Iza színházban járt - Kezdőlap
Értékelés:
(5 szavazat)


Katz, hol vagy?    

(MITEM 2018 - a Szentpétervári Alexandrinszkij Színház a Nemzeti Színházban – Tatjana Rakhmanova: Svejk. A visszatérés - 2018. április 11.-i előadás)

Az elmúlt két évben elkényeztetett az Alexandrinszkij Színház, így a Holló és a Bűn és bűnhődés után ez a produkció bizony csalódás volt. Lehet Svejkről mesélni – bármilyen konstellációban - Katz tiszteletes nélkül? Nem! Szép a társulattól, hogy itt „főpróbált”, a darab hivatalos bemutatója csak május 2-án lesz az anyaszínházban, Szenptéterváron. Nem mondom, voltak ismerős hangok, „bizony a gaz liberális csőcselék elárulta a hazát, és olyan közállapotokat teremtett, hogy még a legyek is le merték szarni Őfelsége, Ferencjóska képét….”, de Hasek humora, na az sehol.

Értékelés:
(25 szavazat)

Egy előre eltervezett gyilkosság története   

(Nemzeti Színház – Colm Tóibín: Mária testamentuma - 2018. április 7.-i előadás)

A Bajor Gizi Szalonban Jézus anyjának, Máriának emlékezését interpretálja a színház művésze. A nagyszínpadon eközben egy befogadott produkció, cigány-musical dübörög. A zenétől remeg a padló, a falak. A zaklatott monológ igazi buli hangulatot kap kívülről. Milyen műsorszervezés ez már? Minden tiszteletem Nagy Marié, aki képes volt mindezek ellenére csak a „küldetésére” koncentrálni. Tóibín regényét egysóhajú monológként tolmácsolta, mégsem untuk a már rogyásig ismert sztorit, mert új aspektusát hallgattuk, színes és míves előadásban. Mintha egy szomszédasszonyt, annak tékozló fia zűrjeiről, anyai szíve fájdalmáról.

hétfő, 02 április 2018 15:37

Molnár Ferenc: A hattyú (Örkény Színház)

Értékelés:
(28 szavazat)

Csillagos ég, erkölcsi törvény nélkül
     
(Örkény Színház – Molnár Ferenc: A hattyú - 2018. március 25.- előadás)

„A program nem az Ön büszkeségei szerint igazodik.”
(Molnár Ferenc: A hattyú)


Iza: Polgár Csaba merte Molnárt meghagyni Molnárnak. Hozzá ugyan nem adott semmit, de megszabadította minden – mára talán - álmos megszokástól. Ficza István végre a színpadon elől és középen és egy már örökéletű nagyjelenet, Csákányi Eszter és Für Anikó színpadi kettőse. Az előadás abszolút perfekt annak, aki érti és érzi Molnár Ferenc színházát, de nem zárkózik el attól, hogy másképp (is) lássa Molnárt.  
Éva: Nagyon Molnár, nagyon Polgár, nagyon jó. Szürreális térben valódi bajok, jóvátehetetlen játékok a másik ember életével. Mindenki egy szem a lenézés láncában. Magasiskola Csákányitól és Fürtől, és III. Richárdot Mácsainak sofort. Tenki Réka, Nagy Zsolt és Ficza István egy olyan szerelmi hármast ad, ahol több az akarat és lenézés, mint a szerelem.

Értékelés:
(32 szavazat)

 


Miért nem tudok én látszani?  

(Három Holló Színpad – Parti Nagy Lajos: Ibusár – 2018. március 26.-i előadás)

Az élet él és élni akar. Kevés mondat jellemezhetné közösen és jobban Ady soránál Sárbogárdi Jolánt és Nádasy Erika színésznőt. Ahhoz, hogy Jolán, Parti Nagy Lajos írói fantáziájának szüleménye a színpadon megelevenedjen, a színésznő „húsát és vérét” adta, hogy mindenki megtudja, Jolán egyre vágyik: látszani. Nádasy Erikáról üvölt, „csak azért is” ember. Vélhetően akarata uralja sorsát, még ha kacskaringókkal és bukásokkal is, kudarcai dacára is megpróbálja újra és újra. Akárcsak Jolán, látszani akar. Balsors vagy szerencse életében, hogy álmai, vágyai leginkább a színpad körül forognak. Így aztán Sárbogárdi Jolán talán ő maga is lehetne.

Értékelés:
(10 szavazat)

Egy kis itóka, ha bennem van  

(Magyar Színház – Háy János: Utánképzés ittas vezetőknek – 2018. március 22.-i előadás)

Lehet-e komédia (még ha keserű is) egy olyan történet, amely emberhalállal végződik?  Miért hahotázik a közönség önfeledten azon, ahogy emberek önmagukat, környezetüket veszélyeztetve, részegen volán mögé ülnek? Háy János író üzenete biztos több, mint amit a főpróbán a színpadon láttam. A produkció mégis szórakoztató volt, akkor is, ha néhol komolyan hittem, mindjárt jön Katona János és a „Gyöngykavics”. Lengyel Ferenc rendező jó ritmusú előadást vitt színre, de sok embertől függ(ött) a minőség, s van több gyenge láncszem a produkcióban.

péntek, 23 március 2018 06:21

Krakken-művelet (Átrium Film-Színház)

Értékelés:
(22 szavazat)

A Hold járva, a miniszter hágva jó

(Átrium Film-Színház – Bodó Viktor/Mózsik Imre: Krakken-művelet – 2018. március 5.-i előadás)

Éva: A Krakken-művelet műfaja a nagy truváj: tátott szájjal üvöltve röhögős, tiszteletet nyomokban sem, könnyű kezű tehetséget annál inkább tartalmaz, inkluzíve az európai kultúra teljes asszociációs terét. És meghágják a minisztert. De hogy!
Iza: Holy shit, hova süllyedtem? Halandzsa a színpadon, nekem meg tetszik, a nem tudom mi. Hálás vagyok, hogy látom Molnár Piroskát és Lázár Katit - igen nagy önfegyelemmel - össze–vissza kuruttyolni, Gyabronkát szitkozódni, s nem érdekel, hogy az egésznek semmi, de tényleg semmi értelme. Nem több ez a darab, mint a Hölgy fecseg és nyomoz című francia krimi-vígjáték kultikus mondata: „Van egy ötletem, lökhetem?”

Értékelés:
(15 szavazat)


 
A pofátlanság kora

(Katona József Színház – Spiró György: Széljegy – 2018. március 5.-i előadás)


„A csaló legyen csaló,
az áldozat legyen áldozat.”
(Spiró György: Széljegy)

Éva: Előadás végére minden néző tudja, hogy áldozat, vagy csaló. Senki nem fogja kimondani, sőt arról fog értekezni, hogy vele ezt aztán nem lehetne megcsinálni. De. Nem ezt, de ilyet igen. Van az osztálytársaink között Ügyvédnő, és hiába tekergünk, nem kerüljük ki az Ingatlanos-típusú honfitársainkat. Együtt élünk velük ebben a szép országban. Spiró szolidaritásmentes magyar világa a Sufniban Zsámbéki Gábor félrenézést nem engedő rendezésében.
Iza: Ha Spirótól nem Spirót várok, ha a Katonától nem „igazi katonás” színházat akarok, rendben van ez az előadás. Korrekt, jó volt látni Takács Katit és Bányai Kelemen Barnát. Talán csak az volt a baj, hogy ügyvédeknek csoportosan tilos színházba menni, különösen egy olyan darabra, ahol a jogalkalmazás (is), meg a szakmájuk is terítékre kerül. Mert alapból belekötnek még az élőfába is, így meg aztán ……   

Értékelés:
(22 szavazat)


Itt? Tisztességesen?

(Katona József Színház – Alfred Döblin: Berlin, Alexanderplatz – 2018. március 9.-i előadás)


   
Fázni is fogsz inged nélkül,
Erős leszel szíved nélkül, ó!
Élni is fogsz élet nélkül,
Áll a híd majd szép emlékül, ó!
(Adamis Anna: Kicsi Ember)


Éva: A romlásnak indult weimai köztársaságban volt fegyencként elhatározni, hogy tisztességesen élünk majd egy világban, ahol azért a rend a lényeg? Biberkopf, a helyét nem lelő Akárki utazása jelenetről-jelenetre a Katona színpadán. Az erős fantázia és a regény ismerete átsegítheti a nézőt a nehézségeken, de a rendezés Berlin jelentőségének, sűrűségének ábrázolásával adós maradt. Pedig mégiscsak egy nagyváros-regényről lenne szó. Patchwork jelenetezés, felskiccelt alakok, érezhető rendezői akarat: a sodró felszín nézői lehetünk, semmi több. A főhős számadással tartozik, a kárhozat földi formája ebben a furcsa moralitásjátékban egy segédportási állás egy karját vesztett rokkantnak. Aztán jön a nácizmus.
Iza: Fejtő Ferenc írta a Nyugatban 1934-ben: „Íme a regény meséje, Biberkopf «nehéz, igaz és felvilágosító élete». Ha a nevén nevezzük a gyereket, akkor Biberkopf végeredményben gyilkos, selyemfiú és betörő. És mégsem az. A regénybeli Franz és a betörő közt az a különbség, mint a detektívregény és Döblin könyve között. Franz majdnem egész ember és Döblin könyve majdnem nehéz fajsúlyú irodalom.” Pont ezt éreztem én is az este után. A Katona-előadása majdnem hatásos színház lett, de csak majdnem.

szombat, 03 március 2018 18:46

Shakespeare: III. Richard (Radnóti Színház)

Értékelés:
(25 szavazat)

Big game            

(Radnóti Színház – Shakespeare: III. Richárd - 2018. február 17.-i előadás)

„De öt órája sincs, hogy Hastings élt még,
Vád és vizsgálat nélkül szabadon.
Finom világ! Ki olyan ostoba,
Hogy ezt a durva csalást ne lássa?
De ki merészeli elmondani, amit lát?
Pocsék világ ez!
Azért pusztul el,
Mert ilyen bűnökről hallgatni kell.”
(Shakespeare: III. Richárd, Vas István fordítása)

Éva: Alföldi végre nagy szerepet játszik, nemcsak nehezet: III. Richárdjának behozhatatlan előnye, hogy ő a rontás maga, mélylélektan nélkül. Élvezetes, félelmetes, csillogóan intelligens, aztán késő: a szolgái lettünk nézőként is. Nézzük a fekete-sárga, acél csigalépcsős színpadot: kétdimenziós  amerikai rajzfilmre emlékeztet, a színek felidézik: Danger! Şerban máshogy lát, vagy csak szabadbölcsész fíling nélkül gondolkodtat: most látom Lady Annát ugyanolyan erősnek, mint Richárdot, Margitot pedig a legokosabb nőnek Angliában. Kis színpadon nagy  színház, Isten óvja őket, pusztuljon a Gonosz. De ahogy az a darab utolsó pillanataiban borsalino kalapban, a tekintetétől hosszabbodó időben a sóhajok hídján végiggrasszál, és rájövünk, hogy - Kováts Adél klasszikus csendteremtő dikciója ide vagy oda, - kizárt dolog, hogy élni kezd majd a béke.  
Iza: Talán Gábor Miklós Naplójában olvastam egy III. Richárd előadásról, a Nemzeti Színházban, 1956-ban. Az előadás szenzációja az Írnok (Baló Elemér) felolvasása volt a „jó Hastings úr vádiratáról”, amit a közönség egy lélekként értett, „Rajkról beszél", s értették Major Tamás játszotta III. Richárd "áthallásos" szavait is, meg persze azt is, hogy pocsék világban él a magyar, aminek pusztulni kell, mert a gazságokról nem lehet beszélni. Hát 2018-ban nekünk is van egy Írnokunk, László Zsolt, s mi ugyanúgy értjük őt, mint dédszüleink/nagyszüleink akkor Balót, Majort.

Értékelés:
(92 szavazat)

Vári Éva pályarajzának következő része az 1963-1980 közötti időszakot öleli fel, vagyis még javában Pécshez kötődik. Ekkor jött a nagy szerepkörváltás, a színésznő az operettből a prózai tagozatba „játszotta át” magát. Ebben a másfél évtizedben énekelt és táncolt – nagyon sokat – Mendelényi Vilmossal, szerényen, végig az operett-irodalmat. Találkozott és dolgozott Eck Imrével. A Pécsi Balett társulata szárnyai alá vette az operettista kollégát, belevésték, hogy mindig ritmusra lépjen. Sík Ferenc Goldoni, majd Shakespeare darabokban rendezte, előbb egy olasz, nadrágos reneszánsz hölgyet (Betarice), aztán kurtizánt (Tévedések vígjátéka), végül tündért (Ariel) faragott belőle. Ekkor kapott papírt (is) róla, hogy színész, Eliza Doolittle megformálása után, 1967-ben. Aztán jöttek az első nagy Broadway-sikerek Anita és Aldonza. Játszott Shaw, Lorca, Molnár, Heltai, Tamási, Spiró és Illyés darabokban. A színházhoz szerződött Szegvári Menyhért. Az első, közös produkciójuk - főszereplő-rendező viszonylatban - Csemer Géza-Szakcsi-Lakatos: Egyszer egy cigánylány című musicalje volt. És készülődött már Mirena Lock színre lépése....