Iza színházban járt - A 2022-2023 színházi évadunkról Pécsett
vasárnap, 23 július 2023 11:23

A 2022-2023 színházi évadunkról Pécsett

Értékelés:
(86 szavazat)

A 2022-2023-as színházi évadunkról a Pécsett 

Ha valakik, mi az elmúlt két évadban derekas nézők voltunk a városban, és komoly reményeket fűztünk a pécsi Nemzetihez. Az első évad billegett a pandémia árnyékában, de a második sem győzött meg, hogy a színház visszakapaszkodna Sík Ferenc vagy Szegvári Menyhért rendezői keze nyomát viselő fénykorához, a ’70-es és ’80-as évekhez. Pedig a színház Vidnyánszky Attila familiárisa, értsd szemmel látható méretű állami pénzügyi támogatásban részesül, vannak erős színészei, művészi színvonalában nem rossz a pécsi társulat. Ami nincs: biztos kezű és ízlésű állandó rendező, valós művészi innováció. A megújulás megmaradt a felszínen, szép web-lap, még szebb sajtó megjelenés, ügyes pr-ötletek: erkélykoncertek, saját címkéjű bor, színházi bicikli, napelemek a tetőre a zöldebb jövőért. Azonban fajsúlyos tartalom egyelőre nem jelenik meg a forma mögött. Ellenpontnak ott van Pécsett a Vincze János vezette Pécsi Harmadik Színház-i csapat, akik a tönk szélén is tudtak tavaly művészileg és emberileg is látszódni, országos visszhangot kiváltani.   

Nagy ígérete volt az új vezetésnek a pécsi színházi élet összefogása. Ez részben megvalósult, példás a pécsi Nemzeti együttműködése a Pécsi Balettel és a Pécsi Horvát Színházzal. (Ez utóbbi két intézmény sem panaszkodhat az állami támogatás hiányára, a pécsi Nemzeti művészeti igazgatója a Horvát Színház ügyvezetője.) Szomorú tapasztalás volt, hogy a télen élet-halál tusáját vívó Pécsi Harmadik Színházért egy támogató fb-poszt nem sok, annyira nem futotta a pécsi Nemzeti és a Pécsi Balett vezetőitől, vagyis a nem üzleti alapon szerveződő pécsi művészi-szakmai összefogás majdnem megbukott. (Hogy nem, az annak köszönhető, hogy a színház művészeinek jó 2/3-a felsorakozott Vincze János és társulata mellett, felléptek, támogatóan ott voltak művészkollégáik által a színház megsegítésére szervezett Gála-esten.) 

Amúgy nagy bajban lenne a pécsi Nemzeti, ha nem bírná Vincze Balázs, a Pécsi Balett művészeti vezetője szakmai támogatását. Zenésszínházi tudása, játékos és nagyon kreatív mozgássorai, koreográfiá nélkül zenés darabjai és vígjátékai behalnának. Az, hogy a Valahol Európában, a Primadonnák, a Chicago évadon átnyúló sikerdarabok lettek – a zenén túl is -, nagyrészt neki köszönhető. Ha van valami innovatív a pécsi színpadon az Vincze művészi jelenléte, ténylegesen, és átvitt értelemben is a fővárosi (művész)kapcsolatai révén. Ahogy Uhrik Teodóra, a Pécsi Balett ügyvezetője személyének jelenléte is támogatóan hat, hisz jelenleg többet áll a pécsi Nemzeti színpadjain, mint a színház 60+os színésznői. Játszott már Zsótér keze alatt, volt nyugdíjas otthon lakója a Kamarában, Kőszobor a Don Juanban, a tavalyi évadban komoly prózai feladatot is kapott és már jövőre is van bemutatója. A nagy ötlet talán tőle származhatott, hogy Vári Évával való sok évtizedes színpadi együttese a pécsi művészi tradíció megelevenedése: előbb a Pécsi Balett - Vincze koreografálta - Vasarely-etűdök című balett esten, idén egy norvég feketekomédiában, a jövő évadban egy krimi vígjátékban mutatják ezt meg élőben     

Az évad a Pécsi Balett Zorba című táncjátékával indult, ami egy régi siker felújítása új köntösben, ám Theodorakisz zenéje bármikor eladja. Most a csavar benne, hogy Zorbát egy majdnem anti-balettművész, Koncz Péter adja, aki inkább lehetne kosaras a Lakers-ben. De ennek a  fiatalembernek balettművészi álmai voltak, így háromszor annyi munkával, mint egy ideális balettalkattal bíró fiatalember - figyelemreméltó - karaktertáncossá vált. Koncz-kedvelők vagyunk, most sem okozott csalódást, ha egy budapesti vendégjátékon láttuk is a produkciót. 

Ezt követte gyors iramban Ken Ludwig: Primadonnák című darabja, amely mű a NER színházi családjának kötelező darabja, 3-4 helyen is játsszák folyamatosan. Nőnek öltöző férfias férfiak Billy Wilder és Shakespeare közösen mixelt koktéljában, mintha a Van, aki forrón szereti című film és a Vízkereszt című dráma paródiája. Nem volt mélypont, hála a színészeknek, jelesül Illés Alexa buján nőies, szépen felépített játékának, Vlasits Barbara humorának, Bukszár Márta viháncka, „táborinórás” nagynénijének és Stenczer Béla önfeledt, önironikus színpadi jelenlétének. Stenczer Takaró Kristóffal való tangója az este fénypontja, Vincze Balázs munkáját is dicséri, hogy a két férfiszínészből és Bukszár Mártából is látványos táncbetéteket sajtolt ki. Götz Attila és Takaró Kristóf főszereplő-párosa kontrasztos volt, apait-anyait beleadtak, ám csak vaskos humoruk volt, rafinált szexepiljük nem: https://izaszinhazbanjart.hu/2022-szeptember/item/645-ken-ludwig-primadonnak-pecsi-nemzeti-szinhaz

Repertoárra vette a színház tavaly Kander-Ebb-Fosse: Chicago című musicaljét is. A musical színpadra tételéhez a könnyebb utat választották: eredeti történet némi show-val fűszerezve, semmi bújtatott társadalomkritika. Akárcsak anno az 1981/82-es évadban Pécsett, most is a Pécsi Balett táncosai nyomják a lépést, korántsem csak a Cella-tangót, tíz táncos és tíz balerina majdnem végig jelen van, és általuk megint Vincze Balázs koreográfiája a sokadik pécsi előadás sikerének záloga. Nem Eörsi István ostorozó dalfordításait használták, a produkció összességében szórakoztató, mert előhívja a musical már meglévő referenciapontjait, és meghívtak egy fővárosi zenésszínpadi művésznőt: Szulák Andreát. Ugyan nem préseli a nézőt a székbe, de előadás után dúdolgatva, elégedetten lépnek ki a pécsi Király utcára: https://izaszinhazbanjart.hu/2022-oktober/item/649-kander-ebb-fosse-chicago-pecsi-nemzeti-szinhaz

Novemberben – adva valami értelmet a Pécsi Horvát Színház fűtésének – színpadra került Pål Mangor Kvammen - Torfinn Nag - Jon Arne Sægrov - Per Inge Torkelsen: Maggi és Lillemor, mot Királyrák krumplifészek címen játszott darabja. A kétszemélyes darabban Vári Éva és Uhrik Teodóra áll színpadon. A felszínes nézők vígjátékot látnak benne, holott a norvég darab nem a nevettetésről szól. Az élet alkonyát mutatja, két elhagyott és másképpen magányos idős asszony utolsó – talán kétségbeesett - kalandját, amint összecsiszolódnak és elszöknek az idősek otthonából. Böhm György rendező ízlését dicséri, hogy nem az amerikai filmekre jellemző sziruppal készült az előadás, a végén a Steppenwolf ikonikus dalára Maggi és Lillemor elmotoroznak a halálba, ahogy Thelma és Lousie tette, ez a menekülés. Nem felhőtlen örömmel mondjuk, de ez volt az egyik előadás, amelyben a legtöbb értelem és érzelem volt az évadban. Vári Éva játszik benne, akinek a színészi jelenlétéről írtunk egy pályarajzot, így most nem fényezzük mit tud ő a színpadon, ha kedve van hozzá és most van: https://izaszinhazbanjart.hu/2022-november/item/657-kiralyrak-krumplifeszekben-pecsi-nemzeti-szinhaez

A tavalyi év utolsó bemutatója Molnár Ferenc Az üvegcipő című vígjátéka volt, ami  Halasi Imre rendezésében nem volt színpadi reveláció, Adél és Roticsné figuráján kívül csupa sztereotipiával szolgált a rendező. Kárpáti Aurél úgy jellemzi Sipos Lajost, hogy a „kacagtató komikumig torzított álmok királyfija", Irmát pedig „rajongó kis madárnak” egyben "őrült szentnek", e molnári figurák nem keltek életre Pécsett. Üdítő kivétel volt a Chicago Velmáját alakító, onnan éppen „beesett” Stubendek Katalin Adél szerepében és Füsti Molnár Éva Roticsnéja. Stubendek nagy színészi bátorsággal játszotta ki a nő úrhatnámságát, röghöz kötött gondolkodását, merész volt tőle, hogy – az előadás amúgy erőltetett pátosza ellenére - nem formált drámai hőst Adél kisszerű személyéből. Molnár Ferenc lírája és bája akkor szólalt meg, amikor Füsti Molnár Éva színpadra lépett. Patikamérlegen keverte ki a ripacséria és a dráma kevercsét. 

Azért akadt a színházlátogatónak ínyenc falat Pécsett tavaly decemberben, Vincze János rendező – aki 1988-ban a szereplők között Uhrik Teodórával a Nő karakterében e darab színrevitelével, rakta le a Pécsi Harmadik Színház képzeletbeli alapkövét – Spiró György Csirkefejét gondolta újra, és talán sokadszorra mentette tovább ezzel édes gyermekét, a Pécsi Harmadikat. A közönség az előadás végén a dermedtségtől alig képes tapsolni, mélyen megérinti, amit a színpadon lát, visszaköszön onnan saját élete. Majd vastaps, ováció, mert  Vincze János és jelenlegi társulata képes volt (újra) rendhagyóra komponálni Spiró tragédiáját: https://izaszinhazbanjart.hu/2022-december/item/660-spiro-gyorgy-csirkefej-pecsi-harmadik-szinhaz (Csak úgy mondjuk, Götz Attila  Vincze keze alatt Uránvárosban művész-repül a színpadon, nem a Primadonnákban.) 

Januárban Molière komédiáját, a Don Juant - Petri György fordításában - Telihay Péter rendező állította színpadra. Ám ott, ahol Don Juan nem formátum, nem nagyon szólhatunk Don Juanról. Ez nem a címszerepet játszó Köles Ferenc terhére róható, vélhetően nem ő találta ki a széles gesztusokat, a teljes letargiát, azt, hogy a figura inkább parodisztikus, tulajdonképpen Jim Morrison nem halt meg csak megemberesedett, és félmeztelenül, bőrnaciban elpengeti a ’60-as évek menő számait elektromos gitárján. Stuber Andrea a Criticai Lapokban finoman fogalmazott, „felnyírt hajú, kikerekedett képű, apányi férfi”-ként írta le, Oroszlán Anikó a revizor.hu-n keményebben: „egy apukatestű, pocakos, kivénhedt rocksztár”. Leginkább a rendezői koncepció volt káoszos, barokk festmény alatt egy lepukkant autójavítóba helyezve a játékot, üres sörösdobozok, roncsolt gumiabroncsok és égő olajoshordók közé téve, amihez még hozzáadódott a Mátrix ruhatára, és ebben ki is merült a vízió. Kölesre Békéscsaba-Győr és Zalaegerszeg-Debrecen átlóban színházat lehetne építeni, de Pécsett nem teszik. Ebben az évadban nem ez lett volna a szerepe, és jövőre is csak A mi utcánk című Tar Sándor írásaiból összeállított, 2022-ben bemutatott monodrámája továbbvitelével vigasztalódhat: https://izaszinhazbanjart.hu/2022-marcius/item/622-tar-sandor-novellai-alapjan-a-mi-utcank-pecsi-nemzeti-szinhaz Alapvetően csak egy már agyonjátszott - eleve nem bombasztikus - bulvárban számít rá anyaszínháza. Amúgy szakmai- színészi súlyát jelzi, hogy az ő személye volt az egyetlen, amely három mérvadó kritikai portált érdekelt annyira, hogy elküldje a szakíróját Pécsre, csakis miatta, így valamelyest látszódhatott a színház a teátrumok térképén.

Szintén januárban érkezett - a Királyrák krumplifészekben után - a másik igazán szívmelengető, ésszel és szívvel színpadra vitt produkció, egy monodráma Stenczer Bélával, Gerhard Dorfer és Anton Zettel: A Monarchia utolsó hóhéra voltam címmel, Bodonyi József rendezésében. Ebben Stenczer Béla - oxigénpalack nélkül! - megmászta a saját K2-sét, sok helyre el kéne vinni ezt az előadást, hogy megismerje őt az ország színházszerető közönsége: https://izaszinhazbanjart.hu/2023-aprilis/item/679-a-monarchia-utolso-hohera-voltam-pecsi-nemzeti-szinhaz

Az utolsó nagyszínpadi bemutató Bozsik Yvette rendezte Euripidész színmű volt, a Médeia: https://izaszinhazbanjart.hu/2023-marcius/item/674-euripidesz-medeia-katona-jozsef-szinhaz

Van persze még idő a ciklusban valami nagy dobásra, de elnézve a jövő évadot nem ez az irány. A nagyszínpadra egy operett és három – az elmúlt évekbe sok magyarországi bemutatót már letudó - bulvár darab érkezik, a Kamarába egy Yasmin Reza vígjáték és egy Vaclav Havel szatíra. A színház a tuti sikerre megy, bevált panelekkel, semmi rendhagyó vagy kockázatos. Érdekes, hogy a legadekvátabb bemutatónak a Nyolc nő ígérkezik csak azért, mert egyszerre lehetőséget ad a színház nyolc színésznőjének megmutatkozásra, és  beveti újra a Vári-Uhrik párost.    

Fotók: A PNSZ web-oldaláról a színház hivatalos előadás-képeinek montázsa  

Megjelent: 2514 alkalommal