Mi volt előbb a tyúk, vagy a tojás ? Ki volt Romulus ? Hogy is volt Róma bukása ? Sok-sok gondolat kavargott bennem a darab nézése közben, kicsit elvesztem. Csak úgy röpködtek olyan mondatok, amelyek a legkisebb aktualizálás nélkül a mai közbeszéd részei lehetnének: "Aki el akarja kerülni a nagy botrányt, a legjobban teszi, ha kisebbet rendez."/[...] hűséges tisztviselő a polgári kereskedelemben kárpótolja majd magát azokért  a veszteségekért, amelyek az állami szolgálat velejárói."/ "Aki az utolsókat rúgja, mint mi itt valamennyien, az már csak a komédiát értheti meg."/ "Hazának mindig olyankor nevezi magát az állam, amikor tömegmészárlásra készül". Komolyan úgy éreztem, a darab valóságos kotta a mai kormányintézkedésekhez. Csakhogy Árvay György díszlete, ha nem is palotát, de egy módos római udvarházat mintázott, míg a színészek Szűcs Edit jóvoltából tunicat, tógát, szandált viseltek,a nők még fibulát is. Keszeg László rendező azonban nem áthallásokat komponált színpadra, hanem Dürrenmatt eredeti művét, a nézőkre bízta mit és hogyan értenek, hallanak ki belőle.

Romulus Augustus (Fandl Ferenc), nyugatrómai császár, aki uralkodását szimbolizáló babérkoszorúja 37 leveléből 32-öt már feláldozott, hogy még kicsit fenntartsa a birodalmi vircsaftot. Napjait látszólag az antik szobrok végső kiárusítása és tyúkjai - akik elődei nevét viselik - tojásszaporulatának regisztrálása tölti ki. (Marcus Aurelius  legderekabb tyúk, jól tojik!) Vége már mindennek, a császár ezt tudja, de nem tesz semmit, csak várja, hogy bevégeztessék a mű. Hiába udvartartása, felesége felhívása a veszélyre, hogy jönnek a germánok, Romulus nem cselekszik, csak van. Pedig a császár intelligens, szarkasztikus, együgyűsége látszata ellenére pontosan mindent lát és ért, de ítéletet mondott már, ennek a birodalomnak buknia kell. Emberei posztjukra alkalmatlanok, lopnak, az államkassza üres, felesége sohasem érdekelte, érdekből vette el. Mégis a látszólag érdektelen Romulus az egyetlen ember, aki mer és tud dönteni, ítéletet hozni, felelősséget vállalni. Fandl Ferenc címszereplőhöz méltóan el is viszi az előadást. Komédia ide, vagy oda, szájából tragédiaként hallatszik az ítélet a bukásra ítélt társadalomról, birodalomról. Romulusa általa olyan "okos fejével biccent nem remél" figura volt.

Romulus feleségét, Júliát Nádasy Erika, leányát, Reát Lovas Rozi alakította. Nádasy Erikának szerepe nem biztosított nagy kiragyogást, de azon jelenetében, melyben cinikusan és józanul lerántotta a leplet több évtizedes házassága kudarcáról, megmutatott valamit abból, amit ő színésznőként a színpadon bármikor képes nyújtani. Lovas Rozinak kicsit több lehetőség jutott, élt is vele, alakítása unatkozó császárlányból eljutott a hazáért áldozatot hozni képes honleányig.

Romulus udvartartásából csak Szatmári György és Salat Lehel, a császár két belső udvaronca hagyhatott nyomott a nézőkben, jól sikerült karakterfigurákat állítottak színre.      

És hát megjöttek a germánok, élükön Odoakerrel (Harsányi Attila), aki nem hódítani, hanem behódolni jött, mert ő maga is csak egy derék tyúktenyésztő volt, aki már előretolt helyőrségként benyomta a római birodalomba strapatűrő tyúkja génállományát.

A germán had terepruhában érkezett, s egyszer csak kiderült, hogy nem mások ők, mint  a rómaiak, átöltözve. 

Az előadás egyik legjobb jelenete a zárójelent volt. Romulus, a római és Odoaker, a germán hatalmi tárgyalása, "a két csődbe jutott politikus" józan helyzetelemzése, akiknek "eszméit helyreigazította a valóság". A hódító nyugdíjazta a meghódítottat és szembenézett végzetével, hogy "uralkodását gyilkossággal kell kezdenie", elindult levágni hódítótársát, unokaöccsét, mielőtt az végezne vele.

A római birodalom pedig megszűnt létezni.

(A kép a Miskolci Nemzeti Színház próbafotója.)