Szűcs Nellit nem láttam még színpadon, sőt semmiben nem láttam. Fedák Sáriról annyit tudtam, hogy színésznő lététre ő volt az első Kukorica Jancsi és Bob herceg, Molnár Ferenccel vadházasságban élt, 1910-ben (!), s a második világháború után volt valami pere Rákosiékkal. Slussz.
Nagy meglepetés volt majd két óra elteltével, hogy Fedák Sári olyan fordulatos életet tudhatott maga mögött, ami csak Scarlett O'Haraéval vetekedhet. Élete a jólétből a szegénységbe, rajongott díva létből a kitelepített, állástalan színésznő létbe, mennyből a pokolba vezetett.
A színésznő Beregszászról származott, s már 16 évesen sem ismerte a lehetetlent. A családi házat sarkaiból forgatta ki Zsazsuka, hogy színinövendék lehessen Rákosi Szidinél. Nem volt kitűnő énekhangja, mégis a legnagyobb operett primadonnák egyike lett, semmi különösen szép nem volt benne, mégis megőrültek érte kora legendás, jó partinak tartott férfiúi.
Fedák jó értelemben vett celeb volt, már az 1920-as években. Molnár Ferenccel 12 év együttlét után csak búcsúházasságot kötött, ami lényegében a válás volt. Ráadásként Fedák okos nő volt, annyira okos, hogy azt is tudta, muszáj másoknál butábbnak látszania, ha boldogulni akar.
Pechére sikerült neki az is, ami keveseknek. A horthystáknak túl kommunista volt, a kommunistáknak meg túl jobboldali, kijutott neki mindkét rezsim árnyoldala.
Megélte, átélte, hogy a legjobb barátjának tartott ember elárulja, feljelentse, s egy koncepciós perben "főszerephez juttassa" a felszabadulás után
Szűcs Nelli is Kárpátalja szülötte, erős kapocs lehet ez a nagy elődhöz. A színésznő és Dávid Zsuzsa rendező közös produktuma a darab, együtt írták színpadra Fedák életét annak saját művei (Útközben I-II., Te csak most aludjál, Liliom), korabeli lapok és a Színháztörténeti Intézet kordokumentumai alapján. A színpadi mű a kislány Zsazsa beregszászi szülőházától, élete utolsó lakhelye, a nyáregyházi parasztházáig vezet.
Szűcs Nelli végig lendületben volt, 39 fokon égett. Nem is tudom azon a kis színpadon hogyan lehetett ennyit jönni-menni, ki-be a színpadról, majd körbe-körbe a Bajor Szalon körül. Rengeteg kelléket használt a színésznő (kalapokat, kendőket, stólákat), s több átöltözése volt, fehérből vörösbe, majd vörösből feketébe. A darabban számos zenei betét, Fedák híres zenés darabjaiból. Nagy kivetítő a díszlet, előtte egy szalagfüggöny, ami elég sok munkát adott az estén, bujkálni közötte, átvetni vagy éppen kiegyenesíteni a szálait. Mit tagadjam, nekem túlmozgásos volt a darab. Az isteni Zsazsa biztos maga is pörgős nő volt, de a színrevitel kicsit túlpörgött.
Az már biztos, hogy a monodrámák királynője nálam Vári Éva, s amióta láttam őt színpadon Piaf-ként és Rose-ként, tudom, hogy semmi olyan döbbenetesen erős hatású nem lehet e műfajban, mint a tényleges eszköztelenség, a színpadi mozdulatlanság és a jókor kitartott színpadi csend. Vári Éva előadásmódjában az az unikális - számomra -, hogy olyan módon átszűri magán ezeket a szerepeket, hogy csak az az érdekes, hogy a színésznő mit gondol, érez a színpadra vitt karakterekről, mert szinte teljesen új személyiséget formál belőlük.
Szűcs Nellinek más a módszere. Hagyta, hogy teljesen kisajátítsa, elborítsa Fedák. Nem vált ugyan Fedák Sárivá, de betört a színésznő legendájának, a dokumentumokból megismert személyiségének. Érezhetően respektálja Fedákot, önálló estje mintha posztumusz rehabilitáció Fedák Sárinak.
Fedák a XIX. század harmadik harmadában született és hatvan éve halott. Keservesen nehéz vállalkozás feltámasztása 2016-ban, anélkül, hogy ne úgy tekintsünk rá, mint a múlt egy furcsa kövületére. Fedák nem válhatott Karádyvá, vagy Tolnayvá. Előbbivé azért nem, mert jóformán nincs filmemlék utána, utóbbivá azért nem, mert színpadi jelenléte sem volt 1945 után. Fedák már csak egy távoli mítosz. Hány ember élhet még, aki színpadon látta őt?
Ezért tiszteletreméltó számomra Szűcs Nelli vállalkozása, mert szinte eleve kudarcra ítélt élővé tenni Fedák Sárit a XXI. században, aki már csak a könyvek lapjain, a Színházi Élet megsárgult oldalain létezik, egy olyan illékony műfajban, mint a színházi színész lét. Nemhogy Fedákot, de közelmúlt színészeit sem ismerjük már. Hányan tudják még ki volt Pálos György, Pécsi Sándor, Kiss Manyi, Mezei Mária ?
Azt nem mondom, hogy lélegzetem elállt az est láttán, de a színésznő sikeresen felkeltette az érdeklődést színpadi elődje, Fedák Sári élete, művészi pályája iránt.
Szűcs Nelli átütő lelkesedése, múltmentési missziója előtt fejet kell hajtani. Szívvel-lélekkel állt a színpadon, üzenetet közvetített, valami általa értékesnek tartott múltbeli kis szikrával akart tűzet gyújtani a közönség agyában, szívében. Rá akart cáfolni arra, hogy a színház, a színészi lét pillanatnyi és kétségbeejtően mulandó, igazolni akarta, hogy a "csillagok örökké élnek, s nem múlnak el úgy, mint az élet".
Hacsak minden este egy embert vesz rá Szűcs Nelli arra, amire engem, hogy megszerezze és elolvassa Fedák Sári írásait, megismerje életét, személyiségét, már nagyon sikeres misszionárius.
(Fotó: Molnár Péter)