Iza színházban járt - Éva és Iza

Easter egg    
 
(Orlai Produkciós Iroda – David Hare: Amy világa (Szerepeink) – 2021. szeptember 16.)  

Iza: A darab egyik felvetése: eljöhet-e az idő, amikor meghal a színház? Az este után csípőből rávághatnám a választ: most. Hernádi Judit akarata, színészi ereje sem menti az előadást, mint már annyiszor. Valahogy maga is kedvetlen: egy remek szerep jött vele szembe, de a rendezői koncepció ellenében mégsem játszhatja azt ki. Látszólag minden és mindenki a helyén van, fegyelmezett a színpadi csapatmunka, de már a bemutató környékén fáradt, erőtlen a produkció.           
Éva: A szó, amit kerestem: frekvencia. Van egy speciális, behatárolt tartománya az Orlai-produkciók nagy részének, s ennek az előnyei egybeesnek a hátrányaival. Nem tud nem „siker” lenni egy kellemes rezgésszámú, egy vagy két nagyvadra épített társalgási darab jókezű, vagy klasszikus rendezőkkel. De ott van néhány előadásban a titkos easter egg, amit pont ők rejtenek el: mit játszhatnának el, s mi az, amit nem látunk. Ez vágyakozást kelt, és hiányérzetet szül. Most is egyszerre néztünk egymásra kolléganővel és mondtuk: Arkagyina. Aztán nem az lett.

hétfő, 11 október 2021 02:52

Szabó Magda: Az ajtó (Nemzeti Színház)

 

Zárt ajtó

(Nemzeti Színház – Szabó Magda: Az ajtó - 2021. szeptember 19.)

Iza: Szeredás Emerenc figuráját a két Szabó, Magda és István, meg persze Helen Mirren, ha nem is állócsillaggá varázsolták, de nemzetközi irodalmi és filmes körökben közismertté tették. Még egy színház vezető színésznőjének sem fenékig tejföl a teátrumi lét, a ziccer szerepek sem sikerülhetnek mindig. Udvaros Dorottyának most összejött. Csendes alázattal, belülről fakadó, szomorú mosolyú ragyogással tette magáévá Szeredás Emerenc karakterét. A Nemzeti társulata pedig példásan alájátszik. Jó ütemű, ihletett előadás született.     
Éva: A MITEM-en nézzük, rácsodálkozom, hogy a közönség nem „szakmai”. Miért nem kíváncsiak Udvaros Dorottyára a többiek? Udvaros az, aki mondhatja a Nemzetiben, hogy „elvárom” és akitől nemzeti lesz a színház. És tárgyilagosan derűs, de öngyötrően tiszta Emerencet játszott.  Szépen kilépve a koncepció elé, azt csinált, amit akart és úgy, ahogy csak ő tudja.

Szeress úgy is, ha rossz vagyok….

(Átrium – Klaus Mann regénye nyomán, Mikó Csaba és Kukk Zsófia átdolgozása alapján Urbán András és a Társulat: Mefisztó - 2021. július 19-i előadás)

Iza: Önkitárulkozós performance-féle, mert színdarabról, koherens dramaturgiáról azért túlzás lenne beszélni, maximum nyomokban Klaus Mann regényének motívumairól. Nem volt számomra megrázó, ahogy ízlésvilágommal sem találkozott. Ellenben sohasem fogom elfelejteni, vagyis nyilvánvalóan jó színház, mert hatott rám. A legnagyobb emóciót Alföldi Róbert művészi állapotára való rácsodálkozásom váltotta ki, hogy az alkotóembernek hol áll éppen a karrierje, s hol tart az életben.
Éva: Kabaré kétségbeesés idején. Helyenként durva, obszcén, végletes, mert az ingerküszöbön át kell menni, ez nem fuvolázó békekor, sőt. Az viszont biztos, hogy se Az ember tragédiáját, se a Mefisztót nem forgatjuk már sűrűn, a közönség néha tanácstalanul nézett a referenciaponként szolgáló szövegrészeknél. Aznapi propagandacikk, kormánysajtó-gyöngyszemek, trash-kommentek az internet népétől: minden volt. Mint hétköznap. Nyomasztó. Mint hétköznap.
    

Hattyúdal súlyos időkben

(Katona József Színház – Shakespeare: Lear király - 2021. június 14-i előadás)

Iza: Szerettem volna másként nézni, de nem ment. Számomra ez az előadás egy színházi korszak vége, a hattyúdal. Az Übü királytól a Csirkefejen, a Médeia-n, a Mizantrópon át A nép ellenségéig.  Hogy csak olyan előadásokat említsek, amihez nézői közöm van, amit élőben láttam. Ha igazam van, Zsámbéki Gábor szép búcsúajándékot hagyott a Petőfi Sándor utcában. Az, hogy Hegedűs D. Gézában benne él Shakespeare számos karaktere mellett Lear is, nem akkora újság.
Éva: Káeurópai, elnyomásra rátanult - szezonja van - színházba járóként hajlamos vagyok mindenhol és bárhol szimbólumokat látni. Nos, most azt láttam, hogy a nemkaposvár és kaposvár a romokon kezet fogott, deklarálta a súlyos időket és feladatként az annak való megfelelést tűzte ki célul. Háborúk után mérsékelten lendületes a néző is, tele gyásszal és bizonytalansággal minden. Veszteség, újrakezdés, búcsú, sűrű a levegő.
    

Reménykedünk a lehetetlenben

(Orlai Produkciós Iroda - Stephen Sachs: Valódi hamisítvány – 2021. április 1. online előadás)   

Éva: Pont ezek ketten akadtak össze, a ritka műfajúak, az érzékeny túlélők. Vígjátéknak hirdetett rátalálás, amit az élet nevű izé a maga realitásával tovább is pöccint: nincs itt semmi látnivaló, nem a kép, az ember a műalkotás, haladjunk. Mindenki marad, ahol eddig volt. Egyáltalán, lehet-e egy lecsúszott, alkesz pincérnőnek hetvenmillió dolláros Pollockja? Ugye.
Iza: Sok energiám felemésztette annak megfejtése, hol láttam én már ezt a kockás inget. Aztán lőn világosság: Kathleen Turneren, a West Enden, ő játszotta Maude-ot. Innen már tudtam figyelni a párducmintás cicanadrágos Hernádi Juditra, aki úgy mellesleg megmutatja milyen Mary Tyrone lenne, ha alapvetően nemcsak a színházzal bíró Orlai Tibor és a színházzal – éppen? - nem bíró Alföldi Róbert látná kivételes színpadi jelenlétet, és azt a vele született képességet, hogy mindenben színes szélesvásznú.        

csütörtök, 07 január 2021 12:29

(Színházi) BEST of 2020

Tavaly márciusban bátrak voltunk. A covidot lazán covinre kereszteltük, mert úgy hittük, van olyan okos és felelős az emberiség, főleg a választott vezetői, hogy ezt a meccset nagyon gyorsan – együtt! - win-win-re játssza. Nem így történt. A Covid-19 nem lett kifordított „co(w)vin”-ünk, a vírus áll nyerésre. Mert a világ olyan, amilyenné mi, emberek tettük, és cinikusan hagyjuk pusztulni. Ez itt nem zöld blog, nem disztópia oldal, hanem színházi blog. És az tény, hogy az elmúlt év egyik legnagyobb vesztese, a mi örök szerelmünk: A SZÍNHÁZ.

szombat, 26 december 2020 18:46

Marius von Mayenburg: A kő (Pesti Színház)

Ház(i)ak
(Pesti Színház – Marius von Mayenburg: A kő - 2020. december 5-i előadás stream közvetítése)

Iza: Jó lesz ez az előadás, még akkor is, ha szépen példázza milyen foghíjas éppen a Víg társulata, és talán nem hozza lázba a színházat hónapok óta hiányoló vígszínházi közönséget. Magam nem értem miért kellett ezt a darabot - egyetlen didaktikus vezérmotívumáért – színpadra vinni, amikor kb. a tízedik percben tudni lehetett mi lesz a végcsattanó. Szép játékot nyújt a vendég,  Nagy-Kálózy Eszter, van ehhez számára végre tét és tér is.  
Éva: Békebeli humanizmus, némi didaxis, magabiztos rendezés, kitalálható Mayenburg-dramaturgia. Költözködés a bűn és történelem mentén ide-oda. Hegyi Barbara és Szilágyi Csenge anyanyelvi szinten tudnak Vígszínházul. Ami most folytonosságot, eleganciát, érvényes színpadi létet jelent.
    

Poor and needy   

(Örkény Színház – Boross Martin – Neudold Júlia – Szabó-Székely Ármin: Kiváló dolgozók - 2020. október 24-i előadás)

Iza: Az előadás nem színház, társadalmi küldetés. Az Örkény csapata fontosnak tartja elmondani, hogy 2020-ban Magyarországon a szociális ellátórendszer nem fuldoklik, lényegében kimúlt. Akaratos, megszállott emberek lélegeztetni próbálják még a halottat, de körülöttük is egyre ritkább a levegő. A színház most felvett egy inget, ami nem inge, mert azok, akinek inge lenne, az istenért nem veszik magukra.   
Éva: Találkoznak azok, akik valójában működtetik az országot, akik segítenek itt élni, meg mi, nézők. Erős, személyes, igaz minden, amit hallunk tőlük. Jobban tapsoltam nekik, mint a színészeknek.

Egyensúly

Egymásra torlott
bástyák és tornyok.
Átnyíló padlások, összenőtt
támfalak és tetők.
Felül
elkülönül.
Önhitten kiválik a tömb.
Önkívületben felszökik a csúcs.
(Petri György)

(Stúdió K Színház – Nero (Kosztolányi Dezső: Néro, a véres költő című regénye alapján a szövegkönyvet írta: Garai Judit) - 2020. október 11-i előadás)

Éva: Amilyen tehetséges és erős színész ifj. Vidnyászky Attila, olyan gravitációjú és teremtő erejű rendező Hegymegi Máté. Azonban ez az előadás a Stúdió K más iskolájú, szabad, egalista és könnyedén alakváltó társulatától az, ami: a különleges egyensúly hosszú, kitartott pillanata. És ennek a veszett, zűrzavaros évadnak eddig az egyik legerősebb előadása.
Iza: Néha sokat kell várni, hogy egy olvasmányélmény karaktere ne csak fejben éljen, hanem 3D-ben is megjelenjen. Nero császár nem írói fikció, számos arcmása, leírása maradt az utókorra, de nekem most, a Ráday utcában elevenedett meg ifj. Vidnyánszky Attila játéka révén. Hiszem, Nero valahogy így affektált, kellemetlenkedett Poppaea-val és Seneca-val úgy 60 körül háza termeiben, és így torzult el fokozatosan jelleme, ahogy azt a színész megéli a színpadon. A döcögősen induló évad sodrólendületű színházi élménye ez. Ha szavazni kéne a színházrendezők - ifjabb - tagjai között, az én voksomat biztos Hegymegi Máté kapná.

Mi a magyar most?

(Örkény Színház – Lev Birinszkij Bolondok tánca című tragikomédiája alapján szövegkönyvet írták: Bánki Gergely, Gábor Sára, Polgár Csaba - 2020. október 11-i előadás)

Éva: Van véleményem, de nem értek egyet vele. Békebeli offline módon ültem a nézőtéren, vártam a Rejtő Jenő-i sodrást, ehelyett fel-felcsillanó színészi alakításokat, kulturált keserűséget, és némi szilveszteri műsor-fílinget kaptam egy nagyon egyben levő társulattól.
Iza: Bob Dylan ifjúkori – de talán még jelenlegi - hitvallása: Szeretem a káoszt, de nem tudom, a káosz szeret-e engem. Az Örkény Színház szövegkönyvíróit biztos szereti. Amikor megismertem Birinszkij darabját, ámulatba ejtett, hogy az Auróra cirkáló lövése előtt évekkel(!) hogyan írta le miként fog kitörni a XX. század legfontosabb forradalma. Kérdés, Polgár Csaba és csapata hasonlóan jó-e annak megjövendölésében, hogy mi lesz Európa sorsa 2045-re. Úgy sejtem, inkább remélem: NEM.      

1. oldal / 11