Iza színházban járt - 2016 október
vasárnap, 23 október 2016 23:14

Christopher Marlowe : II. Edward

Írta:
Értékelés:
(3 szavazat)

A nagyvad, az autonóm és a szenvedély

(CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál – Christopher Marlowe: II. Edward – 2016. október 9.-i előadás)

Alföldi Róbert Ionescu Makbettje után újra kíméletlen nemsekszpírt rendezett: homoszexuális király, ország hülyéi nagyurak, gyorsan hulló egyedek a hatalmi táplálékláncban, nyelves csók inkluzíve Kott-i Nagy Mechanizmus. Nóvum a nagyvad, a címszerepben a rendezés fölé növő Fekete Ernő.

csütörtök, 20 október 2016 00:39

Pilinszky: Szálkák (Feledi Project)

Értékelés:
(25 szavazat)

,,Az Atya, mint egy szálkát / visszaveszi a keresztet"

(MOM Kulturális Központ – Feledi Project: Szálkák – 2016. október 18.-i előadás)

Mint „első találkozás”, gondtalan érzés volt gyönyörködni a Feledi Project Psyché című estjében. Az új bemutató, Pilinszky: Szálkák fantázianevű előadása viszont intellektuális kihívást jelentett. Feledi János nem kínált könnyű utat. Ahhoz, hogy értő nézővé válhassak, ismernem kellett Pilinszky Szálkák című verskötetét, a Feledi Project már bevett szimbólumvilágát, kifejezésrendszerét, s el kellett fogadnom azt a gondolati bevezetőt is, amit a rendező-koreográfus kínált estje előtt, saját értelmi/érzelmi motivációjáról. Csak ülni és nézni, kevés volt.

vasárnap, 16 október 2016 11:22

Martin Sherman: Rose

Írta:
Értékelés:
(13 szavazat)

 A kis nagy nő

(Orlai Produkció, Spinoza Színház - Martin Sherman: Rose - 2016. október 15.-i előadás)

Vári Éva finom dáma. Azt tesz, amit akar: buklé házi zokniban és fekete zsorzsett délutáni szettben olyan sorsot mutat nekünk a Spinoza négylépésnyi színpadán, hogy az még nézőként is teher.

Értékelés:
(27 szavazat)

Dirty dancing 

(Thália Színház – Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok - 2016. november 5.-i előadás)

A Gellérthegyi álmok Karinthy Ferenc legjobb drámáinak egyike. A történet 1944-ben, egy romos villában játszódik Budapesten, ahol két fiatal a halál árnyékában találkozik, egyiket a hadbíróság, másikat a zsidóüldözés fenyegeti. Az összezártságban kölcsönös rettegésüket elűzendő szerepjátékaik, a közöttük fellobbanó szerelem vibrálóvá teszi a történetet. A háború, az ostrom árnyékában győz az élni akarás. Már a gondolata is szürreális, hogy ezt lézer-, hang-és fénytechnikával mutassák be, 3D-ben, ráadásként eltáncolva, mind Ginger és Fred. A Thália Színházban megtették.

Értékelés:
(28 szavazat)

Please, smile!   

(Katona József Színház – Moliére: Nők iskolája - 2016. október 24.-i előadás)

Nem volt kedves Máté Gábortól a kis beszólása, „ti, akik esténként művészszínházban ültök”, mert igen bizalmasan összespannolt velünk, közönséggel. (Na, inkább menjünk stadionba?) De kárpótolt a kiváló ütemű és ízlésű előadás, ami olyan volt, mint egy őszi éj csendes mosolya. Kis nevetés, kis keserűség, kis káröröm. Nekem cseppet sem hiányzott semmiféle lila művészi üzenet. Elég volt az egyszerű kis életmese, pici tanulsággal.

szombat, 15 október 2016 12:50

Csehov: Három nővér (Örkény Színház)

Értékelés:
(41 szavazat)

„Nem ittam ma kávét. Szólj, hogy főzzenek…” 

(Örkény Színház – Anton Pavlovics Csehov: Három nővér – 2016. október 14.-i előadás)


„Ezek az alakok szinte párhuzamosan élnek,
mindegyik annyira el van foglalva
 a maga boldogtalanságával,
hogy észre sem veszi,
hogy a másik boldogtalanságának ő az oka.”
 (Schöpflin Aladár)


Az agyturkászok szerint a ma embere azért boldogtalan, mert túl sokat gondolkodik és túl keveset érez. Csehov hősei túl sokat gondolkodnak és túl sokat éreznek, ők hogyan élték túl? Az Örkény Színház Három nővér bemutatója szerint sehogy, az élet mindig igazi knock out. Az előadás szívfájdító volt ugyan, de inkább olyan röhögősből sírásba fordulós, aztán belegondoltam mit láttam, s az bizony már az it’s a crying time volt.  

kedd, 11 október 2016 17:27

Dosztojevszkij: A krokodilus

Értékelés:
(33 szavazat)

Mejerhold kontra Sztanyiszlavszkij

(Nemzeti Színház – Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A krokodilus – 2016. október 9.-i előadás)

„Dosztojevszkij humora:
szivárvány a reménytelen téli égen…
az éjszaka nevetése”
(Kosztolányi Dezső)


Ha nem vigyázok, törzsközönség leszek a Nemzeti Színházban. Előbb csak Zsótér két rendezése miatt néztem be, aztán jött a MITEM, majd Szűcs Nelli Fedák-estje, most pedig Dosztojevszkij és Valerij Fokin. De, az általam legbölcsebbnek tartott színésznő (igen, Vári Éva) pár hete egy újságírói kérdésre a mai közéletről azt mondta - a színház szempontjából persze - „jobb meg bal oldal csak a nézőtéren van”, így a „színpadnézésre” felhatalmazva érzem magam bárhol a jövőben. Azért alaposan meglepett a színház új bemutatója.

Értékelés:
(20 szavazat)

Pennyt adnék a gondolatáért……

(MÜPA – CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál nyitóelőadása – Bartók: Kékszakállú herceg vára, Csodálatos Mandarin - 2016. október 7.)

Vitray Tamástól hallottam még gyerekkoromban ezt az angol szólást, egy Navratilova-Graf teniszmérkőzés közben. Most értettem meg igazán a népi bölcsesség értelmét, ahogy néztem Káel Csaba rendezte Kékszakállú herceg várát a MÜPA-ban. Ámultam, de nem jóleső érzések közepette. Az volt a legkevesebb, hogy elképzelésem sem volt mi járhatott vajon az alkotók fejében.

csütörtök, 13 október 2016 16:26

My Fair Lady (Centrál Színház)

Értékelés:
(40 szavazat)

Agyő Robi, welcome Róbert !

(Centrál Színház – Lerner/Loewe: My fair lady – 2016. október 12.-i előadás)

Sok gondolatot és érzést keltett bennem a My fair lady új bemutatója. A legmarkánsabb mégis az volt, hogy a magyar színházi élet enfant terrible-je, Alföldi Róbert, ha nem is finom angol, de ezüstös hajú, középkorú úrrá érett. És nagyon jól áll neki!

kedd, 11 október 2016 00:05

Christopher Marlowe : II. Edward

Értékelés:
(30 szavazat)

Ernő nem tud hibázni!

(CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál – Christopher Marlowe: II. Edward – 2016. október 9.-i előadás)

Felzaklatott Alföldi. Miért kell nekem a hosszasan, szenvedélyesen csókolódzó Fekete Ernőt és Patkós Mártont néznem, amikor egy quasi királydrámára ültem be? Ad abszurdum miért kell pánikban lennem amiatt, hogy Fekete Ernőről leesik még a rajta lógó vacak kis lepel is, s még többet látok, mint amit a rendező már amúgy is megmutatott. Persze semmi kifogásom Fekete Ernő ellen Ádám-kosztümben, de Alföldi Róbert rendezőként – az én ízlésem szerint - most öncélúan sokkolt. Ezen az estén kevesebbel is beértem volna. Fekete Ernő olyan formátumú színész, hogy egy oldalpillantásából nagyregényt olvasok ki, nem kell levetkőztetni, hogy hasson rám és a többi nézőre.