A félelem megeszi a lelket (Átrium Film-Színház)
Jelenetek Emmi és Ali életéből
„ Képzeljétek, ma megszólítottak a metrón. Engem, egy öregasszonyt! […]
Ahogyan ezek élnek! Az egész család egy szobában. Ezeket csak a pénz érdekli.
Sóher, mosdatlan disznók. És csak a nőkön jár az eszük. Egész nap csak ezen.
Egyik se dolgozik. A mi pénzünkön élősködnek, nézd csak meg az újságokat!
Minden napra jut egy megerőszakolás, és hasonlók.”
(R.W. Fassbinder: A félelem megeszi a lelket)
(Átrium Film - Színház – Fassbinder: A félelem megeszi a lelket - 2017. október 13.-i előadás)
Éva: Milyen lenne újra normálisan élni? Viszolygás nélkül bármelyik tévécsatornára kapcsolni, a metrón bátran olvasni a kedvenc hetilapunkat, félelem nélkül kifejteni bármely társaságban a nézeteinket, azt szeretni, akit csak akarunk. Alföldi Róbertnek igaza van: a béke, boldogságra törekvés, szabadság itt és most utópia. A jó hír az, hogy van még szerelem és tisztelet. Ára is van.
Iza: Sem drukkere, sem ellendrukkere nem vagyok Alföldi Róbertnek, de nyomon követem munkáit. Ma este megint kimozdított színháznézői komfortzónámból. Ez a művészember őszintén hiszi, hogy nagyon hamar el kell jönnie megint egy olyan világnak, amikor nem a normális lesz a különös, s nem nézünk ferdén arra, ami amúgy természetes. 2017 októberében a rendező „tisztalelkű”, vagy nagyon naiv. Talán ezért is olyan jólesően felrázó az előadás. Hernádi Judit újra színésznő! Bányai Kelemen Barna meg a surranó pályán odaért, hogy Stohl, László, Fekete kis helyet adjon neki, a színpadon bármire készen áll!
Gogol: Háztűznéző (Katona József Színház)
Gogol korallzátonya, avagy a türelemüveg
(Katona József Színház – Gogol: Háztűznéző – 2017. október 6.-i előadás)
Iza: Моя девственная мать, mégis mit gondol Ascher Tamás? Majdnem 200 éves színmű, ráadásul orosz, aztán se villódzó fények, se tűzijáték, még egy színészzenekar, vagy kivetítő se? Vélhetően azt, amit én. A színházban a színész a legfontosabb, ha ő szerepénél, helyén van, a rendező meg szép szóval, vagy keménykézzel, de irányba állítja, olyan nagy baj nem lehet. A Katona csapata Gogolt élővé, a történetet meg majdnem black comedy-vé tette. Láthattam milyen parádés női trojkája (Szirtes-Fullajtár-Jordán) van a Katonának, s egyáltalán, élvezhettem egy nagyon jó állapotban lévő társulat játékát, ahol a legkisebb kerék is olajozottan forgott a gépezetben. Meggyőződésem, hogy a quasi főhős szinte néma inasát játszó Elek Ferenc, simán adhatná - remekül - a főszerepet, ahogy Fekete Ernő is mívesen az inas szerepét. Az előadás majdnem kész volt, ami rendben lévő, elvégre még a bemutató előtt álltak.
Éva: Ascher Tamás magasiskolát tart Gogolból, és a szánk ismét nyitva van, hogy miket tud ez a Nyikoláj Vasziljevics. Fekete Ernő mosolyogva lép be a „középkorú vezető színész” feliratú kapun, egy kis csinovnyikot ábrázoló nagy alakítással.
Shakespeare: Hamlet (Vígszínház)
Valami Hamlet, valami bohózat?
(Vígszínház – Shakespeare: Hamlet - 2017. szeptember 29.-i előadás)
Éva: Erős az én hitem, hogy minden Hamlet előadás új Hamletet hoz. Most is így történt. Kaptunk egy csupa játék, filigrán Soós Imre-figurát, akinek minden szavában ott a gyerekes báj és süt róla a halálraszántság. Áldozat. Ez nem a wittenbergai okos, atlétikus felsőtestű filozóf szőke, hanem a kisfiunk. Nagy a színház, üt a látvány és néha bizony vitte a szárazjég, a vérpatron, és az intelligens fólia a show-t, és sajnos a színészi energiát is, de bizakodom: átüt a lélek, meg Shakespeare, meg a színészi talentum ezen a szimbólumokat imitáló, de következetlen és a második felvonás közepére kifáradó rendezésen.
Iza: Nem mondhatnám, hogy felzaklató előadást láttam, a fejem meg zsongna a sok-sok felvetett kérdésre adott válaszkereséstől. Pedig, ha valaminek, a dán királyfi történetének több rétege van, mint „Peer Gynt hagymájának”. Szokatlannak ugyan szokatlan a színrevitel, de csak füst ez az előadás, láng nélkül. Még akkor is, ha szép, átgondolt színészi teljesítményeket is láttam és ifj. Vidnyánszky Attila remek Hamlet lehetne, egy másik előadásban. A produkció nem igazán érintett meg, és sajnálom azokat, akik majd azt hiszik, ilyennek írta meg Shakespeare ezt a történetet. Persze, az is benne van a pakliban, ostoba vagyok ahhoz, hogy megértsem Eszenyi Enikő szimbólumrendszerét, rendezői üzenetét.
A híres pécsi színésznő (Vári Éva élet-és pályarajza) - I. rész
Köszönetnyilvánítás
Vári Éva színházi pályarajzának papírra vetése soha nem valósult volna meg Szegvári Menyhért színész-rendező segítsége, támogatása nélkül. Igaz, a rendezőt soha nem ismertük volna meg Vári Éva nélkül. Véletlen? Nem! Mert a véletlenül megjelenőben valójában van valami szükségszerű; a véletlennek tűnő események végül mintha rendszerré állnának össze, mintha minden összeillenék. Ez a káosz-elmélet. A színésznő életpályája igazolja majd, hogy látszólagos káosz ide vagy oda, benne valahogy mégis „minden mindennel összefügg.” Szegvári Menyhérttől kaptuk meg azt a képzeletbeli kulcsot, amely ha nem is egy csapásra, de nyitotta a Vári-titkok kapuját. Egy gondolatot: „Az egyetlen ember, akit ennyi év után is imádok. Mert gyermek és nénike, cserfes és hallgatag, bölcs és totálisan naiv, makacs és engedékeny, fecsegő és nagyon-nagyon mély.” A kezdetekkor még nem tudtuk, de a munka végére világossá vált, valahol itt kell keresnünk Vári Éva titkait. A segítség megfizethetetlen volt, ahogy Szegvári Menyhért, az ember megismerésének élménye is. És köszönet Kulka Jánosnak is, aki szeretete és tisztelete egyik jeleként elkeresztelte Vári Évát „a híres pécsi színésznő”-nek. „Átvettük” a gondolatát címnek, reméljük, megbocsát.
Ladislav Fuks: A hullaégető (Orlai Produkciós Iroda)
Párhuzamos kritika, avagy vis unita fortior!
(Orlai Produkciós Iroda – Ladislav Fuks: A hullaégető - 2017. március 8.-i előadás)
Az előadásra két „kritikus” együtt érkezett (elvégre egységben az erő).
Éva: Semmi rákészülés: tudom, hogy Gálvölgyi Bezuhov és Solomon is, nemcsak minden magyarok mulattatója. Primer színházi éhség: látni akarom, hogy sikerül-e ezt újra megmutatni.
Iza: Régen mozgatta meg valami úgy a fantáziám, mint az Orlai Produkciós Iroda új bemutatója. Az előadás előtt nemcsak Fuks regényét olvastam el, amit nem ismertem, hanem az 1968-as filmet is megnéztem, hogy „felkészülve” érkezzek. Lehetne fanyalogni, de nekem imponált Gálvölgyi vállalkozása, az pedig különösen, hogy erre a bemutatóra egyáltalán sor került.