Iza színházban járt - Cseh Andrea Izabella
szombat, 19 március 2022 12:30

Búvópatak (Fekete Ernő 50)

Első blikkre bajban lennék, ha meg kéne fogalmaznom, miért is kísérem, kísértem a pályáját. Mert a barátnőim kedvence? Mert a színházbajárás lassan szubkultúra, ő meg még ezen belül is egy kisebbség, egy kicsi-közepes művészszínház tagja? Mert nem celebesedett el? Mert – nem tudom, hogy eszességből vagy érdektelenségből – minden megszólalásában belga? Mert ő vállaltan „csak egy színész” – ez a hivatása. Hol többet, hol kevesebbet, de 27 éve folyamatosan színpadon áll. Néha filmezéssel, még vállalható bulvárral pénzt keres. Közben meg abszolút kényelmes, átlagos, igenis polgári életet él, minden tekintetben csendesen. Ez Fekete (Tibor) Ernő színművész felszíne, s az ez alattit nem ismerem, csak sejtem. Azt érzem meg róla, amit ő maga a színpadon héttől tízig megmutat.

Jó ott látni, ahova tartozol

Vitán felül A nagymama bemutatója az év színházi eseménye Pécsett, huszonegy év után visszatért a pécsi Nemzeti nagyszínpadára Vári Éva. A színházvezetés részéről gesztus volt a felkérés, és nem a nosztalgia vagy a sikervadászat motiválta, hanem a művész iránti tisztelet. Ahogy a darab íróját, Csiky Gergelyt is, amikor 1875-ben Prielle Kornéliának papírra vetette a vígjátékot. A színésznő részéről is gesztus volt színháza (melynek örökös tagja) és városa iránt (melynek 60 éve polgára), hogy felvállalta a Koltai Tamás által „örökbecsű habcsók”-ként jellemzett darab címszerepét. Nagyon jónak kell lenni ahhoz, hogy ne legyen az előadásból melodráma, legyenek ízek, ne csak cukorszórat ropogjon minden szónál. Érezhetően megküzdött érte Vári Éva, ahogy pályáján eddig majd minden sikerért és elismerésért. Művészi fegyelmezettsége, színészvére most is átsegítette a nehézségeken.  

Szenvedéstörténetek 

A Katona és az Örkény társulata is új bemutatóval reflektált a mögöttünk álló két évre: nagyon különböző mód egy-egy Y-generációs rendező irányításával mesélnek az egyedüllétről, a magányról. Bemutatóikat a tavaszi premierek sorából kiemelte a rendhagyó színrevitel és az egyedi alkotói formanyelv. Valamiért egyik előadás sem nyert meg magának 100 %-ban, de mindkettő kétségkívül hatott rám, hosszan elgondolkodtatott. Ráadásul spontán mód összekapcsolódott bennem a két produkció, utóbb ugyanannak a témának a pandantjaként látom őket.  

Bástyák és Gyalogok

(Katona József Színház – Spiró György: Főtitkárok – 2022. március 15-i előadás/
Tandem Színház – Ezerkilencszáz’56 – 2022. április 10-i előadás)

Generációmnak – a Kádár-korszak már-már boldog vége gyerekei - ’56 fogas kérdés volt, van és lesz. Mást mondtak a nagyszüleink, akik átélték, mást a szüleink, akik éppen kisdobosok voltak, és mást nekünk, akik azt tanultuk róla, hogy ellenforradalom, de családi körben szétszálaztuk kicsit ezt az állítást. Megint mást a gyerekeinknek, akiket már a Terrorháza - történelmi fantasy-gyár is tanítgat róla. Spiró György saját szavait idézve megírta a „XV. századi Everyman (Akárki) című angol moralitás modern változatát, jegyzőkönyvek, emlékiratok, naplók alapján”, amit Zsámbéki Gábor - sokadik Spiró-rendezésként - színpadra vitt. Ennek pandantjaként a pécsi színésznő, Bacskó Tünde saját „családi ’56-ját” vitte színre, eredeti szemszögből felidézve azt, sanzonest formájában.  

Köles Ferenc és az Everest   

(Pécsi Nemzeti Színház – Tar Sándor novellái alapján: A mi utcánk, monodráma - 2022. március 4.)

Egy este során hányszor „halhat meg állva” a színész a színpadon? Köles ezen az estén legalább háromszor kerülhetett szívmegállás közeli állapotba, de a végén – ha félig megfagyva is - kitűzhette képzeletbeli Mount Everestje csúcsára a zászlóját. Közben bejárta a hegymászás stációit: alaptábort épített, akklimatizálódott, fokozatosan haladt - mélypihenőket tartva - a csúcs felé, visszacsúszott, majd mégis nekivágott, hogy bizonyítsa: itt jártam.

„Szív és ész … mindig célhoz ér”   

(Erkel Színház – a szöveget Jókai Mór 'A cigánybáró' című kisregénye alapján írta: Ignaz Schnitzer/ifj. Johann Strauss: A cigánybáró - 2022. február 25-i előadás)

Megkockáztatom, hogy bár egészen más, sokkal lassúbb folyású, klasszikusabb előadás ez, mégis ilyen virgonc zenés rendezést csak a Komische Oper Berlin társulatától láttam, Barrie Kosky keze munkájaként. Isten éltesse a 90 éves rendezőt, Szinetár Miklóst, de ultra gáz a magyar operajátszásra nézve, hogy ő a legfrissebb, egyben legpragmatikusabb rendezőjük még mindig. (Ha öt éve is volt A cigánybáró bemutatója, amit  a pandémia miatt alig játszottak.) Kevés dologgal maradt adós ez a produkció, amit egy Strauss nagyoperettől vártam. Azt a tényt, hogy adott az énekesi gárda, akivel dolgozni lehet Szinetár kreativitása sem tudta lebirkózni, de derekasan küzdött!      

szombat, 26 február 2022 14:24

Winterreise (Örkény Színház)

Összecsendül két doboz sör

(Örkény Színház – Winterreise - zenés monológ Franz Schubert dalciklusa és Wilhelm Müller versei alapján - 2022.február 24.)

Milyen az már, amikor a nézőtérről Pogány Judit huhog a meghajló színésznek? Borsi-Balogh Máté tudja erre a választ, hisz megélte ezen az estén. És szerintem azt is tudja, hogy a tetszésnyilvánítás nem „kollegiális szerelmen”, hanem a teljesítményen alapult. És nemcsak neki, hanem Kákonyi Árpádnak, Tarnóczi Jakabnak, Murányi Mártának, Devich Botondnak és Baranyai Illésnek is szólt. Ő állt a színpadon, ő örülhetett neki. Számomra az Örkény Színházban ez volt az évad első olyan bemutatója, amire azt mondhatom: That’s all folks!, ezt szeretném itt látni. Találkozott tartalom és forma. Füstgép, diszkógömb, stroboszkóp, légtornászok, forrónadrágos táncoslányok nélkül is bénító hatású az előadás, ami egyben motivált is.
  

Pucér színész   

(Katona József Színház – Mary Shelley Frankenstein című regény alapján: Teremtmények - 2022. február 11-i előadás)

Nagy ígéretei voltak a produkciónak: „….az emberiséget meghatározó alapvető kérdések merülnek fel alkotásról, tudományról, felelősségről. Életről és halálról.”. Ebből nem sokat sikerült színpadra vinni. Ugyan respektálom az előadás létrehozására szánt láthatóan kemény munkát, de jövő hétre már elfelejtem, hogy láttam. És eljött az ideje annak, hogy elidőzzek kicsit azon, hogy a „színészbőr” lehet-e jelmez? Akarom-e látni nézőként a meztelenre vetkőző vagy vetkőztetett embert, s elfogadom-e, hogy a színészből egy-egy estén „hús” lesz a szerepe kedvéért. Furcsa, hogy épp egy olyan színpadi figura mentén, amelynél abszolút szükségszerű volt a pőreség. Halott emberek darabjaiból összevarrt lény: a Teremtmény mégsem léphet le frakkban a boncasztalról, és meg kellett mutatni a figura kiszolgáltatott és ösztön voltát.  

péntek, 21 január 2022 18:32

DEMERUNG (Csehov Meggyeskertje) - NARRATÍVA

Disznó a parketten  

(Narratíva – DEMERUNG (Csehov Meggyeskertje) – 2022. január 8-i előadás)

Az előadásnak van lendülete, világos textúrája, pontosan körülhatárolt mondanivalója. Lehet vele menni, napokig töprengeni rajta, szóval hat. Mégsem az én előadásom, mert azt vonja ki Csehovból, amit a legjobban szeretek: az „elomló hangulatot”, a dialógusok közti szép hosszú csendeket. A magam részéről nem tudtam megbékélni a ténnyel, hogy Várja úgy tíz évvel idősebb Ljubánál, ellenben megmozgatta a fantáziám a lány  szenvtelen, csendes, szomorú-szép keserűsége, ahogy az is, ahogy  Firsz Luciferként vezényli a történéseket. Nem beszélve arról, először éreztem Csehov és Ady világát párhuzamban színpadra vinni. Nem volt ellenemre.  

Központi pályaudvar(ok)

(Erkel Színház – Jacques Offenbach: Hoffmann meséi – 2021. december 15-i előadás)

Nem Offenbach, és nem a történet volt a hívó szó, hanem a rendező, Székely Kriszta személye, és Kálmán Péter basszus-bariton, akinek négyes szerep jutott az operabemutatóban. Meghálálták a beléjük vetett nézői bizalmam. Intelligensen összerakott, átgondolt, kifejezetten elegáns előadást láttam, amely kicsit szürreális volt, ám ütős. És ezt a summázatot a Salzburgi Festspiele bemutatóin edződött nézőként mondom. Amúgy meg jó lesz az opera kedvelőknek Jónás Réka Piroska nevét is megjegyezni.    

2. oldal / 34