Az előadást nézve persze rájött az ember, Woody Allen filmje nem is volt rossz. Volt benne esendő félszegség és legalább érthető volt ki miért akar mással, s nem a párjával egy kis szexet. Hiszen a filmben volt értelme Shakespeare, Csehov és Ibsen gondolatainak, üdítő volt a kissé Mihalkovos és Bergmanos filmvilág.
A Pesti Színház előadásában csak a szerepüket nagyon-nagyon „megcsinálni” akaró színészek voltak. Nem először sajnálom a Vígszínház színészeit. Milyen érzés lehet úgy felmenni művészemberként a színpadra, hogy nem tudok igazán hinni abban, amit csinálok, mert nem is lehet, csak a fizetésért dolgozom. Nehéz is ezt úgy, ha a rendező nem lövi be a fősodort, hogy kedves művész hölgyek és urak, ezt a darabot ezért és ezért játsszuk, ezt várom tőled, az én fejemben ez a te figurád. (Üzenetet csak művészszínházban várok persze, s a Víg ezzel a jelzővel már nem igen illethető.)
Meghallgatnám Alexander Bargmant, a rendezőt, mégis mi hajtotta, hogy színre vigye a darabot. Egyáltalán mit gondol a szerelemről, az érzékiségről, a testi vágyról, a párkapcsolati problémákról, az idő múlásáról. Mert e témakörökben, amelyekről amúgy a darab szólna, egy épkézláb gondolat nem fogalmazódott meg a színpadon. Egyáltalán milyen elgondolások mellett osztott szerepet? A színpadi pároknak sem egymás között, sem átellenben, párt cserélve semmi kémiájuk nem volt. Nehéz így a szexről „mesélni”. Azt sem értem miét hagyta, hogy színészei „magam uram, ha nincs szolgám” alapon álljanak a figurákhoz, mindenki azt csinálta, amit képes volt magától kiötölni.
A darab története szerint egy hétvégét tölthettünk Andrew és Adrien vidéki birtokán. A spleenes, középkorú párnak mindene megvan, csak egymást nem vágyják már. Vendégségbe érkezik hozzájuk az asszony nagybátyja, hogy nőül vegyen egy nála sokkal fiatalabb lányt, aki viszont valaha a férj futó kalandja volt, vagy élete szerelme? Ha ez még nem lenne elég feszkó, megérkezik Andrew orvos haverja is, Maxwell, aki egy szexmachine, oldalán egy érzéki delnővel, aki szintén lepedőakrobata.
Seress Zoltán játszotta Andrew-t, a tőzsdeügynököt, aki amúgy egy hóbortos feltaláló, ontva magából a működésképtelen és haszontalan kis gépezeteket. Nem derült ki miért unja feleségét, miért szeretné beteljesíteni ifjúkori, kihagyott kalandját, miért vágyja azt a nőt, aki éppen máshoz készül férjhez menni. Egyáltalán mi a túró miatt volt bánatos és elégedetlen ez a férfi? A Seress által alakított férj meg sem érdemelt egy olyan nőt, mint Adrien, joga meg aztán nem volt unni őt, hisz maga is halál unalmas volt. Felesége, Adrien szerepében Hegyi Barbarának legalább volt határozott gondolata szerepéről, a férje által elhanyagolt, magát frigidnek tartó középkorú nőről. A színésznő mutatott az életből ellesett, szép, elmélázó pillanatokat a színpadon. Neki elhittem, hogy tudja mit jelent meg nem értett feleségként harcolni a boldogságért, amikor még úgy hiszi, az titkon kijuthat neki.
Leopold nagybácsiként Kern András - a maga nemében - egész üdítő volt. Már maga az a tény, hogy nem Woody Allen magyar hangját játszotta, hanem igen bölcsen átment olyan Sidney Pollack-os figurába, élvezhetővé tette az általa hozott figurát. Igen, egy egyetemi professzor talán lehet ilyen is. Az ugyan elképzelhetetlen volt, hogy egy Péter Kata által kiállított érzéki nőt az ujja köré csavarjon, az meg pláne, hogy egy Bata Éva játszotta „Barbellát” elkapjon egy fordulóra, de sebaj. A leendő ifjú ara, Ariel Péter Kata interpretálásában, mintha Krúdy Szindbádjából lépett volna elő, de a mutatós külsőségeken túl teljes káosz. Majdnem nagyapja korabeli férfihoz menne férjhez, egy csélcsap, gimnazista külsejű pasival csókolódzik vadul, majd puszta unalomból szexszel egyet az erdő ölén azzal a férfival, aki már évekkel ezelőtt sem kellett neki. Mindenki másnak hanyatt dobta magát az apácazárdából éppen kilépő Ariel, csak Andrewnak nem, most meg mégis. Nem tudom Péter Kata is távozik-e a Vígből, de ha igen, ezt a szerepet nem kell sajnálnia.
És akkor az érzéki vonal. Telekes Péter, mint szexmániás orvos, aki feszültségét a női betegek és nővérek megdöntésével oldja. Hát nem a színész a Grace klinika McCsábítója. Bocs, de inkább volt kölyökkutya, mint szívdöglesztő, a figurával maximum a vigasz szex jöhet össze egy épeszű nőnél. Hiteltelen volt, hogy Maxwell az egyetlen szerencsés férfi a színpadon, akivel mindhárom nő összejött. Alkalmi partnere a darabban Dulcy nővér, Bata Éva. A színésznő egy igazi jelenség a színpadon. Mutatós, mi több dögös, karizmatikus, talentumos. De nem hinném, hogy a legjobb színésznői korban nimfomániás kis csukákat kéne játszania. Én örülök, hogy távozik a színháztól, már csak miatta is. Utoljára talán a Ványa bácsi Szonyája volt a kvalitásához méltó szerep, bár nem egy Szonya alkat. Mikor is? Hét éve. Ideje a megújulásnak, a továbblépésnek.
Azt elismerem, Pusztai Judit szép, pasztell jelmezei jól mutattak a színpadon, különösen a színésznőkön. (Azt persze nem nagyon értettem, vajon a ház asszonya pongyolájához miért visel alkalmi tűsarkút.)
A szemet gyönyörködtető külsőség azonban kevés volt ahhoz, hogy elbűvöljön a produkció. Öncélú színházi kísérlet volt csak, ami az orrom előtt folyt. Pedig látszott, beleöltek ebbe a darabba sok-sok, jobban is hasznosulható energiát, de hiába. Woody Allen sajnos kimaradt a Woody Allen darabból.
(Dömölky Dániel felvétele.)