Medvegyev: Fodrásznő (100.) és Csehov: Három nővér (Nemzeti Színház)
A beregszászi négyes
(Nemzeti Színház – Szergej Medvegyev: Fodrásznő (100.) - 2016. október 17.-i előadás/ A.P.Csehov: Három nővér - 2016. november 6.-i előadás)
„Oroszországot nem lehet megérteni,
hinni kell benne”
(Fjodor Ivanovics Tyutcsev)
Kristán-Szűcs-Trill-Tóth, négy hajdani beregszászi színésznek sikerült az, amit elképzelhetetlennek hittem. Morális alapon nyugvó, zsigeri ellenállásom megtörése a mai Nemzeti Színházzal szemben. Van az a művészi teljesítmény, ami képes két órára felülírni, hogy minek a lerombolása árán működhet egy művészeti intézmény, csak a produkció számít, és ami a színpadon történik. Az a fontos mire képes az akarat, a tehetség és a művészi alázat. Bónuszkén egy pillanat Szűcs Nellitől, aminek az emléke hosszan megmarad a figyelmes nézőben.
My Fair Lady (Centrál Színház)
Agyő Robi, welcome Róbert !
(Centrál Színház – Lerner/Loewe: My fair lady – 2016. október 12.-i előadás)
Sok gondolatot és érzést keltett bennem a My fair lady új bemutatója. A legmarkánsabb mégis az volt, hogy a magyar színházi élet enfant terrible-je, Alföldi Róbert, ha nem is finom angol, de ezüstös hajú, középkorú úrrá érett. És nagyon jól áll neki!
Christopher Marlowe : II. Edward
Ernő nem tud hibázni!
(CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál – Christopher Marlowe: II. Edward – 2016. október 9.-i előadás)
Felzaklatott Alföldi. Miért kell nekem a hosszasan, szenvedélyesen csókolódzó Fekete Ernőt és Patkós Mártont néznem, amikor egy quasi királydrámára ültem be? Ad abszurdum miért kell pánikban lennem amiatt, hogy Fekete Ernőről leesik még a rajta lógó vacak kis lepel is, s még többet látok, mint amit a rendező már amúgy is megmutatott. Persze semmi kifogásom Fekete Ernő ellen Ádám-kosztümben, de Alföldi Róbert rendezőként – az én ízlésem szerint - most öncélúan sokkolt. Ezen az estén kevesebbel is beértem volna. Fekete Ernő olyan formátumú színész, hogy egy oldalpillantásából nagyregényt olvasok ki, nem kell levetkőztetni, hogy hasson rám és a többi nézőre.
Bérgyilkos a barátom (Thália Színház)
Ezen bizony dolgozni kell még!
(Thália Színház – Francis Veber: Bérgyilkos a szomszédom – 2016. október 8.-i előadás)
A Bérgyilkos a barátom egy nem túl bonyolult dramaturgiájú, de azért megírt bohózat. Hasonló kaliberű, mint a Játékszínben a Hölgy fecseg és nyomoz. Csak hát nagyon nem mindegy ki viszi színre és kik adják elő. A Játékszínben tudták, ha van egy abszolút nagyágyú, a többi már megy magától az oldalvízen. A Thália Színház nem ismerte fel ezt az alapösszefüggést, a bemutatóval (már) megint nem jár csúcsra.
Verdi: Simon Boccanegra (Wiener Staatsoper)
Vargas könnyei
(Wiener Staatsoper – Verdi: Simon Boccanegra – 2016. október 3.-i előadás)
Hvorosztovszkij - D’Arcangelo - Vargas. Együtt, egy színpadon. Erre még a sors is azt mondta, na nem. Hvorosztovszkijt orvosai visszarendelték kemoterápiára az előadás előtt pár nappal. Nem baj, bepótoljuk ezt még Dimaval, s azt se bánom, ha Anyeginként, vagy Scarpiaként. Lehet, ha összejön a meghirdetett előadás, az már valóban befogadhatatlan élményt hozott volna. Így csak tátva maradt a szánk.
Aiszkhülosz: Oltalomkeresők - Karsai György beavatószínháza
Akik a vendégbarátságra azért ráfaragtak…
(Sanyi és Aranka Színház - Aiszkhülosz: Oltalomkeresők - Karsai György beavatószínháza - 2016. október 2.-i előadás)
"Ítéljen mindenki a saját véleménye szerint,
saját olvasmányai alapján,
de ne azok után, amiket mások mondanak neki."
(Einstein)
Karsai tanár úr újabb görög beavatószínházában nyomtuk le a 2016-os, „brüsszeli üzengetős” népszavazás délutánját. A kezdet pazar volt, jól esik a mezei nézőnek, amikor egy Kossuth-díjas tépkedi a színházjegyét, jelesül Lukáts Andor. Már az este első mondata tanulságokkal bírt. Megtudtuk, a xénia szó a görög nyelvben két jelentéssel is bír, az idegent és a vendéget egyaránt így nevezik. Aki idegen, az egyben vendég, s aki vendég, az a görög morál egyik alaptételeként, jogosult a vendégbarátságra.
Feledi Project - Psyché
Csak egy tánc volt?
(Nemzeti Táncszínház - Feledi Project: Psyché - 2016. szeptember 22.- i előadás)
Lehet, botorság arról írni, amihez alapvetően semmi köze nincs az embernek, de érzi, mégis valami megfogta, foglalkoztatja. Eddig a napig tuti az utolsó utáni ötleteim egyike lett volna, beülni egy modern táncszínházi előadásra. Miért tettem mégis? Az életemben tavaly felbukkanó „pillangóhatás” újabb kis fodraként, egy új ismerős invitálására. De ha már így esett, a lehető legjobb, ami velem történhetett, hogy ez a Feledi Project egyik előadása volt.
A Jávor
Sej ripityom !
(Spinoza Színház – Jávor: A fenegyerek, a színművész és az ember - 2016. szeptember 13.-i előadás)
“Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem, Mit sem érek.”
(Pál apostol első levele a korintusiakhoz)
Akárhogy is, talán Jávor Pál az egyetlen igazi magyar filmsztár, a mi Clarke Gable-ünk. Lassan egy emberöltő, 57 éve halott, de nincs hét, hogy ne játszanák valamelyik filmjét a tv-ben, ne csendülne fel valahol a Gyűlölöm a vadvirágos rétet, vagy a Jaj de szép kék szeme van magának. A filmek ma már megmosolyogni valók, a minőségük éppen a nézhetőség határán, a dalok banálisak, színészi alakításról alig-alig beszélhetünk, és mégis hatnak. Lehet már nem él olyan néző, aki színpadon látta Jávort, ő azonban mégis itt él közöttünk. Nagyon úgy tűnik, Jávor örökkön-örökké ragyogni fog a magyar színművészet egén.
Vidéki Színházak Fesziválja 2016 - Amadeus (Pécs)
"A bosszú legtöbbször a bosszúállónak okozza a legnagyobb keserűséget"
(Vidéki Színházak Találkozója 2016 – Peter Shaffer: Amadeus – Pécsi Nemzeti Színház - 2016. szeptember 11.-i előadás)
„Azt gondolod, hogy akit ismersz, az olyan is,
mint amilyennek látod.
Nem ismered még az emberi szívet,
hogy mekkora keserűség és
milyen gonoszság lakozhat benne.”
(Agatha Christie)
A Pécsi Nemzeti Színház Amadeus előadása számomra meglepetést okozott, méltó záró előadása volt az ez évi Vidéki Színházak Fesztiváljának. Nem azért, mert ilyen eredeti, perzselő előadást aztán még nem látott a pesti közönség, hanem azért, mert Rátóti Zoltán gondoskodott róla, hogy ne a személye körüli sajtófelhajtásról, hanem a színházról szóljon ez az este, vérprofin állt a színpadon.
Vidéki Színházak Fesziválja 2016 - Pillantás a hídról (Miskolc)
The first thing we do, let's kill all the lawyers!
(Vidéki Színházak Találkozója 2016 – Arthur Miller: Pillantás a hídról – Miskolci Nemzeti Színház - 2016. szeptember 10.-i előadás)
Ahogy az előző esti Ványa báról határozottan éreztem, hogy azt az előadást a „színészek csinálták meg”, a miskolciak előadásán tudtam, Lukáts Andor színházát látom, ma rendezői est van. Az est kulcsszereplője Alfieri ügyvéd úr volt, a tanulság pedig Shakespeare-től való, a VI. Henrik második részéből, „első dolgunk legyen megölni az összes jogászt”!