem meg, mi az a karma. Fájdalom, hogy ő, aki annyi mindenben olyan tehetséges volt, egy dologhoz végzetesen nem értett, nem tudta jól élni az életét.      

Értékelés:
(104 szavazat)

Ahogy 2x2 néha 5, ez a mai, kerek születésnap is szembemegy a tudománnyal. Ha róla van szó, ez a szám leírhatatlan. Fejben, lélekben és testben egyaránt dacol vele. Nála amúgy is minden színtiszta akarat. Amit akar, az zöldutas, amit nem, az felejtős.

Értékelés:
(78 szavazat)


Vincze Jánosról két meghatározó impresszióm van. Az első 2019 tavaszáról. Pesti vendégjáték után a Játékszín tele kollégákkal, színikritikusokkal. Ő, a darab rendezője nem „udvarol nekik”, nem sütkérezik a dicséreteikben. Egymagában ül egy kóla felett, feszülten, már menne, az előadás sikeresen lezajlott. Alig egy óra múlva hív, mégsem töltik az éjszakát Pesten, inkább autóba ültek és „hazamentek a zenészek” Baranyába. A második benyomás pár hónappal későbbről van, a POSZT idején benéztem hozzá. Aznap volt a Pécsi Harmadik Színház évadzárója. Uránvárosban, a színház előtti betonon bográcsozott a kb. 15 fős gazdasági-szervező-műszaki csapat. A férfiak főztek, az asszonyok tálalták, amit otthon sütöttek. Kicsit olyanok voltak, mint Kajtárék A veri az ördög a feleségét című filmben. A vendéget középre ültették, reneszánsz mód ettek-ittak-zenéltek-kvaterkáztak. A karmester pater familiasként a rendező-ügyvezető volt. Jókedvűen és fesztelenül.

Értékelés:
(36 szavazat)

Tápláléklánc 

(Radnóti Színház – G. B. Shaw: A szerelmesek házai – 2020. február 25-i előadás)

Február végén az utolsó „élő” színházi előadások egyike. Megbízható színészek, szép, sőt a csonka-évadot nézve szinte kimagasló alakítások, színészi játék, de diszkrét unalom. Az előadás után egyszerűen nincs miről elgondolkodni, nincs utóhatás, csak egy „ügyes” előadás. Pedig a darab nem bulvár, hogy nevettünk volna kicsit, aztán kész. Az igaz, pár év, és kevesen fogják érteni, hogy a „piszkos pénz” szégyellnivaló lenne. Mert azt látják napra nap, hogy az ebül szerzett jószág egyáltalán nem biztos, hogy ebül vész el, és holló hollónak nem vájja ki a szemét. G.B. Shaw a XIX. század végén a kapitalizmus „leleplezéséről” írt. Világbotránynak tartotta, hogy társadalmi konszenzus van arról: van az a pénz, amiért……simán kussolunk és együttműködünk bárkivel, csak a nagyságrendek mások. Van, aki a villanyszámláért, van, aki egy városrész ledózerolásáért.