Elemek megjelenítése címkék szerint: Vári Éva

Képeslapok a szakadék széléről

(Pécsi Nemzeti Színház/ Pécsi Horvát Színház – Pål Mangor Kvammen - Torfinn Nag - Jon Arne Sægrov - Per Inge Torkelsen: (Maggi és Lillemor) Királyrák krumplifészekben - 2022. november 12-i előadás)

Imádom két össze nem illő történet párhuzamát. A felfedezést, a rejtvény-és rejtélyfejtés élményét, amikor feltárul két mű között bármi analógia, még akkor is, ha tudom, hogy az analógiákat csak az agyunk hozza létre. Szerintem a norvég írónégyesnek fogalma sincs arról, hogy a Maggi és Lillemor című darabjuk az a patchwork, amit én beleláttam. Főleg azért, mert ez csak Vári Éva játéknak köszönhetően tárul fel. Erősen hittem, nekem már csak élvezni kell a színpadi játékát, nem kell továbbgondolnom, hogy a puszta jelenléte mit jelent egy előadásban, mit ad hozzá. Azonban, amit új bemutatója közben „mutatott”, az már két hete ott motoszkál a fejemben.

Kötéltánc  

(A gyémánt út pora - magyar kisjátékfilm)

Szembesülni egy szerettünk leépülésével sokk, élve-lélegezve elveszíteni azt, aki valaha volt nekünk, akit szerettünk, átélni naponta ugyanazt, újra és újra leküzdve a tehetetlen dühöt. A jelek felismerésének az érzését hála Istennek nem ismerem, remélem, hogy sosem fogom. Ám Vámos Zoltán kisfilmje elgondolkodtatott, vajon lenne-e erőm dönteni életemről akkor, amíg még képes vagyok rá, és még én tehetem meg. Szeretettel és hozzáértéssel készített, mértéktartó kisjátékfilm született Vári Éva és Orosz Ákos főszereplésével.

Szex, pisztoly, pénz és talár

(Pécsi Nemzeti Színház – Kander-Ebb-Fosse: Chicago – 2022. október 15-i előadás)

A Chicago musical színpadra tételéhez két út vihet. Az egyik Fred Ebb (Maurine Watkins nyomán) eredeti története némi show-val fűszerezve, a másik nuku csilli-villi, sorok közé bújtatott társadalomkritika. A színháztörténeti írások szerint Pécsett az 1981/82-es évadban az utóbbi megoldást választották Eörsi István ostorozó dalfordításaival. A pécsi Nemzeti 41 év után azonban az első metódusra szavazott. Egy hajszállal sem maradnak el a magyar Musical Mennyország, a Madách Színház előadásai mögött. A produkció szórakoztat, előhívja a musical már meglévő referenciapontjait, és ugyan nem préseli a nézőt a székbe, de dúdolgatva, elégedetten lép ki a pécsi Király utcára. Tetszett.

Jó ott látni, ahova tartozol

Vitán felül A nagymama bemutatója az év színházi eseménye Pécsett, huszonegy év után visszatért a pécsi Nemzeti nagyszínpadára Vári Éva. A színházvezetés részéről gesztus volt a felkérés, és nem a nosztalgia vagy a sikervadászat motiválta, hanem a művész iránti tisztelet. Ahogy a darab íróját, Csiky Gergelyt is, amikor 1875-ben Prielle Kornéliának papírra vetette a vígjátékot. A színésznő részéről is gesztus volt színháza (melynek örökös tagja) és városa iránt (melynek 60 éve polgára), hogy felvállalta a Koltai Tamás által „örökbecsű habcsók”-ként jellemzett darab címszerepét. Nagyon jónak kell lenni ahhoz, hogy ne legyen az előadásból melodráma, legyenek ízek, ne csak cukorszórat ropogjon minden szónál. Érezhetően megküzdött érte Vári Éva, ahogy pályáján eddig majd minden sikerért és elismerésért. Művészi fegyelmezettsége, színészvére most is átsegítette a nehézségeken.  

Visszahódítás

(Pécsi Nemzeti Színház – Csiky Gergely: A nagymama - 2021. december 4-i előadás)

Szerencsés az a színész, aki megérheti, hogy saját közönsége van. Állhat szemben a neki állva tapsoló nézőtérrel. Vári Évával ez történt Pécsett 2021 decemberében, mikor 21 év után visszatért városa nagyszínpadára. Lipics Zsolt minden színigazgatók legfőbb erényét, a szép eszét vette elő, mikor címszerepben léptette fel Vári Évát. Bizonyítani a zeniten ugyan nem kell, dolgozni annál inkább, mert Vári nem dívát, nem gyöngyös pártás monarchia-matrónát játszott, hanem – a kínzóan archaikus szöveg ellenére – egy magát meghaladó, érzelmi nagy dobást élete végén elvégző okos, megtört szívű nőt.

Prielle Kornélia, P. Márkus Emília, Rákosi Szidi, Blaha Lujza, Berky Lili, Neményi Lili, Honthy Hanna, Perczel Zita, Dayka Margit, Tolnay Klári........

Képzeljük el az arckifejezésüket, mikor az újságot olvasva azt látták, hogy a már akkor is gátlástalan zsurnaliszták épp legendának, nagyasszonynak, vagy örökifjú dívának nevezték őket, egyidejűleg arról tudósították az ezerfejű cézárt, hogy kedvencük eljátssza Csiky Gergely Nagymamáját.

Kató és Maca, avagy az ikonok ébresztése

(MÜPA/Bartók Tavasz - Pécsi Balett: Vasarely-etűdök – 2021. május 28. online előadás)

Victor Vasarely 115 éve született Pécsett. Uhrik Teodóra alapító tagja volt 60 éve az Eck Imre által létrehozott balett-társulatnak, amely mára Pécsi Balett néven intézmény. Vári Éva – kis túlzással - 60 éve lépett először a pécsi Nemzeti színpadára. És pont 45 éve nyitotta meg kapuit a városban a Vasarely Múzeum. E művészek - sok száz társuk mellett - ettől a várostól kaptak intellektuális, érzelmi, szakmai indíttatást, amely választott hivatásuk nagyjává emelte őket. Mind vissza is adták ezt Pécsnek a maguk módján, saját művészeti águk jelképeivé váltak.  

Ahogy 2x2 néha 5, ez a mai, kerek születésnap is szembemegy a tudománnyal. Ha róla van szó, ez a szám leírhatatlan. Fejben, lélekben és testben egyaránt dacol vele. Nála amúgy is minden színtiszta akarat. Amit akar, az zöldutas, amit nem, az felejtős.

Abba belegondolt már az a sok Kossuth-díjas színművész, hogy mit össze izgul az ember lánya nézőként? Hát még rajongóként. Illene.

A 2018/2019-as színházi évad

Idén nem vártuk be, hogy a Színházi Kritikusok Céhe nyilvánosságra hozza saját jelöltjei-listáját, szakképzett nézőként beelőztünk és akárcsak az elmúlt három évben, idén is összegezzük mit láttunk, miről miként vélekedünk.

Felelősségünk teljes tudatában nyilatkozunk, hogy nem mentünk vattának a Nemzetibe. Ezt már a szellemi mentálhigiéné miatt is fontosnak tartjuk megjegyezni. Lehet, hogy nem vagyunk sikeresek, de fizettünk a jegyért.

Az elmúlt években, évadokban folyamatosan figyeltük a jelöléseket, csodálkoztunk az eredményeken, sokszor nem értettük az „ítéletet”. Minél jobban beleástuk magunkat a múltba, annál jobban láttuk a „szétszavazást”, s már tudjuk, sokszor azért nem adtak ki egy-egy kategóriában díjat, mert nem volt egy-egy jelöltre elég jelölés. Talán 3 egyező voks kellett volna? (Nem, már tudjuk, 5.)

Ahogy azt is tudjuk, hogy „de gustibus non est disputandum”, meg azt is G. B. Shawtól, hogy az igazán szép és jelentős művészi produktumok, művészek esetében az ember hajlamos „.fittyet hányni az olyan szörnyű képtelenségeknek, mint igazság, pártatlanság és a többi eszmény.”

Látjuk a „hivatásosok” miként csináltak fellegvárat a kaposvári, a szolnoki színházi műhelyekből, majd a budapesti Katona József Színházból anno, (a soroksári úti - by Nádasdy Ádám) Nemzeti Színházból – persze 2013 előtt -, mostanság a szombathelyi, s éppen felfutóban lévő miskolci színházi műhelyből. Isten ments, hogy megint felhozzuk azt a híres (hírhedt?) mondásukat: „amiről mi nem írunk, az nincs”. Pedig ez így van, már és még, örökké.