Iza színházban járt - Valahol Európában (Pécsi Nemzeti Színház)
vasárnap, 10 október 2021 05:48

Valahol Európában (Pécsi Nemzeti Színház)

Értékelés:
(91 szavazat)

Szolidaritás egymással, a világgal

(Pécsi Nemzeti Színház – Zeneszerző:  Dés László,  Dalszöveg:  Nemes István,  Szövegkönyv:  Böhm György,  Korcsmáros György,  Horváth Péter - Valahol Európában című musical - 2021. október 9.)

Van kies hazánkban ember, aki még sohasem látta Dés László – talán - első musicaljét, én. Az alap azért megvolt, Radványi Géza által rendezett, 1948-as mozifilm, így a „Könyörgöm, akasszuk fel!” is. Hiába ismertem két-három slágerdalát, hallgattam Kulka Jánostól minden jótékonysági esten vagy tíz éven át a Zene azt kell-t, nem éreztem késztetést a megzenésített változatra. Jól sejtettem, ez a darab nem egy Chicago, de még csak nem is a zeneszerző már érettebb műve, a Pál utcai fiuk szintű musical, akkor sem, ha a fáma szerint gyerek, kutya a színpadon már fél siker, és itt ifjú emberekből nincs hiány. Családi színházi előadás született Pécsett, több évadot jósolok neki, nyolcévestől a nyolcvannyolc évesig minden néző találhat benne valamit, amiről úgy érzi: pont őt szólítja meg.  

Kíváncsi voltam, hogy Vidákovics Szláven - aki elsősorban színész, s ez talán harmadik rendezői munkája - mit kezd majd ezzel a sok gyerekszereplős, erősen pátoszos művel. És vajon miért vette elő a színház ezt a nem éppen kultmusicalt. Még akkor is, ha Dés további zenei műve, A dzsungel könyve sok évig sikeres volt Pécsett, s ebben a  rendező Buldeot játszotta. Mondjuk ki: elég egyszerű dallamok jellemzik a musicalt, és a zeneszerzőn túl további négy szerző jegyzi a darabot, ami nem tesz jót neki. (Nemes István a dalszövegeket, Böhm György, Korcsmáros György és Horváth Péter a szövegkönyvet írta.) Néha úgy éreztem, a történet egyik daltól vergődik a másikig egy kis prózán át, egészen meghökkentő jelenetfűzéssel.

Az eredeti - második világháború után játszódó - történet 2021-ben már korántsem jelenti azt, amit hetvenöt éve. Megkockáztatom, Radványi filmja ma már nem tűnik klasszikus alkotásnak. Magyarországon írmagja van csak az olyan felnőtteknek, akik nem gyerekként élték át a világháborút, látták a szétbombázott városokat, éheztek hónapszám, s akár egy bomba által vesztették el az egész családjukat. Az előadásban – jó érzékkel - nem is erre került a hangsúly. A kor, a helyszín ugyan adott, de a produkció eszmei mondanivalója inkább az, hogy nehéz időkben gyorsan fel kell nőni, tudni kell felelősséget vállalni önmagunk cselekedeteiért, és akár más emberekért is, mert ember és ember között a legmélyebb kapocs: a kölcsönös szolidaritás. Legalábbis magam ezt a választ adtam a színház darabválasztására. (Na meg a pandémiára való áttételes reflektálást.)

Öröm, hogy Vidákovics ízléssel elkerülte, hogy geil legyen az előadása. Használni ugyan használta a cuki gyerekeket, de nem hagyta őket "ész nélkül szerepelni.” Jó érzékkel válogatott, a gyerekek nem(csak) édesek, hanem hús-vér gyerekek, kicsit kajlák, szertelenek, szeplősek, nyurgák, nem énekelnek angyalian, de fegyelmezetten, mégis láthatóan örömmel „dolgoznak” a színpadon. (Kifejezetten jól állt össze a „felnőtt szereposztás” is, a prózai színészek képzett hangú énekesek, vokálisan is megállják a helyüket.)

A rendezőnek erős támasza volt Vincze Balázs koreográfus, hisz néha negyven ember is áll egyszerre a színpadon, köztük kéttucatnyi kiskamasz, a színház ének-és tánckara. Ezt a sok embert egymás mellett működtetni, a színpad széltében és hosszában mozgatni nem kis feladat, különösen, hogy a pécsi Nemzeti színpada – a nézőtérről nézve - inkább mély, mint széles. A táncbetétek kifejezetten látványosak, bár a koreográfia inkább ötletes, mintsem nehéz.

Bátonyi György díszlete szerkezetileg egy hatalmas romos, stilizált házbelső, fekete leereszkedő függöny segítségével oldja meg, ha a cselekmény során a színpad előterében egy mikrótörténést látunk, amihez kell az intimitás. A szerkezete forog is, szintjei vannak, abszolút alkalmas arra, hogy az este során több jelenethez játszóhely legyen. Abban már nem vagyok biztos, hogy a nézőtér minden pontjáról (karzatról, páholyokból) egyformán látható ilyenkor minden centije. Pilinyi Márta jelmezei erős vizuális támogatást adnak a karaktereknek, amennyire a sztori bírja színesek, és ami a fő, szép, egységes színpadképet mutatnak minden jelenetben, szinte pótolják a nem létező, vagy alig díszlettárgyak funkcióját.

Takaró Kristóf játssza Hosszút, aki javítóintézeti vagányból az elárvult kisfiú, Kuksi megjelenésével percek alatt válik (pót)apává, s egy gyereksereg vezetőjévé. Fiatal, dinamikus, és az estén érezhető volt, hogy a pécsi tinédzserlányok (talán anyáik) kedvence. Jól énekel, mozog, szépen megmutatta a figurának azt az attitűdjét, hogy kényszerűen veszi fel a sors által ráadott kabátot. Miután maga a karakter sincs nagyon bonyolultra írva, a színész könnyedén váltott a színpadon a szükséges alapérzelmek között. Mégis „másodhegedűs”-nek éreztem, mert közvetlen partnere Györfi Anna Suhanc – Éva szerepében nagyon pontos és erős alakítást hozott. A hangja toronymagasan a legjobb, színészi kifejezőereje széles sávban mozog, látványos, ahogy a késelő, fiúruhába öltözött ellen-vezérből érzékeny, sőt törékeny fiatal lánnyá válik a darab végére. Az este egyik zenei és színpadi csúcspontja interpretálásában Éva dala. A fiatal színésznő – nem tudom honnan -, de annyi életismeretet és mintha személyes tapasztalatot tett hozzá önmagából a karakterhez hangban is, hogy lúdbőrt okozott a nézőtéren. Ami fontos a darab szempontjából, hogy Takaró és Györfi nagyon jó kémiát sugároznak a színpadról, igen szép, hiteles szerelmespárt hoztak, eladják a színpadról egy szerelem születését.   

Az előadás nagy meglepetése – nekem – Stenczer Béla a néhai híres karmester, Simon Péter szerepében. Ő az, aki befogadja és a zene erejével szocializálja a menekülő gyerekbandát. Mondanám, Stenczer ellopta a showt a „cuki kölykök” elől. Igaz, csak a második részben tűnik fel, és ott is eltünedezik, de ha színpadon volt, azonnal magára vonta a figyelmet a csicsergő had közepén is. Egy kissé suta, önirónikus, az élettől már rég megcsömörlött, de minden körülmények között jellemes. nagy humanitáriusként létezett a színpadon. Egyszerűen és szépfájdalmasan játssza egy idős ember erőfeszítését a túlélésért, ahogy az élettől kapott utolsó lehetőség után nyúl. A Valahol Európában című dal általa - erős, szép énekhangján, megélten - a második nézőtéri lúdbőr. A zene című „nagydal” alatt a teljes gyerekkar mögött kicsit mackósan - mert ő  Balu volt A dzsungel könyvében -, bal kézzel, finom humorral vezényelgetett átszellemült arccal, ami egészen filmbéli és „somlayarturos” pillanat volt.

Érdekes szála a produkciónak az éhség miatt fosztogató gyerekekkel szemben fellépő Egyenruhás figurája. Pilinyi Márta a karaktert alakító Götz Attilára masszív bőrcsizmát húzott, ami már a puszta látványával széttaposott minden ellenállást maga körül. Mintha-mintha a színész játékéval reflektált volna erre-arra, napi aktualitást adva a figurának, de lehet, csak én akartam látni ezt a többrétegűséget az alakításában. Arató Ármin Ficsúr szerepében jól hozta egy kiforratlan kölyökember félelemből nagypofájú magatartását, s megvillantja az eredendő romlottságát is, ahogy Rubind Péter – akit a nagyon szép évados műsorfüzetben az énekkari tagok között látok – árnyaltan mutatott meg a Tanító szerepében egy emberi sorsot pár mondattal, mozdulattal.

Sodrólendületű, dinamikus előadás került a pécsi színpadra, látványos színpadi trükkökkel, nyílt tűzzel (jó, biztos hideg lánggal), igazinak ható hatalmas robbantásokkal, egetverő géppuskaropogással. A rendező körültekintően komponálta meg a musical jeleneteit, s ehhez a koreográfus Vinczén túl Bókai Zoltán zenei vezető is igazi fegyvertársa volt. A hangszereleés parádés. Mai, friss hangzásúak a dalok, és a nézőtérről is érzékelhető volt, hogy erős karmesteri irányítással pergett az este.

Vidákovics Szláven túlzások nélküli szépséggel - és csak látszólag könnyedén, mert Lipics Zsolt igazgató felvezetőjében elmondta, hogy 150 ember több havi megfeszített munkájának eredménye a produkció – megalapozta a pécsi évadot, egy családoknak szánt színházi előadással. Tényleg a kiskamaszoktól a nagyszülőkig próbálta megszólítani a pécsi közönséget, és nem eredménytelenül. Szerethető, nagyon tisztességes előadás született, ami pont azt adja, amire egy musical való: kellemes, a belső érzelemvilágot megborzoló színházi estét. Fél tíz körül már Dés László dallamai is nagyon megszínesedtek.

[Gyerekszereplők: Amrich Márk, Bakó Bianka, Berentés Anna Lujza, Bókai Boróka, Codeluppi Livio, Császár Gellért, Éva László, Fazekas Fruzsina Lenke, Gerner Bori, Filákovity Mirna, Jakab András Barnabás, Kecskeméti Bence Odin, Korom László, Kosztolányi Róza Viola, Kovács Kevin Tamás, Lantos Gergely, Lukács Sándor Botond, Mikei Darinka, Németh Gergő, Periskics Petra, Radák Samu, Ruzsa Martin, Szabó Bertalan, Szalai Benjámin Huba, Szamosi Benedek, Szántó Dániel, Szieberth Emma, Telek Samu, Vásárhelyi Péter, Vilmányi Kiss Sámuel]

Kép: PNSZ honlapja, Stenczer Béla

Megjelent: 3524 alkalommal